Vissza a középkorba – Bikalon jártunk

A múlt hét végén Bikalt terveztem be uticélnak. Annyi jót-szépet írtak róla az újságok, úgy gondoltam egy hétvégi kirándulást megér. Már előre tájékozódtam a neten, így előre foglaltam jegyeket is, mert a tájékoztatás szerint 1000 fő befogadására van lehetőség.
Az odautazás nem volt gondtalan, Dombóvárnál véletlenül sem találtam Bikal-ra mutató táblát. Pedig a nagyhírű Puchner Kastély szálloda is a szomszédságban van, így két legyet egycsapásra jó lenne egy útmutató tábla.
Végül Mágocs után megleltük, és szépen leparkoltunk a már tábla jelezte parkolóba. Volt még hely bőven, és ez a nap folyamán is így alakult, alig lézengtek a tematikus élményparknak nevezett középkori faluban.
A belépő ára elfogadható, vonalkódos, modern kiskártyát adnak. (Ennyit a középkorról)  Talán célszerűbb lenne valami frappáns középkori belépőt kitalálni.
Első utam a toalettre “Latrinába” vezetett, ami teljesen tiszta, középkori modell, mai technikai vívmányokkal persze. A nap folyamán később egy másik Latrinát is meglátogattam, nagyon tetszett a kővályú forma mosdó, valamint a fedeles wc, ami a régi falusi wc-kre hasonlít, alatta persze modern angolwécés szerkezettel. A tisztaságra, felszereltségre semmi panasz.
No, a “lényeges” dolgok után térjünk a többi látnivalóra. A falu kis házacskákból áll, úgy, mint kosárfonó, kovács, agyagozó, mindent ki lehet próbálni, persze plusz fizetés ellenében. A kovácsműhely ugyan nem volt nyitva, és a madaras színpadon lévő műsor sem volt igazán érdekfeszítő.
Az állatok, és állatólak tetszettek, láttunk szarvast, birkát, mangalicát, nyulat, tyúkot és libát. Igaz, a liba feliratnál kacsa szerepelt, talán a gyerekeket akarták megtéveszteni és vizsgáztatni.
Leghelyesebbek a disznó kicsinyei voltak, de a melegben erősen bűzlött az ól környéke.
Szagélményünk másutt is volt, a nemezelőnél mindenféle kellemes finom gyógynövények hevertek csokrokba kötve. A falut elhagyva következett a város várfallal körülvéve. Kellemes a kilátás a toronyból, a környező szép dimbes-dombos tájra. A város képe is megnyerő, színes, egymáshoz épült házacskák, alul persze műhelyekkel. A szobrász-kőfaragó nem volt nyitva, de a mézeskalácsos, és a pékség valamint szabóság igen. A pékségben kemencében sült finomságokat lehetett vásárolni, bár nem értem miért csak 5 db pogácsát lehet venni 200 Ft-ért. Vajon nem tudják a 200-at elosztani 5-tel?
Így aztán nem is vettünk, bár ínycsiklandóak voltak, inkább a középkori éttermet látogattuk meg.
Kipróbáltuk a tepsis krumplit, tepsis babot, tepsis csülköt, és a sáfrányos csirkecombot.
A bab finomnak bizonyult, a krumpli kissé átlagos, a tepsis csülök sem ropogós sem friss nem volt. A sáfrányos csirkecombon nem érződött sáfrány, még más fűszer sem nagyon. Viszont isteni hideg házimálnaszörpöt adtak, mai modern borsos áron. Ebből a nap folyamán többször is fogyasztottunk.
Bár az asztalok nem voltak letörölve, a tálácás rendszer sem emlékeztet középkorra, azért nem sorolnám a negatív élmények közé.
Jártunk még a jósdában, ahol ingyen lehet nézelődni, és különféle összegekért jósoltatni, rontást levetetni, stb. A jósnő szőke hosszú göndör hajú fiatal leányzó, cicásra festett szemekkel, rózsával a hajában, hosszú cigányos szoknyában. Én erős egyéniség lévén nem nagyon hiszek a jóslásban, de a körítés, a tárgyak, a szagok, a színek szépek, és tetszenek. Az egész városban szólt finoman és kellemesen a középkori zene, hangzásával lelassítva a városi tempónkat. Volt szőlőlugas, kerti padok, levendula, rózsák, virágok, a kertészt dícséret illeti. A nap végének megkoronázása a lovagi viadal megtekintése volt. Az udvari bohóc mint szónok remekelt, középkori ruhája is tetszett. A lovagok ügyes mutatványokkal szórakoztatták a köztönséget.
Összességében érdemes megnézni, de főként kisebb gyerekeknek ajánlom, és valami halvány érzés keringett bennem, hogy nagyobb a hírverés, mint a látnivaló maga. De az ötlet remek, lehet még fejleszteni, izgalmasabbá tenni a Bikali középkori falut.