Kellemes nyári estén indult a Bodajki éjszakai túra. Már 6 órától lehetett nevezni, de útközben leteszteltük a kiváló Fehérvárcsurgói Fagyizó meggy és vanília fagylaltját. Az értékelés jól sikerült, elégedettek voltunk.
Így fél hét után töltögettük a nevezési lapokat, melyen az útvonal mellett jóképű keresztrejtvényt is kaptunk feladatul. Kilépve a Vén Diófa kapuján mindjárt megoldottuk az első feladatot a tóstrand melletti szobornál . Aztán végig a falun, és a Gaja-völgyön az ismeretterjesztő táblákon és az út mentén is találtunk feladatokat. Kisebb-nagyobb sikerrel végül meglett a megfejtés, no de ne szaladjunk ennyire előre.
Végig gyalogoltunk a falun a piros, majd kék-piros jelzésen, egészen a sípályáig, ahol jobbra mentünk be az erdőbe. Hamarosan a romantikus Gaja-völgy tetejéről ereszkedtünk le a Varjú várhoz, ahol az első ellenőrzőponton finom ásványvizet kaptunk. Jó kis tömeg volt, elég sokan választották Szent Iván éji programnak a túrát. A Gaja szurdokban gyalogoltunk tovább, a terep már ismerős volt, és a túrán is találkoztunk ismerősökkel. Átkeltünk a Gaján az Ádám-Éva fánál, felkaptattunk a Vaskeresztig, ahonnan csodás kilátás nyílt a Fehérvárcsurgói víztározóra. Mintegy tengerszem úgy nézett ki innen a magasból, az erdők ölellésében. Vállig érő gazban kis ösvényen ereszkedtünk lefele, s ahol a Gaja tóként kiszélesedik, a horgász büfé mellett ismét ellenőrzőpont volt. Itt túró rudit kaptunk, amit persze el is kellett fogyasztani, nehogy megolvadjon.
Elhagytuk a kerítést, és az aszfaltos úton közelítettük meg a Fenyves tetőt, s miután megcsodáltuk ismét a kilátást a piros háromszög jelzésen haladtunk tovább. A víkendházaknál majdnem elvétettük az irányt, de régebbi túrámról emlékeztem a leágazóra, és meglett a helyes ösvény. Itt kissé benőtte a fán lévő jelzést a gaz, figyelni kellett. Hamarosan szentjánosbogarak villogtak a sötétedésben, gyönyörűek voltak a fényes pontok. Nemsokára átmásztunk a kerítésen, és a piros sávon gyalogoltunk tovább. Ez nem egy szép rész az erdők között. Miután ismét beértünk az erdőbe, elő kellett venni a fejlámpákat, és a piros jelzést követve hamarosan megtaláltuk a halomsírokat is. Újabb feladatot oldottunk meg, és tovább gyalogoltunk a sötét erdőben. Szerencsére nem volt sok bogár, kellemes volt az esti túra. Beértünk Bodajk határába, és a szoborparkon át felgyalogoltunk a Kálváriára, ahonnan ismét remek kilátásban volt részünk. A falu más képet mutat az esti kivilágításban, és a magaslatról szépen látszott Csókakő, ahol a vár is külön ki van világítva.
Nemsokára megérkeztünk a célba, megkaptuk az oklevelet és a kitűzőt, majd finom teát és zsíros kenyeret ettünk. A 12 km nem volt megterhelő, kellemes esti séta volt.
Bodajk: A település és környéke szép kirándulóhely, a Gaja-völgyben jó kis kirándulásokat lehet tenni, a völgy Fehérvárcsurgói végén tűzrakóhely, fedett padok asztalok vannak kialakítva. A falu már ősidők óta kedvelt búcsújáróhely, Mária napkor szeptember elején hatalmas búcsú van itt, a templom melletti Szentkút és Kálvária szintén szép látnivaló. A Vén Diófa panzióban szállást találhatnak a turisták, és a mellette lévő tó-strandon fürdésre van lehetőség. Híres még a Hochburg-Lamberg kastély, mely sokáig turistaszállóként működött. A klasszicista stílusú kastély ma már magánkézben van, sajnos nem látogatható.
