Éjszakai túra a Velencei hegységben

Úgy látszik mostanában csak éjszaka érek rá túrázni, napközben lefoglal a munka, főzés mókuskerék, hétvégén pedig nyáron inkább kirándulok, fotózok (persze jobb géppel jobb képek születnének) és pihenek. De nemsokára beindul az őszi túraszezon, és több beszámolót kaptok gyaloglásról.
A Gyapjaszsák éjszakai túrán voltam társaimmal szombaton este. Kellemes idő volt, az eső megkímélt bennünket. A rajthelynél Sukorón a Művelődési Házban sok ismerőssel találkoztunk, befizettük a nevezési díjat, megkaptuk az itinert, és indultunk érintési pontokat keresni. Vezető és gyakorlott társunk térképpel a kezében indult hegynek fölfele, helyes kis víkendházak mellett. Hamar beértünk az erdőbe, és szinte hihetetlen, de a házacskáktól pár percre máris egy szurdokban találtuk magunkat. Izgalmas volt a sötétedés, 8 óra múlt, és az erdő sűrű fái közt szürkület volt rendesen. Kellemes tempót gyalogolva kerestük meg a kijelölt pontokat,  hol  fákon kódszámok voltak elrejtve. Közben besötétedett, előkerültek a lámpák, és mint a kis bogarak, imbolygó fényekkel találkoztunk a többi túrázóval. A Velencei tóra éjszakai is szép a kilátás, a fények csodásak, és közben csillagos volt az égbolt. Többször is megálltunk gyönyörködni. Néha elvétettük a jelzést, de azért nagyjából megtaláltunk mindent. A Likas kő sötétben is impozáns látványt nyújtott.
Pákozdvárnál csokit és külön kitűzőt kaptunk. Igaz, csak egy földvár, ami alig látható, egy kupac föld, de a történelem a lényeg.
Még felmentünk a Meleg-hegyre, ahol az antennák félelmetesen nyüszörgő hangja után jólesett az erdő csendje. Az erdőben sok túrázóval találkoztunk, mindenki a saját elképzelése szerint haladt, és annyi pontot keresett fel, amennyit akart. A lámpával nem világítunk ugyebár egymás szemébe, így nem is tudom hány ismerőssel találkoztunk, csak a lábakat és nadrágokat láttam.
Hamarosan visszaértünk Sukoróra, megkerestük a Gyapjaszsákot, lenéztünk mégegyszer a tóra, aztán a célban megkaptuk a kitűzőnket, és egy finom virslit, melyet azonnal elfogyasztottunk.
Egy bambi a kocsmában, és indulás hazafele. Kellemes esti program volt, némi sportértékkel fűszerezve.

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Carnuntum

Carnuntum a Római Birodalom Pannonia provinciájának fővárosa, katonai tábor és hatalmas polgárváros volt az ókorban. Alsó-Ausztriában található. Ha utazunk, keressük

Elolvasom »

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony