Nyaraláson voltam, ezért is nem jelentkeztem, de most annyi élményt szereztem az egy hetes Soproni nyaralásom alatt, hogy minden napra jut egy beszámoló.
Kezdem Sopronnal, a hűség városával, amiről már ezerszer elcsépelt leírásokat olvashattatok. Én is többször voltam, de mindig van még mit felfedezni, és ismét megállapítottam, csodás hely.
Szállásunk a Lővérekben volt, ahonnan gyalog is meg lehet nézni néhány érdekességet.
Elsőként említem a Sörházdombi kilátót, ahonnan csodás panoráma nyílik a városra, a Fertő tóra, és az osztrák hegyeket is látni. A kilátó maga jó erős, széles felépítésű, fából készült, tériszonyosok is nyugodtan felmehetnek. Minden irányból vezetnek ide kis ösvények, túristautak, könnyű megközelíteni, és jól ki van táblázva.
A Lővérekben található még a Taródi vár amit egy megszállott építőmester saját kezével épített, mert várúr szeretett volna lenni. Nos, sikerült neki, de aki látni akarja a művét, az siessen, és nézze meg a köveket, és a felhalmozott régiségeket, régi bútorokat, mert szerintem hamarosan összedől. Nekem nem volt jó élmény, inkább romhalmaz. Belépő: 400 Ft.
Sikerült idegenvezetéssel várost néznünk, mely minden vasárnap 10 órakor a Casinó mellől a Liszt Ferenc Kúltúrális Központ elől indul és szuper idegenvezető mesél a városról. A szervezés a Soproni Borháznak köszönhető, a túra vége egy ingyenes borkóstoló náluk.
A gyönyörű épületek, templomok, a hangulatos szűk utcák, minden a történelemről mesél. Megtudtam kik a ponchichterek (szőlőkereskedők) elmesélték, miért volt az Esterházyaknak és minden nemes embernek itt palotája, és még ezer egy érdekes dolgot.
A lényeg a bor, hiszen Sopron a kékfrankos fővárosa, itt már a középkorban is minden a szőlő és borkereskedésről szólt.
Az utcanevek magyarul és németül is ki vannak írva, és nem a túristák miatt, hanem mert a lakosság egy része német anyanyelvű már a kezdetektől fogva. Mégis magyarnak vallják magukat, ezt többször is bizonyították.
A Főtér kicsit feltúrt, mindenütt felújítások folynak, a Tűztorony jelenleg nem látogatható, de a barokk Kecske-templom már pompázatos, nevét az építtető Geisel Henriktől kapta, kinek címerállata volt (Geisl németül kecskét jelent). Ábrázolása az épületen máshol is fellelhető.
A borház előtt a Hűség kútját láthatjuk a téren, a soproniak kedvenc helyét, hűség a királyhoz, hűség a hazához, és hűség Európához.
A Borház kínálata vonzó, a kóstolt kékfrankos finom volt, az árak elfogadhatóak. Előzőleg szerettünk volna már bort vásárolni, sokat hallottam Luka Enikő finom Zweigelt-jéről, de sajnos az az árkategória számomra már nem elérhető. Így beértük más borászok termékeivel, melyek szintén nagyon finomak, és minőségi termékek.
A városnak még egy fontos nevezetessége van, ez pedig nem más, mint a Harrer cukrászműhely. Az isteni finom fagyikat, sütiket, egyedi gyártású csokoládékat nem lehet megunni, az árak pedig alacsonyak, egy gombóc fagyi 140 Ft, és a kanalat nem húzzák le.
A cukrászatban naponta kétszer 10 és 14 órakor tartanak csokoládé kóstolást, ahol mindent megtudhatunk a csokoládéról. Kis filmvetítéssel kezdődik a program, majd végig lehet kóstolni az összes kakaóbab termelő helyről származó étcsokit, élvezhetjük a különbséget ízek és illatok között, majd végigkóstolhatjuk a műhely által készített csokikat. Ezután csokiszökőkútba mártott gyümölcsöket fogyaszthatunk, eredeti Harrer tejcsokival, és ha minden nem telített el bennünket, még egy pohár igazi forró csokit is kapunk.
A kóstolás ára 1900 Ft, de jó, ha telefonon bejelentkezünk előre.
A Soproni túrát egy környékbeli látnivalóval fejezhetjük be, érdemes ellátogatni Fertőrákosra, a Páneruópai Piknik helyére. Egy darab történelem az életemből, életünkből. Engem a képek, és az emlékezés könnyekre fakasztott. Tetszett, ahogy szülők, nagyszülők a tinédzser gyerekeknek mesélnek a képek alapján.
Innen pedig már csak egy ugrás Ausztria, hiszen a kapu nyitva, ez már igazi szabadság, és Európa.
