Soprontól egy órányi járásra sincs Puchberg, a hegyekkel körülölelt szép fekvésű osztrák városka. Alsóbbrendű utakon indultunk el Sopronból, a határ után az első körforgalomnál mindjárt balra Winerneustadt felé, majd onnan a Puchberg táblát követve. Igazán nincs messze, kellemes az út, hétköznap alig van forgalom, és nincs több 70 km-nél.
A városkába beérve hatalmas parkolók fogadnak bennünket, az autónk biztonságos helyen, ingyenesen maradhat az állomás mellett. Mert az állomás is itt van, ahonnan a Salamander vonat indul felfele a hegyre. A bátrabbak jól kitáblázott és kitaposott hegyi útvonalon gyalog is felmehetnek, sőt, akinek a térde jó, lefelé is vállalkozhat. Mi idő és jó térd híján vonattal mentünk fel. Az út kb. 50 perces, a menetjegy elég borsos, oda-vissza retúr 34 Euro. Gyerek- és családi kedvezmény persze itt is van. Mindenesetre megéri egyszer befektetni egy ilyen utazásra, hiszen életre szóló élményeket gyűjthetünk.
A vonatból csodálatos kilátás nyílik a völgyekre, szép panorámát láthatunk mindkét oldalon, ahogyan a kis fogaskerekű kapaszkodik felfele. Sissi is így jutott fel a hegyre, emlékére kis kápolnát építettek a hegytetőn, és még áll a fogadó, ahol időzött Ferenc József szép felesége.
A vonat több helyen megáll, egyik állomáson időzik néhány percet, és az utasokat német, angol és magyar nyelven is tájékoztatják erről. És arról a fontos tényről is, hogy itt lehet megkóstolni a friss még meleg schneebergi buktát. Természetesen mi is veszünk, és megállapítjuk, valóban finom.
A hegytetőre érve óriási szél fogad bennünket, a hőmérséklet 3 fok, nem tévedés, hideg van. Készültünk pulcsival, kabáttal, a csuklyák is felkerülnek, de elkelne még a kesztyű is. Állig begombolkozva indulunk túrázni, szemünk nem tud betelni a panorámával. Szépséges virágok nyílnak mindenütt, az alpesi legelőn tehenek legelésznek, tényleg minden mint a mesében.
A kápolna megtekintése szinte kötelező, beleéljük magunkat picit Sissi életébe, és elképzeljük nagy ruhájában, bundácskájában hogy sétálgatott itt a friss tiszta levegőn. Továbbindulunk, majd lassan meghódítjuk a csúcsot is, bár a széllel erősen meg kell küzdenünk.
A csúcs 2067 m, a mi Kékesünk kétszerese. Sajnos a nagy szél miatt nem tudunk annyit túrázni, amennyit szeretnénk, de így is élvezzük a hegyi levegőt, a kilátást, a törpe fenyőket, a csodaszép harangvirágokat. Igazából ez hiányzik otthon, bármennyit túrázunk szép hazai tájakon, azért 2000 m felett más az égbolt, más minden.
A sok turista miatt a jegyváltásnál előre meg kellett mondanunk mikor szándékozunk visszajönni, így időnk leteltével a vonathoz indultunk. Még megnéztünk az állomáson egy remek festménykiállítást, aztán búcsúztunk a Schneebergtől.
Jövőre veled ugyanitt….
A festő neve Voka. (Ejtsd: Foka) Színei élnek, friss fiatalos lendületes és nagyon színes képei vannak. Vidámságot, örömet árasztanak, nekem nagyon tetszettek.
A faluba visszatérve még tettünk egy kis kirándulást Puchbergben, aztán irány ismét Sopron, ahonnan másnap egy újabb csodát fedeztünk fel.
