Spenótos rizottó csirketekerccsel

Gyerekkoromban utáltam a spenótot. Miután megtanultam főzni, még sokáig nem tudtam úgy elkészíteni, hogy ízletes legyen számomra, aztán feladtam. De miután egyszer friss spenótból ettem egy jó kis főzeléket, rájöttem, hogy csak a fagyasztott spenótot nem szeretem. A frisset igen, és elég sokféle módon el is tudom készíteni. Ötleteim mindig vannak, igaz, hozzáteszem, a receptes újságokat úgy olvasom, mint más a könyvet. Mindenhonnan merítek ötleteket, aztán a napi vacsora (ill. másnapi ebéd) mindig akkor dől el, amikor vásárolni megyek, és meglátok valami szépet és frisset. No, térjünk is vissza a spenótra, amiből aranyáron lehet már kapni friss zöld leveleket.

Hozzávalók: Egy csokornyi friss spenót, 2 dl-nyi rizottó rizs, olívaolaj, só, bors, némi parmezán vagy peccorino sajt, és valami zöldségféle, amiből alaplevet lehet főzni.

Nálam az alaplé alábbiból állt össze: 1 kisebb karalábé, 2 répa, 1 zöldség, 1 fél szál póréhagyma, 1 db fonnyadt gomba. Ezeket összeaprítottam, és megfőztem sok vízben, sóztam, borsoztam, tettem bele mindenféle fűszert, ami húslevesbe illik. Pl. sáfrányt, egész borsot, köményt, gyömbért. Ezt az alaplét főzögettem kis lángon, és mivel ebből kell a rizottóba folyamatosan meregetni, folyamatosan öntögettem hozzá egy kis vizet.

A rizst pici olíván megpirítom, csak épphogy kifehéredjenek a szemek, aztán elkezdem meregetni rá a forró alaplét. Mindig legyen rajta lé, folyamatosan kavargassuk is, hogy le ne égjen, és csak icipici só, és bors kell bele. Aztán főzzük. Nagyjából fél óra kell hozzá.

Amíg a rizottó készült, a csirkével foglalkoztam.
Hozzávalók: 2 személyre főzök, tehát kb. fél kg csirkemell, 1 cs. baconszalonna, só, olaj a sütéshez.

A husit csíkokra vágom, kb. kétujjnyi vastagságra. Feldolgozás előtt a húst mindig megmosom, és kivágom belőle a nem kívánatos részeket, inakat, vérrögöket, zsírosat, stb. Miután felvágtam, megsózom, és betekerem baconszalonnába a csíkokat. Mivel kicsik aránylag a husidarabok, így fél szelet szalonnába tekertem őket.
Felforrósítottam a serpenyőben az olajat, és rádobtam a tekercseket. Jó, nem kell dobni, mert fröcsög, de amúgy is fröcsög egy picit, vigyázzunk a kezünkre. (és persze a végén lehet tűzhelyt takarítani) Amikor a husik kifehérednek, megforgatom, és hagyom, hogy levet engedjen kis lángra téve a tűzhelyt. Fedő alatt párolódott egy kicsit, amikor zsírjára sült, megfordítottam ismét, hogy a szalonna mindkét oldala ropogós legyen. Az egész nem volt több 13-15 percnél.

Eközben a rizottóm már majdnem kész lett (kóstolgattam, hogy puhul -e a rizs) és belekevertem a marék megmosott spenótlevelet. Átforgattam a forró rizottóban, még reszeltem bele pici peccorinó sajtot, aztán lezártam a gázt. Hagyjuk mindig tucsogósra, hogy maradjon rajta lé, a risottó úgy az igazi, és amúgy is be fogja szívni másnapra. Meglocsoltam olívaolajjal, és máris tálaltam a pirosra sült husikkal.

Hogy ne legyen száraz, és mivel a spenót kívánja a fokhagymát, a végén fokhagymás tejföllel meglocsoltam.

Szerintem nagyon finom, könnyű vacsora, másnap klasszul melegíthető.

A mai bejegyzés azért készült, “nehogy a bakancs elnyomja a fakanalat”! 🙂

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony