A két napos program egyik ebédjét a Szedresi Gyöngy Halászcsárdában fogyasztottuk el. A kiváló halételeiről és halboltjáról híres családi vállalkozás egyszerű családi házas környezetben található Szedres fő utcáján. A tulajdonos készséges, a pincérek kedvesek és figyelmesek, a halászlé pedig isteni.
A halászcsárda fő étkét, a szedresi ponty halászlét kóstoltuk meg. A halászlé bajai módon készül, alaplé nélkül, gyufatésztával.
A hallé kiváló volt, a gyufatészta hihetetlenül finom, kis csípőspaprikát én még tettem bele. Az íze, illata, állaga szerintem 10 pontos, a halat hozzá – csoport lévén – külön kaptuk, de elvileg benne van két nagy szelet az 1450 Ft-os árban, plusz ikra is gazdagon található benne.
Az én ízlésemnek ez az igazi halászlé. A külön hozzá kapott halszeletek kicsit zsírosak voltak, de természetesen finom részeket is találtam. Egyébként sem a hal nálam a lényeg, hanem az ikra, és a lé. A haltelejet is szeretem, most azt nem kaptunk. Viszont megállapíthatom, hogy a ponty íze finom, lévén, hogy Dunai hal, nem iszapízű.
Nemrégiben kóstoltuk a Baracsi halászcsárda halászlevét, de azt a tízpontos skálámon maximum négy pontra tudtam értékelni. Zsíros volt, nehéz, túl paprikázott, nagy csalódás. Legjobb elfelejteni.
De maradjunk még Szedresen, mert a halászlé után rendeltünk még túróscsuszát is. Igaz, kicsit várni kellett rá, de házitészta volt, frissen készült, finom szalonnapörccel, ahogy kell. Hibátlannak ítéltem. 🙂
A márciusi szegedi utamon a híres szegeden lévő Kiskőrösi Halászcsárdát is tetszteltük, ott is csak jókat tudok mondani a halászléről, gazdagon belsőségekkel, haltejjel, ikrával, és halszelettel tálalták, szintén alaplé nélkül, nagyon finom volt.
Legközelebb a Dunaföldvári és Paksi halászcsárdát tesztelem, ha lehetőségem lesz rá.
Addig is menjetek Szedresre halászlét enni.
