Eger egyik legjobb éttermét nem lehet eltéveszteni, a vár bejárata alatt találjuk, így bárki könnyen elcsábulhat egy kis gasztronómiai élvezetre. Már persze ha elég vastag a pénztárcája…
Az Egerben töltött hétvégén feltett szándékom volt felkeresni ezt az éttermet, hiszen sok jót olvastam róla. Az egész utazást a Stahl magazinban olvasottak alapján terveztem, és így elengedhetetlen volt, hogy az Imola isteni kajáit is megkóstoljuk. Igaz, kicsit többet kellett spórolni, de bizton állíthatom megérte. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni az általam csak “nagy tányéron kis maszat” jellegű éttermeket, hisz aki szereti a gasztronómiai élvezeteket és kirándulásokat, érteni fogja a különbséget.
Nos, első este a teraszra ültünk, ahol a figyelmes pincéreknek köszöhetően kiváló kiszolgálást kaptunk. Jó kis kilátás a sétáló népekre, előttünk a sétálóutca, fölöttünk a vár magasodott, meghitt a környezet. És elegáns, ezt ki ne felejtsem, mert az utolsó szalmaszálig minden meg van tervezve, ízlésesen, finoman, ahogy illik. Igaz, a szék kicsit kényelmetlen volt, de a finom ételek és borok feledtették ezt a kis bibit.
A rendelésünk egy előétellel kezdődött, és majdnem itt is fejeződött be, mert nekem elég általában a kis adag étel. Fokhagymás rákfarok mentaszósszal cukkinis pogácsára tálalva. Még a hangzása is gyönyörű. Összeillő, nagyon jól megkombinált étel volt, kiválóan elkészítve. Ötös.
Főételként érkezett a bőrös fogasfilé citrusos paszternákkal, krémes mángold szósszal. Hát valami gyönyört élveztem a fogyasztásakor, ámen. Finom ízű hal, pont jól megsütve, omlós, szép fehér hússal, csodás volt hozzá a zöld szósz. És persze illett is, köztudottan a mediterrán népek nagy szerelme a hal és mángold párosítása. Talán a spenótra emlékeztet halványan, de ez szerintem finomabb. A citrusos paszternákról is csak áradozni tudok, a jellegtelen zöldségből finom előkelő ételt varázsoltak. Tuti volt.
Következett a kihagyhatatlan sajttál, Sándor Tamás sajtmester sajtjaiból. Erről is annyit olvastam már, nem véletlenül, erről most magam is meggyőződhettem. Mindegyik sajt kiváló volt, igaz, a kecskesajtot nem szeretem, de főként tehén sajt volt a kombináció. Leginkább a zsendice ízlett, és nagyon sajnálom, hogy nálunk nem kapható. A házibagettről sem feledkezhetem meg, amit a sajtok mellé kaptunk, mert isteni, sajttal együtt majdnem hatpontos.
Közben persze finom egri borokat kortyolgattunk, majd megkóstoltuk desszertként a kéksajtos csokoládé szuflét. Édes és sós párosítása, vörösborral lekísérve, tényleg gasztronómiai élmény. Különlegesség, érdemes kipróbálni.
Mivel nagyon jól éreztük magunkat, visszajöttünk még vasárnap ebédelni is, és akkor már fotóznom is sikerült.
Az ablakokban üvegpohárban némi dió adta a díszletet, nagyon ötletesnek, egyszerűnek és szépnek tartottam. Most bent ültünk le, itt kényelmes székek vannak, és elegánsan megterített asztalok. Van még egy középső fedett terasz is, ahol malomkerék és rajta futó víz szolgáltatja a hangulatot.
Rendeltünk levest, a mézes sárgadinnye krémleves áfonyával, gyönyörű színpárosításban, kiváló ízlésvilágra vall. Finom volt, ötös.
A hideg padlizsán krémleves kovászos uborka raita-val, már nem ízlett annyira, érdekes volt, nekem picit sűrű, és a raita túl savanykás. Kicist utánaolvastam, mi is az a raita. Indiai ételként írják le, igazából mártogatós, savanykás, uborkát, joghurtot, és fűszereket tartalmaz, valami hasonló volt itt is a levesbetét.
Főételként megkóstoltam a mangalicaszűzet paprikás burgonyával, kovászos uborkával. Nagyon elegánsan elkészített ételt kaptam, meglepetésemre aránylag nagy adagot. A kovászos uborkát jégen tálalták, gusztusos és izgalmas volt így.
A négycsillagos terítés és kiszolgálás nekem azért bejön, igaz kicsit puccos hely az én pénztárcámhoz, de egyszer-egyszer feltétlenül megéri. Azért például, mert én is tudok már így teríteni, sok mindent lehet tanulni. Felfoghatom egy gyorstalpaló főzőiskolának, hiszen ha valakinek van alaptudása, saját magától is rájön, mit mivel, mit hogyan kell szebbé, finomabbá, ízletesebbé és kreatívabbá varázsolni. Mert az étkezés pont egy olyan dolog, amit nap mint nap művelünk. Ahogy az életünk többi részén, akár egy kapcsolatban, akár a munkában, itt is kell a változatosság, a kirándulás új ízek felé, eltérni a megszokottól, így nem válik unalmassá a napi rutinfőzés. Az étkezés élvezet kell hogy legyen, csakis rajtunk múlik.
Az ételről annyit, hogy modernizált paprikás krumplit kaptam, szuper apró kockákra vágva, és ahogy felfedeztem, hagyma helyett inkább friss zöldhagyma volt benne, paradicsom kockák nem szétfőzve, és maga az apróra vágás egész más jelleget adott az ételnek. Természetesen hibátlan volt, mint ahogy a hús is. Bár a szűzpecsenye sosem lehet mellényúlás, nagyon finom volt, omlós, ízes, viszont kicsit nehéz volt nekem így együtt. Nyomta is a pocakomat hazáig, de ettől még megérte megkóstolni. Négy pontot adnék rá. Természetesen nem az elkészítés miatt, hanem a saját ízlésem szempontjából.
A másik főétel ismét a fogas volt, most le is fotóztam.
Igazából nem is a főétel után kezdett fájni a pocakom, hanem a kihagyhatatlan desszert elfogyasztása után.
Rendeltünk egy citromtortát málnaöntettel, ami házilag készült tésztából és finom citromos krémből állt, nem tömören, pont jó arányban. A málnaszósz inkább csak szemléltető eszköz az ételnél, de odaillő.
A pocakfájdító desszert a madártej volt, mély tányérban nagy adagot kaptam, hatalmas habgombóccal, és olyan finom volt, nem szabadott meghagyni.
Ezt a finomságot magam is hasonlóan készítem, talán csak nem ennyi burbon vaníliával, és nem ilyen sűrűre. De ízvilágában ilyesmi, és mondhatom nagyon ízlett.
Az étteremről az a véleményem, ha tehetném, minden nap itt ennék.
A személyzet kifogástalan, a fehér elegáns terítés, a fehér tányérok, a borkínálat, a toalett, mindegyik kiváló, magas színtű.
Remélem jövőre ismét kipróbálhatok néhány finomságot.
