Rendhagyó kiállítás megnyitón jártam, január 11-én Kiskunfélegyházán. A Kiskun múzeumban a Doni áttörés 70. évfordulója emlékére kiállítás nyílt Vitéz Varga Zoltán I. és II. világháborús relikviáiból.
A megnyitón kaptam észbe, igazából semmit nem tudok a Doni csatáról. Szégyen ide vagy oda, nyitott fülekkel hallgattam a csata előzményeit, lefolyását, következményeit. Azokat a súlyos emberélet veszteségeket, ami manapság nincs megbecsülve, megünnepelve.
Örültem, hogy id. Barna Sándor elbeszéléséből még élő embertől hallhattam a történetet, eredeti forrásból.
A 90 éven felüli Úr jó egészségnek, és szellemi frissességnek örvend, bizony megkönnyeztem a végén a csatáról szóló történetet.
Röviden a csatáról ennyit: a magyarok, orosz fronton kiképzési hiányosságok, hadi tapasztalatokban való járatlanság, valamint szervezési és felszereltségbeli fogyatékosságok ellenére, silány posztóruhában indultak a mínusz negyven fokos hidegben harcolni. Ellátásuk akadozott, éhesek voltak, fáztak, és féltek. A bajtársak között nagy volt az összetartás, egymás életéért is mindent megtettek. A heves harcokban, ahol sokszor élelem, utánpótlás, fegyver és lőszer nélkül harcoltak, a 200 ezres létszámból 100 ezer ember sosem tért vissza. Fontos az elesett katonákról megemlékezni, ez a magyar nép egyik nagy tragédiája. Ma, meleg ruhában, meleg szobában, tele bendővel, legalább az emlékezés perceit éljük meg, tisztelegjünk hősi halottaink előtt.
A hosszúra nyúlt megnyitó után megnéztem a kiállítást, melynek tartalma magángyűjtemény. Nagyon érdekes volt a tulajdonossal folytatott beszélgetés, mert így kap értelmet, a laikus szemlélő számára egy-egy hasonló kiállított tárgy értéke.
A falon lévő számtalan obsit például mind-mind más, bár első ránézésre ugyanolyan. Más a nadrág, más a mente, gyalogos, vagy lovas, ahány darab, annyiféle.
Ez is szép, bár költséges szenvedély, gyűjteni a régmúlt dolgait, mint ebben az esetben, a háborúra és annak emlékeire szakosodva.
Jó szívvel ajánlom a kiállítást mindenkinek, mert a történelem múltunk egy darabja, illő megismernünk.
Aki a Doni csatával kapcsolatosan szeretne még mást is megnézni, ajánlom a Hadtörténeti Múzeumot, ahol az ünnepségek kapcsán az egész hatalmas épületet fehér vászonnal vonták körbe, és a sok-sok hősi halott és eltűnt katona nevét feltüntették. Szívszorító látvány.
A Pákozdi Mészeg-hegyen lévő Doni emlékkápolna is szép kirándulás lehet, erről már írtam régebbi beszámolómban.
