Doni áttörés 70. évforduló

Rendhagyó kiállítás megnyitón jártam, január 11-én Kiskunfélegyházán. A Kiskun múzeumban a Doni áttörés 70. évfordulója emlékére kiállítás nyílt Vitéz Varga Zoltán I. és II. világháborús relikviáiból.

A megnyitón kaptam észbe, igazából semmit nem tudok a Doni csatáról. Szégyen ide vagy oda, nyitott fülekkel hallgattam a csata előzményeit, lefolyását, következményeit. Azokat a súlyos emberélet veszteségeket, ami manapság nincs megbecsülve, megünnepelve.
Örültem, hogy id. Barna Sándor elbeszéléséből még élő embertől hallhattam a történetet, eredeti forrásból.
A 90 éven felüli Úr jó egészségnek, és szellemi frissességnek örvend, bizony megkönnyeztem a végén a csatáról szóló történetet.

Röviden a csatáról ennyit:  a magyarok,  orosz fronton kiképzési hiányosságok, hadi tapasztalatokban való járatlanság, valamint szervezési és felszereltségbeli fogyatékosságok ellenére, silány posztóruhában indultak a mínusz negyven fokos hidegben harcolni. Ellátásuk akadozott, éhesek voltak, fáztak, és féltek. A bajtársak között nagy volt az összetartás, egymás életéért is mindent megtettek. A heves harcokban, ahol sokszor élelem, utánpótlás, fegyver és lőszer nélkül harcoltak, a 200 ezres létszámból 100 ezer ember sosem tért vissza. Fontos az elesett katonákról megemlékezni, ez a magyar nép egyik nagy tragédiája. Ma, meleg ruhában, meleg szobában, tele bendővel, legalább az emlékezés perceit éljük meg, tisztelegjünk hősi halottaink előtt.
A hosszúra nyúlt megnyitó után megnéztem a kiállítást, melynek tartalma magángyűjtemény. Nagyon érdekes volt a tulajdonossal folytatott beszélgetés, mert így kap értelmet, a laikus szemlélő számára egy-egy hasonló kiállított tárgy értéke.
A falon lévő számtalan obsit például mind-mind más, bár első ránézésre ugyanolyan. Más a nadrág, más a mente, gyalogos, vagy lovas, ahány darab, annyiféle.

Ez is szép, bár költséges szenvedély, gyűjteni a régmúlt dolgait, mint ebben az esetben, a háborúra és annak emlékeire szakosodva.
Jó szívvel ajánlom a kiállítást mindenkinek, mert a történelem múltunk egy darabja, illő megismernünk.

Aki a Doni csatával kapcsolatosan szeretne még mást is megnézni, ajánlom a Hadtörténeti Múzeumot, ahol az ünnepségek kapcsán az egész hatalmas épületet fehér vászonnal vonták körbe, és a sok-sok hősi halott és eltűnt katona nevét feltüntették. Szívszorító látvány.

A Pákozdi Mészeg-hegyen lévő Doni emlékkápolna is szép kirándulás lehet, erről már írtam régebbi beszámolómban.

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony