A hosszú hétvégén vidéki vendégem volt, így kedvenc helyeimet ismét bejárhattam, s igyekeztem neki minden szépet megmutatni, ami a három napba belefért. Nem írok újra Tatáról, értékei, szépsége mit sem változtak. Zsámbék is volt már a palettán többször, de talán Majkról érdemes ismét szót ejteni.
A Majki kamalduli remeteség eddig minden vendégem kedvence volt, hoztam barátokat Szegedről, rokonfiút Hévízről, és most barátnőt Debrecenből. Az ország túlsó végében nem nagyon ismerik, pedig országunk egyik kis gyöngyszeme. Különleges szépsége, története, házacskái magával ragadóak.
Először is, amikor odaértünk, éppen nagyban pakoltak a munkások asztalokat, székeket, sátrat bontottak, stb. Kérdeztem mi történt itt, és elmondták, hogy nagy rendezvény volt tegnap, gyűjtést szerveztek a Cellli kápolna megmentésére. Az a kis helyes romos kápolna az, amelyik mindjárt a tó után az erdőben áll.
Mindig örülök az ilyen akcióknak, csak így tovább.
Mivel épp 12-re értünk oda, kezdődött is a vezetés, turista forgalomtól függően óránként, félóránként indul. Mivel Tatán IVV napok voltak, sokan jöttek ide szétnézni.
Szalai Zsuzsa idegenvezető a legjobb választás volt, fantasztikus stílusban mesélt Majkról. Érződik rajta a szeretet munkája és a vendégek iránt, bájossága, kedvessége tovább fokozta az élményeket.
Először a templom tornyának maradványát néztük meg, majd hallhattunk a templom történetéről, és a Rákóczi fejedelem emlékére készült tábla is itt van. (Őt a kamalduli rend fogadta be menekülésekor)
A templom szakrális helyre épült, a föld alatt rejlő törésvonalak mentén pozitív energiák gyűlnek itt össze, álldogáltunk is pár percet ott, hogy feltöltődjünk. Az biztos, hogy tavalyi évben jó pár ilyen helyen jártam, és az is tény, hogy egyesek szerint “túl vagyok töltve”. Tehát lehet ebben valami…
Ezután a remete lakokat néztük meg, 80 m2 körüli élőhelyükön kis kápolnát láthatunk, ahol imádkoztak, lakószobát, dolgozószobát, tisztálkodó helyiséget. Innen egy kis ablakon adták ki a “produktumot”, ha betegek voltak gyertyát helyeztek az ablakba, azzal jelezték a laikusoknak betegségüket.
Foglalkoztak gyógynövénytermesztéssel, egyéb kézi munkákkal, és sokat imádkoztak.
A lényeg, hogy a kamalduli remeték némaságot fogadtak, melyet évente kétszer, Húsvétkor és Karácsonykor oldottak fel 3-3 napra.
A kis házakon nemesi családok címerei találhatóak, akik támogatták a rendet.
Az Eszterházy kastély termeit, gyönyörű freskós refektóriumát most sajnos nem lehet megnézni, teljes felújítás alatt áll. Pályázati pénzből készül, jövőre biztosan újra eljövök, hogy megcsodálhassam.
Majkot télen nyáron érdemes látogatni, a mellette lévő tó partján lehet sétálgatni, és az erdőben is vannak turista utak. Nincs messze a Bányászmúzeum (azt még én sem láttam!) és egy jó kis étterem is található itt, melyet már többször kipróbáltam, nem rossz.
Aki többet szeretne tudni a történetéről, kattintson a keresőmben Majkra, és megnézheti ezelőtti bejegyzésemet. (2011. aug. Szakrális helyek a Vértesben)
