Ha átlépjük a határt Rajkánál, és elhagyjuk Pozsonyt, nagyon szép kirándulást tehetünk a Kis Kárpátokba. Az erdős-dombos-hegyes vidék tele van gyönyörű várromokkal, kastélyokkal, érdemes egy napot rászánni erre a kirándulásra. A várak egykor magyar várak voltak, némelyik elhanyagolt, némelyik szépen karbantartott, de mindenképpen megnézésre érdemes.
Elsőként Pozsonyszentgyörgy volt a cél, Fehérkő vára. a helység Pozsony külvárosa szinte, de már a hegyek alatt, bájos házakkal, villákkal, és a településhez közel kb. 2 km-es gyaloglással elérhető a várrom, mely 290 m magas hegyen fekszik. A megközelítés egyszerű, sárga jelzést keressünk.
Fehérkő vára soha nem volt fontosabb hadászati jelentőségű hely, csak, mint uradalmi központ szolgált a középkori földesurainak.A várba szárazárkon keresztül lehetett bejutni fahídon, napjainkra csak a kőpillérek maradtak fenn. Volt torony, erkély, minden ami szép várúrnőknek szükséges.Szentgyörgy szabálytalan alaprajzú belsőtornyos várát a XVII. század folyamán egy török támadás pusztította el, magánbirtokosai többé nem építették újjá, azóta magára hagyva egyre inkább pusztulnak romjai.
A vár megtekintése után még megnéztük a templomot mely mellett külön fa harangtorony található.
Pozsonyszentgyörgyöt elhagyva Bazin felé vettük az irányt, pár km után már sétáltunk is a városka főterén. Itt egy szép kastély található, de sajnos bemenni nem lehet.
A következő helység Modor amit megnéztünk.Modor városának történelmi magját egy hosszú főutca és az abból kiágazó kisebb mellékutcák jelentik. Ezt a területet védelmezték a városfalak és a tornyok rendszere. Itt lehetett bejutni a borkereskedelméből meggazdagodott és 1569-ben a szabad királyi városok rangjára emelt városba. Ebből kettő a főutca két végén, míg a harmadik a Pozsony felé nyílott.Napjainkat mindössze csak a négyzetes É-i városkapu, a falak kisebb részletei a polgárházak közé beépülve és egy borozónak átalakított, kör alakú torony érte meg.
Innen kb. 15 km távolságra már fönt a hegyekben található
Vöröskő vára. A főútról lekanyarodva hegyi patak mellett kanyarog az út. Nagy parkolót találunk, (ingyenes) majd a hatalmas fákkal szegélyezett úton elindulunk a várba. Sok-sok épület van, szépen felújított mindegyik. Vasárnap lévén elég sok látogató volt már kora délelőtt. A várba hídon keresztül jutunk be, majd a belső téglalap alakú udvarba érve inkább úgy érezzük már kastélyban járunk.
Elvileg 5 EUR a belépő, de vasárnap lévén – talán ezért is voltak sokan – ingyenes volt. Idegenvezetés angolul és szlovákul van, de szépen követhető, pontosan írt magyar nyelvű leírást is kaptunk. Így miután bementünk a kastélyba, végig tudtuk követni az idegenvezetővel a látnivalókat. Sajnálatos módon fotózni egyáltalán nem lehetett belül, pedig bőven lett volna mit.
A vezetés 1,5 órán át tart, legjobban a hatalmas lovagterem tetszett, óriási kör alakú asztallal, monumentális volt. A lakásom többszörösen beleférne. Sok-sok festmény, vadásztrófeák, házi kápolna és könyvtár, szép és eredeti bútorok találhatók a várkastélyban. Látszik, hogy ezt a vidéket elkerülte a háború, de még a hajdani török fenyegetettség is. A Pozsony vármegyében birtokos Pálffy Miklós báró lett az1500-as évektől tulajdonos, miután elvette a várral, mint dúsgazdag hozománnyal rendelkező Fugger Máriát. A házasság tovább erősítette a főnemes gazdasági és társadalmi helyzetét, mivel így a vöröskői birtokot is megszerezte. Itt halt meg a magyar főúr 1600. április 23.-án. Hattalmas vagyonát a fiai örökölték meg.
Bár nem ez volt a grófi család fő tartózkodási helye, az épületeket jó karban tartották továbbra is.
Napjainkban Vöröskő vára teljes épségben, gazdag műkincsgyűjteménnyel várja a kíváncsi látogatókat .
A múzeumi kitérő után gyönyörű szerpentinutakon átkeltünk a Kis-Kárpátokon, és Detrekőváralját kerestük fel. A várhegy már messziről látszik, uralja a képet.
A falu első utcáján balra fordulva érkezünk a vár tövéhez, innen turista út vezet fel a várhoz. Rövid (Kb. 1 km) a felvezető út, de elég meredek. A látvány viszont mindenért kárpótol. Csodálatos a kilátás, minden oldalról. Hatalmas vármaradvány Detrekő vára, igaz, hogy romos, de sok-sok rom van, ami egy várszerető embernek nagy élmény.
Detrekő várának romjai 400 méter magas hegyen találhatóak. Négyszögletes kaputornyon keresztül a kicsiny várudvarra érünk, oldalán romladozik a palotaszárny. Mivel a fahíd már évszázadokkal ezelőtt elpusztult, a D-i rondella melletti falomláson kapaszkodhatunk fel a sziklagerincen álló felsővárba. A kőfalak sok helyen még kétemeletnyi magasságig is állnak. 1272 körül épült, tulajdonosai között a gazdag Pálffy család is szerepelt.
Detrekő után kissé tovább utaztunk a hegyek között, nagyjából 25-30 km-re található Éleskő vára. Romjai az előző várakhoz hasonlóan nagyok, kissé elhanyagoltak, és nagyon nagyon romantikusak. A kilátás pedig egyszerűen fantasztikus. Igaz, az oda vezető úton jócskán meg kell szenvedni, nagyon nagyon meredek, kemény emelkedőt kell leküzdenünk.
Össze-vissza lehet császkálni a romok között, s a régi torony körül magasabbra jutunk, láthatjuk az összes körben lévő erdőt, dombot, hegyet, mindent. A sziklás hegygerincet, melyen végig vezet a turistaút.
Nagyon nagy élmény, még akkor is, ha fölfele cifra szavak hagyják el az ember száját.
Alant egy mesterséges tó partján horgásztak az emberek, mi pedig az 510 m magasságból csodáltuk őket.
Egykori feladata a Holics és Nagyszombat közötti út védelme volt.
Utolsó katonai jellegű szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban játszotta, amikor a Pozsony vármegye nagy részét megszálló felkelők álltak falai között őrséget. Később Habsburg zsoldosok – más magyar erődítményekhez hasonlóan – felrobbantották a falait és épületeit. Így múlik el a világ dicsősége…
A romok ma már csak turista csalogatók, ottjártunkkor sok kirándulóval találkoztunk.
Mai napi utolsó programként Korlátkő felkeresése volt a cél. Korlátkő vára nagyon kellemesen ” mászható meg”, ugyanis egészen sokáig lehet autóval menni, majd lejtőnek közelítjük meg a romokat.
Előző várakhoz képest bár romos, de karbantartott, gaz lekaszálva, terület megtisztítva várja látogatóit.
Itt sincs belépő, szabadon járkálhatunk, fotózhatunk a várban, megcsodálva a körpanorámát.
Azt hiszem itt volt a legszebb, bár mindegyiknél ezt gondoltam.
Korlátkő vára a történelem századai folyamán soha nem volt fontosabb hadászati hely, mindvégig megmaradt magánvárnak, amit földesurai a XVIII. század második felében elhagytak a közeli faluban épített kényelmesebb kastélyért.
Így akár mi magunk is birtokba vehetjük ezt a csodás kirándulóhelyet, legalábbis egy jóízű kirándulás erejéig.
A Felvidék ezen részén lévő várak tényleg szép és látványos kirándulóhelyek, érdemes időt szánni a bejárásukra. Egészen közel több várat találunk egymáshoz, de mivel nagyon sok van még, folytatni fogjuk a Felvidéki várak felkeresését.
Jó kirándulást, várfelfedezést kívánok minden kedves olvasómnak.
