Írottkő – január 1.

Hát elkezdtem…

Január elsején reggel korán már Kőszeg felé tartottam, pontosabban Velem felé, hogy a Szent Vidnél lévő Országos Kéktúra emlékkövétől elinduljak fel az Írottkőre, hogy megkezdjem az Országos Kéktúra.
Az időjárás kedvező volt, bár fújt a szél a Szent Vidnél, a lelkesedésem nem hagyott alább.

Meglepő módon az Írottkő felé vezető emelkedőn nagyon sok turistával találkoztam. Errefelé divat hogy január elsején a kilátóhoz történő fel-gyaloglással kezdik az évet.

Az Írottkő a Dunántúl legmagasabb pontja, 882 m, tetején kilátóval, melyet 1891-ben állítottak ide a Kőszegi Turista Egyesület tagjai. Az első kilátó fából készült. A második, 1913-ban, már kőből épült. A trianoni határ éppen a kő kilátó közepén húzódik végig, ezt a torony közepén egy határkő is jelzi. A vasfüggöny idején az épületet a drótkerítés kikerülte, és osztrák oldalon hagyta, látogatása is csak onnan történhetett. Ma már nincsenek határok, a kilátó látogatása korlátlanul lehetséges.

Évkezdéskor felgyalogolni ide, szerintem, nagyon jó divat. Én is rászoknék, ha nem lenne ilyen messze.
Ahogy közelített felém a hegy teteje, egyre szebb lett az erdő képe. Gyönyörű zúzmarás fák, fenyők között baktattam, s bár a levegő egyre fogyott, az örömöm egyre nagyobb lett.
Csodás volt, csodálatos erdő, január elsején, egy új év kezdetén ennél nagyobb élményt nem tudtam elképzelni.

Fantasztikus látvány, friss levegő, mosolygó szembe jövő emberek.
A kilátónál persze hűvösebb volt a levegő, egy kis hó is akadt, de főként a fák látványa volt lenyűgöző.
Egyúttal a Fel az Írottkőre túrát is teljesítettem, melynek szervezője Imre, nagyon szép kitűzőt készített, és igényes emléklappal honorálta a teljesítést.

Mivel a túrára nagyon kevesen jelentkeztek, ingyenes volt, ami nagyvonalú, és kellemes meglepetés volt.
A kilátó és környéke rendezett, a kék túra pecsét a helyén, az esőbeállónál.

A jelzések tökéletesek, az ösvény kitaposott.
A hideg miatt hamarosan lefele indultam, a következő OKT pecsételőhely, a Hét Forrás felé.
A kék túrázásban az is jó, hogy csak egyféle jelzést, a “kék”-et kell követni.
Itt, a Kőszegi hegységben nagyon jók a jelzések, karbantartottak, látszik, hogy sok a kirándulni, túrázni szerető ember.
Visszafelé a Hörman forrás (a Kőszegi hegység legmagasabban fekvő, bő és finom vizű forrása) esett útba, majd lefele egészen az erdő mélyére a Stájer Házak (lakóházak voltak, a külhonból telepített erdészek részére, Mária Terézia idejében. Jelenleg tavasztól őszig látogatható Erdészeti Múzeumnak ad helyet) felé gyalogoltam.

Itt már nem volt zúzmara, a hőmérséklet pár fokkal magasabb volt, kellemes, majdnem tavaszias volt az idő.
A  következő látványosság a Vörös Kereszt, ahonnan kis emelkedőn, a gerincen vezet az út az
Óház 609 m-es csúcsáig.

A kilátó szépen felújítva várja látogatóit. Körülötte padok, asztalok, remek piknik hely.
A kilátás, szerencsénkre szép volt, tiszta volt az idő. Remekül lehet látni a várost is, és Ausztria kis falvait, de a távolban még a Snéberg havas csúcsát is.

Az Óháztól meredeken visz le a kék jelzés a Hét Forráshoz, ahol a pecsét a fán, rendben megtalálható. Két pecsét is van, mindkettővel bélyegeztem.
Itt is padok, asztalok vannak elhelyezve, sok volt a kiránduló.

A Hét Forrás, bővizű forrás, melyet 1896-ban, a Millenium tiszteletére építettek. Hét kifolyónyílását a honfoglaló hét vezérről nevezték el. (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm.) A forrás az erdő mélyén, a mai osztrák határ mellett, a régi határsávban található. A nyolcvanas években még csak külön engedéllyel és idegenvezetővel volt elérhető. Vize kitűnő ivóvíz, hőmérséklete 10 °C körüli. (info: Wikipédia)

Megint emelkedő következett, a szuszogás sem maradt el, aztán máris a Pintér tetőn voltam.
Innen tovább lefelé kellett már csak gyalogolni, és milyen kicsi a világ, Bödő Balázs és Imi jöttek szembe velem. 🙂

A Kálvária templomnál még szép fények voltak, éppen tudtam fotókat készíteni, aztán szépen leballagtam a városba, és elfoglaltam szálláshelyem a Sziget vendégházban.
Ági és Ernő kedves vendéglátók, a szálláshely remek, igényes, feltétlenül ajánlom. No és az sem elhanyagolható, hogy Ernő pálinkával várja a kedves vendégeket.
Az első OKT-s nap stílszerűen az otthonról hozott lencsefőzelékkel és virslivel fejeződött be.

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony