OKT Kőszegtől- Ablánc Malomig.

Második napon az előző 17 km-hez képest több gyaloglás volt tervezve. Reggel 7-kor még a kivilágított Kőszegen keresztül kezdtem a vándorlást, keresve a kék jelzést, a városból kivezető út felé. Hamar meglett, bár később észrevettem, hogy több helyen is van jelzés, más úton is ki lehet menni a városból.
Kőszeg főtere gyönyörű kivilágítva.

Lassan pirkadt, nagyon fújt a szél, fel kellett a gallért tűrni. Viszont tiszta idő volt, és a szép erdőkben, fenyők között kellemes volt a gyaloglás. Emelkedő nem nagyon esett erre a szakaszra, talán 160 m körüli, így kényelmes napnak indult.
A szép erdőkben jól jelzett utakon baktattam, őzikével is sikerült találkozni. A kék túrában az is jó, hogy minden napra jutottak állatok, őzek, szarvasok, ami nagy élmény.

 Az erdőben baktatva mindenféle házikókat lát az ember…

Az Ilona völgyben patakok források sokasága szépítette az erdőt, látható volt az Ilona vár földmaradványa, és egy érdekes Ilona szobor is útba esett.

A pecsételőhely Tömördön volt, ami egy nagyon kedves, rendezett kis falu. Még sosem jártam itt, nagyon tetszett. Ha le akarunk ülni, akkor tegyük meg itt  a faluban, mert később sajnos sehol nem volt lehetőség, sem egy pad, sem semmiféle piknikhely nem esett útba. A reggelit egy tuskóra ülve fogyasztottam el.

 Igazán tavaszias idő volt, ezt jelzi a tavaszi kikerics megjelenése is.

Tömördön van egy régi kastély, melyhez bementem fotózni, szép park veszi körül. Nem messze tőle még egy uradalmi épület van, jó lenne, ha nem hagynák őket tönkremenni. A kastély XVII. századi, barokk alapokra épült, és a Chernel család tulajdonában állt. Ők klasszicista stílusban építették át.  Az utcafronton két, a kert felől egyszintes, téglalap alaprajzú épületen copfstílusú részletek láthatók, a kertben csodálatos fenyőfajok. Az elhagyott medence, és a hanyatló állag sajnálatos, pedig nagyon hangulatos hely. 

 A falu egyébként kedves hely, a közepét szorgos kezek díszítették, Adventi koszorúval és Betlehemmel.

Kis emelkedőn hagytam el a falut, erdők, rétek következtek, majd Kincséd-puszta majorsága.

Volt sárosabb rész is, de alapvetően jó volt az út mindenütt. A szél felszárította a sár nagy részét, nem volt gond a gyaloglással.
Hamarosan megint patakot kereszteztem egy kis fahídon keresztül. Ez már az Ablánc patak, mely a mai túra végéhez, az Ablánc csárdához vezetett. Elhagyott erdei tábor mellett, és romos esőbeálló mellett vezet az út, ki a műútig, ahol a túrát befejeztem.
A pecsét a csárda kerítésénél rendben található. A csárda viszont régen bezárt, jelenleg kifosztva, szétrombolva szeméttel körülvéve fájdítja a szíveket. Kár érte, egykor szép lehetett, most pusztulásra van ítélve.
A kellemetlen élmény után nagyon szép meglepetésben is részem volt, s lesz is minden kék túrázónak, aki erre jár.
Egy kis fát találtam az út mentén, kék jelzéssel  megfestve, alatta táblával:
A kék túrázóknak ültetett gyümölcsfát András és Niki, és Indy, nem is régen, december 27-én. Ültess te is gyümölcsfát a kék mentén, szólt a felirat, mely egy nagyon szép kezdeményezés.
Remélem nekem is lesz módom folytatni ezt  a nemes gondolatot.

14.10-kor buszra szálltam, és bezötykölődtem Szombathelyre, ahonnan vonattal utaztam vissza Kőszegre.
Mai táv: kb. 24,7 km.
Pecsét Tömördön a falu közepén itt:

 Van új saválló dobozka is. Tömördön van mai kedvenc kék jelzésem, a borozó tulajdonosai jóvoltából.

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony