A kéktúra olyan, hogy állandóan csinálni kell, hogy meglegyen. Így a szombati rövid szakasz után vasárnap egy kicsit hosszabbat vállaltam, annak ellenére, hogy esőben landoltam. Keszthely környékén szép kis táblák vannak mindenütt a turisták számára iránymutatásul, de sokszor inkább csak szépek, mint hasznosak.
A jelzés végül is ezen a szakaszon teljesen rendben volt, egyszer sem kellett keresni, szépen festett, egyértelmű. Az eső elől kapucni alá rejtett fejemmel volt időm gondolkodni azon, élvezem -e ezt a sártengert. Az akarás nem volt kérdés, inkább csak az élvezet…
A terep ismerős volt a Lepke túráról, a sáros löszös út még emelkedett is folyamatosan. Többet csúsztam hátra, mint előre, de igyekeztem nem törődni vele. Aztán változott a kép, erdő, fairtás, erdőirtás következett, és hosszan hosszan meneteltem a szürkeségben. De egyszer csak ennek is vége lett, és beérkeztem végre Vállusra.
Emlékeim szerint a pár évvel ezelőtti Lepke túra idején szép zöld volt minden, élvezni lehetett a völgyszakadásokat, patakot, rétet.
Most az aszfaltot lehetett élvezni, hogy végre vége a sárnak. Beértem a faluba, picit elállt az eső. A pecsét a falu közepén, a templom melletti bolt oldalán található. A bolt már ezer éve zárva van, a ház eladó. Remélhetőleg a pecsét marad, és remélem, hogy hamarosan megújul a rozsdás doboza is.
Itt fogyasztottam el a reggelimet, és egyben ebédemet is, az összkomfortos pecsételőhelyen.
Összkomfort volt, széles padokkal, vízcsappal, és szemetessel. Még telefon is akad vészhelyzetre, térerő ugyanis nem mindenütt van. A falu egyébként aranyos, szép fekvésű, picike, se bolt se kocsma, de templom és eladó ház az van. Zsákfalu, csendes, jó levegőjű, közel a városhoz. Indulásra gorombán eleredt az eső, szerencsére nem sokáig tartott. A falut elhagyva ismét erdőben jártam, aztán már nem sokat kellett gyalogolnom a túra legszebb szakaszáig.
Megláttam a Kőorrát, a vulkáni hegyet Lesencetomaj fölött.
Az aszfaltutat keresztezve nagyobb tábla jelzi, hogy az Országos Kéktúra útvonalán járunk. Ez mindig öröm, és jóleső érzés. Olyan, mintha várnák errefelé a kéktúrázókat, és azt érzem, büszke vagyok, hogy én is kéktúrázó lettem.
A büszkeség mellé csodás panoráma tárult elém, szerintem innen a legszebb a kilátás a Balatonra.
Szőlők, tanúhegyek, Somló és Szent-györgy hegy, és persze Balaton. Csodaszép kilátás, és még mindig felfele megyünk, egy jó meredek kaptatón, egy szuper kilátóponthoz.
Innen aztán teljes a panoráma minden irányba, és még mindig felfele kapaszkodok. A szél erősebben fúj, de nem szegi kedvemet, gyönyörködöm a tájban. Hamarosan találkozom a kék háromszög jelzéssel, mely a tetőre, a Kőorrára visz fel. Kissé járatlan az út, de megéri a kitérő. Igaz, a fáktól nem lesz panoráma, viszont vulkáni kőtengert fotózhatunk.
Bazaltoldalát benőtte a moha, csúcsán a csúcskő jelzi, a tetőre érkeztünk.
A kitérő nem több mint 6-700 méter, megéri, hiszen érdekes, hogy a Keszthelyi hegység ezen oldalán vulkáni bazaltot találunk, a szemben lévőn pedig dolomitbányákat láthatunk.A felfedezetlen Keszthelyi hegység magával ragadó csodákat rejt, panorámás hegyeket, érdekes dombokat, szőlőket, kis pincéket, belső medencét, és a tanúhegyek között vagy három helyen csillan meg a Balaton vize.
Visszatérek az útvonalra, és elkezdek ereszkedni. Ez egy nehezebb szakasz, csúszós, köves, de nagyon érdekes.
Az öreg fán szétnyílt a kék jelzés festése mindkét ágon. Buja növényzet van, még korlát is segíti a lejutást.
El is kél, mert a sáros talajon kell a kapaszkodó. A meredek hegyoldal lentről nézve lankának tűnik, itt viszont térdfájást okoz. A nedves környezetben sokféle gombát látok, egy tönköt lefotózok.
Öreg szelídgesztenyék alatt érkezem az aszfaltos útra, már látom a falu házait.
A Máté-kút oroszlános kifolyójában tiszta friss víz folyik, nyáron jól jöhet a kirándulóknak. Beérkezem Lesenceistvándra, szóba elegyedek egy nénivel, aki azonnal levágja, a Kőorráról jövök.
Neki ott van a hegy alatt szőlője, de bizony fája a lába a meredek hegyen dolgozni. Kedves, beszédes, élvezet hallgatni.
A pecsételőhely a falu közepén lévő kocsmában van, tábla jelzi itt is, és nagyon tetszik, hogy a kék túra emblémája is a kocsma falán található.
A hölgy kedves, tudja a dolgát, a kávé pedig nagyon finom.
Innen Tapolcáig aszfalton vezet az út, kellemetlen, forgalmas, alig várom, hogy az állomásra érjek.
Pecsét a füzetbe, jövő héten folytatás következik…
