OKT Keszthelytől Tapolcáig

A kéktúra olyan, hogy állandóan csinálni kell, hogy meglegyen. Így a szombati rövid szakasz után vasárnap egy kicsit hosszabbat vállaltam, annak ellenére, hogy esőben landoltam. Keszthely környékén szép kis táblák vannak mindenütt a turisták számára iránymutatásul, de sokszor inkább csak szépek, mint hasznosak.

A jelzés végül is ezen a szakaszon teljesen rendben volt, egyszer sem kellett keresni, szépen festett, egyértelmű. Az eső elől kapucni alá rejtett  fejemmel volt időm gondolkodni azon, élvezem -e ezt a sártengert. Az akarás nem volt kérdés, inkább csak az élvezet…

A terep ismerős volt a Lepke túráról, a sáros löszös út még emelkedett is folyamatosan. Többet csúsztam hátra, mint előre, de igyekeztem nem törődni vele. Aztán változott a kép, erdő, fairtás, erdőirtás következett, és hosszan hosszan meneteltem a szürkeségben. De egyszer csak ennek is vége lett, és beérkeztem végre Vállusra.

Emlékeim szerint a pár évvel ezelőtti Lepke túra idején szép zöld volt minden, élvezni lehetett a völgyszakadásokat, patakot, rétet.
Most az aszfaltot lehetett élvezni, hogy végre vége a sárnak. Beértem a faluba, picit elállt az eső. A pecsét a falu közepén, a templom melletti bolt oldalán található. A bolt már ezer éve zárva van, a ház eladó. Remélhetőleg a pecsét marad, és remélem, hogy hamarosan megújul a rozsdás doboza is.
Itt fogyasztottam el a reggelimet, és egyben ebédemet is, az összkomfortos pecsételőhelyen.

Összkomfort volt, széles padokkal, vízcsappal, és szemetessel. Még telefon is akad vészhelyzetre, térerő ugyanis nem mindenütt van. A falu egyébként aranyos, szép fekvésű, picike, se bolt se kocsma, de templom és eladó ház az van. Zsákfalu, csendes, jó levegőjű, közel a városhoz. Indulásra gorombán eleredt az eső, szerencsére nem sokáig tartott. A falut elhagyva ismét erdőben jártam, aztán már nem sokat kellett gyalogolnom a túra legszebb szakaszáig.
Megláttam a Kőorrát, a vulkáni hegyet Lesencetomaj fölött.

Az aszfaltutat keresztezve nagyobb tábla jelzi, hogy az Országos Kéktúra útvonalán járunk. Ez mindig öröm, és jóleső érzés. Olyan, mintha várnák errefelé a kéktúrázókat, és azt érzem, büszke vagyok, hogy én is kéktúrázó lettem.
A büszkeség mellé csodás panoráma tárult elém, szerintem innen a legszebb a kilátás a Balatonra.

Szőlők, tanúhegyek, Somló és Szent-györgy hegy, és persze Balaton. Csodaszép kilátás, és még mindig felfele megyünk, egy jó meredek kaptatón, egy szuper kilátóponthoz.

Innen aztán teljes a panoráma minden irányba, és még mindig felfele kapaszkodok. A szél erősebben fúj, de nem szegi kedvemet, gyönyörködöm a tájban. Hamarosan találkozom a kék háromszög jelzéssel, mely a tetőre, a Kőorrára visz fel. Kissé járatlan az út, de megéri a kitérő. Igaz, a fáktól nem lesz panoráma, viszont vulkáni kőtengert fotózhatunk.

Bazaltoldalát benőtte a moha, csúcsán a csúcskő jelzi, a tetőre érkeztünk.

A kitérő nem több mint 6-700 méter, megéri, hiszen érdekes, hogy a Keszthelyi hegység ezen oldalán vulkáni bazaltot találunk, a szemben lévőn pedig dolomitbányákat láthatunk.A felfedezetlen Keszthelyi hegység magával ragadó csodákat rejt, panorámás hegyeket, érdekes dombokat, szőlőket, kis pincéket, belső medencét, és a tanúhegyek között vagy három helyen csillan meg a Balaton vize.
Visszatérek az útvonalra, és elkezdek ereszkedni. Ez egy nehezebb szakasz, csúszós, köves, de nagyon érdekes.

Az öreg fán szétnyílt a kék jelzés festése mindkét ágon. Buja növényzet van, még korlát is segíti a lejutást.
El is kél, mert a sáros talajon kell a kapaszkodó. A meredek hegyoldal lentről nézve lankának tűnik, itt viszont térdfájást okoz.  A nedves környezetben sokféle gombát látok, egy tönköt lefotózok.

Öreg szelídgesztenyék alatt érkezem az aszfaltos útra, már látom a falu házait.

A Máté-kút oroszlános kifolyójában tiszta friss víz folyik, nyáron jól jöhet a kirándulóknak. Beérkezem Lesenceistvándra, szóba elegyedek egy nénivel, aki azonnal levágja, a Kőorráról jövök.
Neki ott van a hegy alatt szőlője, de bizony fája a lába a meredek hegyen dolgozni. Kedves, beszédes, élvezet hallgatni.

A pecsételőhely a falu közepén lévő kocsmában van, tábla jelzi itt is, és nagyon tetszik, hogy a kék túra emblémája is a kocsma falán található.
A hölgy kedves, tudja a dolgát, a kávé pedig nagyon finom.

Innen Tapolcáig aszfalton vezet az út, kellemetlen, forgalmas, alig várom, hogy az állomásra érjek.
Pecsét a füzetbe, jövő héten folytatás következik…

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony