OKT Badacsonytördemictől – Szentbékálláig

Már reggel hét órakor sütött a nap, igazi tavaszi kiránduló idő ígérkezett. Kis autózás, majd egy jó kávé Nemesgulács Makk VII-es kocsmájában, ahol a szívélyes kocsmáros fiú miután megtudta, hogy kéktúrázok nem is engedte kifizetni a számlát. 🙂
A Badacsonytördemici állomásról indulva már ismert úton hódítottam meg a Badacsonyt. Nem könnyű hódítás, a hegy nem adja magát olcsón. Folyamatos emelkedő, s amikor már fáradunk, akkor jön a Bujdosók lépcsője, aminek nem nagyon akar vége lenni.

Igaz, a lépcső száraz, ez nagy szerencse február közepén. A Rodostói turistaház környéke meg van tisztítva, a tetőn új esőbeálló, és sok-sok frissen készült pad és asztal. Jöhetnek a kirándulók.

Az első remek kilátás a Ranolder keresztnél van, nem lehet betelni a Balaton látványával.

A hegytető is érdekes, a sok kidőlt fa, a liánok, picit őserdőre emlékeztető hangulata van. Bár még nem jártam őserdőben, ilyesminek képzelem.

A kék jelzés végig jó, sok helyen teljesen fel van frissítve. Egy forduló, és már a hegy másik oldalán baktatok, a frissen készült kilátó mentén.
Teszek egy kitérőt, de nem mászok fel, momentán elég volt a lépcsőzésből.

Ereszkedés következik, szörnyű betonlap alá rakott kövek mentén. A bazaltoszlopok látványa különleges, érdemes fotózni.

Amint leérek a hegyről, ismét remek a panoráma, most a hátsó oldalban gyönyörködhetek, a Gulács és a Szent-György hegy látványa elkápráztató.

Aztán jön a feketeleves. A mélyút mentén iszonyatos szeméthegyek, egészen a hegy lábáig.
Szörnyű látvány, az emberi butaság mérhetetlen.

Kissé szomorkásan érek le a hegy aljába, ahol azért kárpótol a szép kereszt, frissen felújított pincék, gondozott szőlők látványa. Megint ismerős az út, most már az aszfaltot keresztezve a Gulács oldalába tartok.

Ez is őserdős, nagyon különös hangulatú erdő. A Gulácsra nem kell felmenni, a kék jelzés az oldalában vág át, amit most nem is bánok. Nekem az egyik legnehezebben mászható hegy, keskeny, nagyon köves szerpentines út visz a tetejére. A jelzést követve hamarosan kiérek az aszfaltútra, és azon folytatom utamat egészen Káptalantótiig.

A kocsmában a helyiek mellett kéktúrázók csapata üldögél, tőlük kell elkérnem a pecsétet. A társaság jókedvű, ebből is látszik, hogy kékezni remek dolog.
A falon sok-sok kupa, a helyi focicsapat érdemei.
Nekem nincs otthon ennyi, kicsit irigykedek. 🙂

Egy hideg kólából újabb erőt merítek, és elhagyva a falut, a Csobánc lábánál fotózom a hegyeket. Mindenütt szép a kilátás, bár már nem süt a nap. Számomra ismeretlen részek következnek, a Bács-hegy oldala.
Ez már nem az a felkapott hely, elhagyatott, elhanyagolt pincék sora következik. Az egyik rendezettebbnél kihasználom a kerti padot, és elfogyasztom szalonnámat. Innen is szép a Balaton, nem is értem, ezeket a területeket miért nem gondozza a gazdája.
A Bács-hegy tetején is bazaltsziklákat látok, a jelzés az oldalában kerüli meg, és máris a túloldalon baktatok. Hatalmas gondozott és gondozatlan egykori téesz szőlők között érkezek Szentbékálla határába.

Megint szép látványosság, a Kőtenger következik. Sosem lehet megunni, érdekes sziklái fotóra kéredzkednek.  Hagyom magam, készülnek a fotók, és már érzem a túra végének közeledtét.
Beérkezve a faluba szépen felújított parasztházak mellett gyalogolok, aztán még egy utolsó kis kitérő a Velétei palotarom felé. Ez is romantikus, bár megközelítése egy rövid de nagyon meredek mászás után lehetséges.
Aztán bebaktatok a faluba, mára ennyi volt, jövő héten folyt.köv.

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony