Lehet kicsit unalmas a blogolvasóknak, hogy mindig csak kék túrákról írok, de a kék túra nem unalmas. Sőt.
Néha, mint május 10-én szombaton, meglepetésekkel is szolgál.
A sofőrszolgálat elszállított minket a Dorogi Vasútállomásra, ahol az ismétlő pecsét után megkezdtük a városból kivezető majd Kesztölcöt érintő unalmas szakaszt. Az izgalmasabb rész Klastrompusztánál kezdődött, ahol a Jóisten gondolt ránk, túrázókra.
A Pálos kolostor romjai nem túl látványosak, de szép a környezet, hatalmas erdő és sziklák vannak felettünk.
Ja igen, a pecsét Klastrompuszta első faházikós kocsmájában található, készségesen adta a gazda.
Nemsokkal a romok után el is hagytuk az erdőt, aztán egy rétet is, és ekkor jött a meglepetés, több tucat félmeztelen és rövidnadrágos terepfutó fickó képében.
🙂
A Terepszázas futóverseny résztvevői jöttek szembe, legnagyobb örömünkre. Voltak ismerősök is, és ismeretlenek is, de mindannyian futottak, és igen kemény férfiak, ha a száz km-t gyűrik terepen.
Csak jöttek jöttek, nem győztünk szurkolni és félreállni. És ez így ment jó sokáig. Közben kéktúrázóval is találkoztunk, egy kedves tetovált túratárs és a kutyája hagyta magát lefotózni a kedvünkért. Jó idő volt, kellemes a túrához, és így igazi élménnyé vált.
Beérkeztünk Piliscsévre, ahol még szintén jöttek a futók, külön tiszteletem a hölgyversenyzőknek. A falun keresztül kanyarog a kék jelzés, láthatjuk a templomot, oldalában régi temetővel, a tájházat, és szlovák utcaneveket a magyar mellett.
Piliscséven eddig csak motor-cross versenyen jártam, van itt a határban egy remek pálya. Most kicsit ismerkedhettem a faluval, nem tudtam, hogy szlovák kisebbség is él itt. Egyébként kellemes, dombos fekvésű falu, körbevéve zöld erdőkkel. A futóknak ellenőrzőpont volt az erdő szélén, ahol modellt álltak a pontőrök nekem, pontosabba a Bátor család, Feri, Zsuzsa, és Bius.
Tök jó ismerősökkel találkozni útközbe. 🙂
Na igen, és a futáshoz is kedvet kaptam egyből. Igaz, nem száz kilométerre. Innentől kezdve egy homokos emelkedős löszúton gyalogoltunk, aminek nehézségét a környezet szépsége oldotta.Csodás virágok nyíltak mindenütt.
Egy külföldi kék túrázóval is találkoztunk, törte a nyelvet, de lelkesen gyalogolt. Hamarosan beérkeztünk Piliscsabára, ahol szép villák övezte utcán érkezik a kék jelzés az állomáshoz. Az állomást az akácok között fotóztam le.
A pecsét a mobilházban lakik, a hölgyek készségesen adták. Mai túra 18,6 km, 500 m szinttel. Nem volt nehéz, ám annál hangulatosabb.
