Túra időpontja: június 12. Kora reggel buszozás a Népligetbe, metró, majd átgyalogolás nagy zsákkal a hátamon az Árpád hídon, felszállás a 218-ra, és ismét örülhettem a Rozália téglagyárnak. Meg a kék eme szép részének, amit a képen láthattok.
A mai túra igencsak ígéretes, főleg hogy két napos lesz, és 36 fok meleget ígértek. Nos, az ígéretet be is tartották, mert a búza szélén haladva már szerintem bőven volt ilyen meleg. Volt 10 óra mire elindultunk, ezúttal Ottóval, a kétnapos kalandra.
Pilisborosjenő mindjárt egy igen meredek aszfalttal várt, és a mivel két és fél liter vizet is tartalmazott a zsákom, megizzadtam mire felértem.
Még jó, hogy a kilátás kárpótolt, és csodás panorámában láthattuk a téglagyárat a Köves bérc tetejéről.
Nagyon szép erdei szakasz következett, felhagyott bányákkal, melyek fa-és vas tokjait, máig megtalálhatjuk az erdőben. Ocsmányul néznek ki, és nem értem miért nem lehetett megtisztítani tőlük az erdőt. A gyíkállomány mai napon erősen szeretett sütkérezni, én pedig ugrálni az ijedtségtől a nagy zsákkal a hátamon.
A kék jelzés jól látható volt, nem kellett tévedéstől tartani. Egy kis kitérőt tettünk azért a Teve sziklához, szép formájú, romantikus hely, nem szabad kihagyni. A melegben és zsákcipelésben csak az vigasztalt, hogy társam zsákja még nagyobb volt, ő ugyanis még sátrat, hálózsákot is cipelt.
A Teve szikla szép fehér mészkő, és remek kirándulóhely. A kék pedig párhuzamosan halad mellette, a kitérő megéri mindenképpen.
Az érdekes szikla alakzatokat lefotóztam,aztán indultunk tovább a tűző napon, és hamarosan ismét emelkedtünk.
Csodás rétek, virágok mellett haladtunk, és egyébként is a Pilis nagyon szép. Az meg különösen felemelő, hogy a föld szíve felé baktattunk, még akkor is, ha cefetül nyomta a zsák a vállamat.
A Kevély-nyereghez megint jó kis emelkedővel kellett megküzdeni, köves úton, barlangnyílások mellett haladtunk el. A nyeregben megvolt mindkét pecsét, igaz, ilyen kis rozsdás dobozban. Esőbeálló, padok, asztal található itt, egy kis evés-ivásra meg is álltunk. A múltkori szakasszal ellentétben ezen a részen több helyen is található pihenő a turisták számára.
Megint nyílt terület következett, aztán kereszteztük az aszfaltot, és Csobánkát láttuk a távolban, szép volt a kilátás, és iszonyatosan tűzött a nap. Csak ittam és ittam, kentem a naptejet, kalap a fejemen, küzdöttem az elemekkel. Illetve csak eggyel, a nappal. A Csobánkai Szent kút sem nyújtott hűsítést, teljesen ki van száradva a forrás.
A Dera patak völgye előtt is van pihenő, ott megebédeltük szalonnánkat, és a gyönyörű szurdokban folytattuk az utat. Sajnos víz egy csepp sem volt a mederben.
A zsák könnyebb lett, a víz jól fogyott, és nekem volt otthon befagyasztott jeges teám is, ami tényleg jeges volt még, így kiváló ötletnek bizonyult.
A szurdok után beérkeztünk Pilisszentkeresztre, ahol az utcai csapnál jól meg tudtunk mosakodni, jólesett a sós izzadságot lemosni. Így már “tisztán” érkeztünk a kocsmába, ahol nem csak a pecsétet, egy sört is bevertünk. Nagyon jól tud ám esni egy pohár habos hideg sör, ha ilyen nagy a meleg, és nehéz a teher a hátunkon. 🙂
Most már csak az utolsó hegyet kellett megmászni, a Dobogókőt, de mivel nem először jártam itt, nem okozott nehézséget. Egészen jól ment fölfelé, azért a tudat, hogy már csak négy km van hátra, sokat jelentett. A zsivány szikláknál szívtam egy kis földenergiát magamba, otthagytam Ottót a sátrával, és megkerestem szálláshelyemet.
Eredetileg a Dobogókő vendégházban terveztem aludni, de annyira nyomasztó volt a pár négyzetméteres lyuk, meg a vendéglátó sem volt szimpatikus, így inkább a turistaház mellett döntöttem.
Mondjuk ezt sem reklámoznám, ötezer forintért pókhálók tömkelege volt a padlásszobában, de legalább az ágy és az ágynemű kifogástalanul jó volt. A fürdő említésre sem méltó, de volt víz, és lehetett enni, meg főleg inni. Egy éjszakára megfelel, de az a véleményem, ez a turistaház nem turistabarát. Említhetném a kelletlen pultos lányt is, meg azt, hogy a 3 tagú személyzet cigizve üldögélt a teraszon, miközben csikkek tömege eldobálva hevert a lábaik körül. Az asztalok ragadtak a kosztól, és lett volna mit takarítani a szobákban is. Még jó, hogy akkora csinnadrattát csináltak a turistaház és a kék túra körül. Csak még nem tudom hol látszik az eredménye.
Én azért ezt másként csinálnám, ha én lennék a bérlő. Éjszaka jó sokszor felébredtem a tetőn mászkáló állatoktól, az ablakot sem mertem nyitva hagyni.:-)
