Kéktúra Rozália téglagyár-Dobogókő

Túra időpontja: június 12. Kora reggel buszozás a Népligetbe, metró, majd átgyalogolás nagy zsákkal a hátamon az Árpád hídon, felszállás a 218-ra, és ismét örülhettem a Rozália téglagyárnak. Meg a kék eme szép részének, amit a képen láthattok.
A mai túra igencsak ígéretes, főleg hogy két napos lesz, és 36 fok meleget ígértek. Nos, az ígéretet be is tartották, mert a búza szélén haladva már szerintem bőven volt ilyen meleg. Volt 10 óra mire elindultunk, ezúttal Ottóval, a kétnapos kalandra.
Pilisborosjenő mindjárt egy igen meredek aszfalttal várt, és a mivel két és fél liter vizet is tartalmazott a zsákom, megizzadtam mire felértem.

Még jó, hogy a kilátás kárpótolt, és csodás panorámában láthattuk a téglagyárat a Köves bérc tetejéről.

Nagyon szép erdei szakasz következett, felhagyott bányákkal, melyek fa-és vas tokjait, máig megtalálhatjuk az erdőben. Ocsmányul néznek ki, és nem értem miért nem lehetett megtisztítani tőlük az erdőt. A gyíkállomány mai napon erősen szeretett sütkérezni, én pedig ugrálni az ijedtségtől a nagy zsákkal a hátamon.

A kék jelzés jól látható volt, nem kellett tévedéstől tartani. Egy kis kitérőt tettünk azért a Teve sziklához, szép formájú, romantikus hely, nem szabad kihagyni. A melegben és zsákcipelésben csak az vigasztalt, hogy társam zsákja még nagyobb volt, ő ugyanis még sátrat, hálózsákot is cipelt.

A Teve szikla szép fehér mészkő, és remek kirándulóhely. A kék pedig párhuzamosan halad mellette, a kitérő megéri mindenképpen.

Az érdekes szikla alakzatokat lefotóztam,aztán indultunk tovább a tűző napon, és hamarosan ismét emelkedtünk.

Csodás rétek, virágok mellett haladtunk, és egyébként is a Pilis nagyon szép. Az meg különösen felemelő, hogy a föld szíve felé baktattunk, még akkor is, ha cefetül nyomta a zsák a vállamat.

A Kevély-nyereghez megint jó kis emelkedővel kellett megküzdeni, köves úton, barlangnyílások mellett haladtunk el. A nyeregben megvolt mindkét pecsét, igaz, ilyen kis rozsdás dobozban. Esőbeálló, padok, asztal található itt, egy kis evés-ivásra meg is álltunk. A múltkori szakasszal ellentétben ezen a részen több helyen is található pihenő a turisták számára.

Megint nyílt terület következett, aztán kereszteztük az aszfaltot, és Csobánkát láttuk a távolban, szép volt a kilátás, és iszonyatosan tűzött a nap. Csak ittam és ittam, kentem a naptejet, kalap a fejemen, küzdöttem az elemekkel. Illetve csak eggyel, a nappal. A Csobánkai Szent kút sem nyújtott hűsítést, teljesen ki van száradva a forrás.

A Dera patak völgye előtt is van pihenő, ott megebédeltük szalonnánkat, és a gyönyörű szurdokban folytattuk az utat. Sajnos víz egy csepp sem volt a mederben.
A zsák könnyebb lett, a víz jól fogyott, és nekem volt otthon befagyasztott jeges teám is, ami tényleg jeges volt még, így kiváló ötletnek bizonyult.

A szurdok után beérkeztünk Pilisszentkeresztre, ahol az utcai csapnál jól meg tudtunk mosakodni, jólesett a sós izzadságot lemosni. Így már “tisztán” érkeztünk a kocsmába, ahol nem csak a pecsétet, egy sört is bevertünk. Nagyon jól tud ám esni egy pohár habos hideg sör, ha ilyen nagy a meleg, és nehéz a teher a hátunkon. 🙂
Most már csak az utolsó hegyet kellett megmászni, a Dobogókőt, de mivel nem először jártam itt, nem okozott nehézséget. Egészen jól ment fölfelé, azért a tudat, hogy már csak négy km van hátra, sokat jelentett. A zsivány szikláknál szívtam egy kis földenergiát magamba, otthagytam Ottót a sátrával, és megkerestem szálláshelyemet.

Eredetileg a Dobogókő vendégházban terveztem aludni, de annyira nyomasztó volt a pár négyzetméteres lyuk, meg a vendéglátó sem volt szimpatikus, így inkább a turistaház mellett döntöttem.
Mondjuk ezt sem reklámoznám, ötezer forintért pókhálók tömkelege volt a padlásszobában, de legalább az ágy és az ágynemű kifogástalanul jó volt. A fürdő említésre sem méltó, de volt víz, és lehetett enni, meg főleg inni. Egy éjszakára megfelel, de az a véleményem, ez a turistaház nem turistabarát. Említhetném a kelletlen pultos lányt is, meg azt, hogy a 3 tagú személyzet cigizve üldögélt a teraszon, miközben csikkek tömege eldobálva hevert a lábaik körül. Az asztalok ragadtak a kosztól, és lett volna mit takarítani a szobákban is. Még jó, hogy akkora csinnadrattát csináltak a turistaház és a kék túra körül. Csak még nem tudom hol látszik az eredménye.
Én azért ezt másként csinálnám, ha én lennék a bérlő. Éjszaka jó sokszor felébredtem a tetőn mászkáló állatoktól, az ablakot sem mertem nyitva hagyni.:-)

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony