Hollókőtől Mátraverebélyig a kéken

Első nap. Március 12. szombat. Hollókő – Szentkút Mátraverebély, kb. 29 km és rengeteg szint.
Nyolc előtt Hollókőn voltunk, autóval persze, gondoskodni kellett sofőrről, aki majd a kocsit visszaviszi. Szervezés első feladat. 🙂

A kisbolt nyitva, kávéivás, kamásli fel, és ima az éghez, hogy ne legyen eső. Nem volt. Meghallgattatott. 🙂
Borús, felhős ég egész nap, mintha délután fél öt lenne. De kellemes idő, és indulás után mindjárt  a várnál szarvascsorda rohant át előttünk. Természetesen a fotózást lekéstem.

Fotó induláskor.

A táj a ború ellenére gyönyörű, zöldellő rét előttünk, dombok körben, a sár még elviselhető.

Megyünk Emivel, csacsogunk az élet dolgairól, aztán főleg a nagy szabadságérzésről, ami ránk tör amikor hegyeket, réteket, erdőket látunk. Emi a patakok és fák szerelmese, én a réteket imádom. Mindenből van bőven.

Még nem zöld az erdő, szürke és kékes színek uralják, de már ébred a tavasz, virágfotók is lesznek.Egy szép kék jelzés fotóra kívánkozott.

A jelzések nagyon jók, térképet csak egyszer vettünk elő, akkor is azért, mert más turisták kérték. 🙂
Táblák is majdnem mindenütt vannak kihelyezve, de a felfestés, a kék sáv, az mindenütt nagyon rendben van. A sár is rendben van, bár ez már kissé sok volt…

Hiába még a Cserhátban járunk, az bizony sáros. Lábunk fárad már, nehezebb így haladni, a hátunkon lévő zsáknak is van bőven súlya.

Haladunk, megyünk, kedves emberekkel találkozunk. Ki a kéken jár, ki csak kirándul, Hollókő és környéke jó kirándulóhely.

Körben csodás hegyek, zöld rét, valami nagyon jó itt. Szeretjük. Beérkezünk Alsótoldra, vidám fickók kerítést készítenek, szóba elegyedünk velük.

Ahogy a hídon bámészkodó nénivel is, akivel eldiskurálunk az időjárásról.

Aztán hazajöttem, ez az én utcám. 🙂

Még egy kis aszfaltos séta, aztán ismét erdő, patak, és a Bableves csárdánál pecsételünk. Most nyitnak, nem várjuk meg, nem vagyunk még éhesek.
 http://www.bablevescsarda.hu/index.htm

A Bablevest követő sáron átvergődve ismét csodás táj tárul szemünk elé. Fantasztikus látvány. Ezért érdemes gyalogolni.

Emelkedik a terep, elég sok kaptató volt az úton, de bírtuk. A Tepke kilátóban (559 m)nagyon fúj a szél, hidegebb lett, fölveszem a kabátot.

A kilátóból borús panorámánk van. Nagyon szép. Kár, hogy nem süt a nap, jobban érvényesülne a fotó.

Az egész táj kékbe fordulva néz vissza rám.

A Tepke alatt vannak padok, asztalok, magamba tömök pár karika kolbászt, hozzá paprikát, jól esik az ebéd a hátizsákból pedig fogy a súly.

Már elmúlt dél, kicsit csúszásban vagyunk, még sok van előttünk. De olyan jólesett beszélgetni egy kedves párral, fotózkodni, és kicsit leülni, pihenni pár percet.

Hamarosan megint fölfelé megyünk, a Macska hegyről is csodás panoráma tárul elénk.

Nagybárkányba érünk, alig várjuk a kocsmát, kávéhiányban szenvedek. Már látjuk a templomot, és végigcaptatunk a falun.

A kocsma-bolt kombináció háromkor nyit, jókor jöttünk. A kávé jól esik, még egy bombát is magamba döntök, fogytán az energiám. A falu bőven kisebbségi, de nem történik semmi, csak bámulnak minket.
Ismét jó erős kaptató jön, visszanézünk, szép fekvésű falu, kár, hogy minden csupa szemét.

Rövid időn belül megérkezünk Sámsonházára, a bányánál fotózunk egy sort, van itt látnivaló, én már jártam itt, ismerős helyek. A vár romjánál is jártam, pár kő, de szép a kilátás. Nem időzünk, még sok van hátra, menni kell.
http://www.samsonhaza.hu/content/kozsegunk-latnivalok-kofejto

A faluban takaros palóc házak sokasága, két nyelven feliratozva az iskola, úgy látszik szlovákok is lakják a falut.Takaros porták mindenütt, rendezett község, tetszik nekem.

Egy jó sáros úttal búcsút veszünk a falutól, szép réteken át ballagunk tovább. Muflonok néznek ránk meredten, mi meg rájuk. 🙂

Öt óra múlt, utolsó erőfeszítés, jó nagy hegyre megyünk fel, végig a gerincen közelítünk Mátraverebély felé. Már nincs erőm fotózni, és megkönnyebbülök, mikor meglátom a táblát, már csak 1 km a Szentkút. Nem örültem volna, ha az erdőben esteledik ránk.
Meglátjuk a szállásunkat, hurrá, mára ennyi, fél hat, jöhet a pihenés. Nem bánjuk, hogy holnap kell a híres cigánysoron végigmennünk. Mégis csak szürkület van, a Szentkút és környéke pedig békés hely.

Sáros cipőnket levéve megyünk a recepcióra, nagyon kulturált, tiszta a szállásunk, a maga puritán egyszerűségével is négy csillagos. Már a zuhany alatt állva adok hálát Istennek, hogy rendben ideértünk.
A félpanziós vacsora hat óra után vár minket, Dubarry szelet, isteni finom, pálinkát is kérek mellé. Sajnálom, hogy nem tudok magammal vinni Zarándok nevű bort, de mindenképpen visszatérek ide.
Mára ennyi, elnyel az ágy, bár a fáradtságtól erősen forgolódok éjszaka.
 http://szentkut.hu/zarandokhaz/

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Carnuntum

Carnuntum a Római Birodalom Pannonia provinciájának fővárosa, katonai tábor és hatalmas polgárváros volt az ókorban. Alsó-Ausztriában található. Ha utazunk, keressük

Elolvasom »

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony