Galyatető – Mátraháza a kéken

Utolsó nap, a táv nem több mint 11 km, szint is csak 460 körüli. És dél körül végzünk, megyünk haza. Mert bármennyire jó túrázni, két nap után hiányzik a család.
Szóval Galyatető, reggel 8 körül indulás. Hideg van, mínusz, a tócsák befagytak. Nem bánjuk, mert a sár kemény földdé változott. Még egy pillantás a kilátóra, aztán bemasírozunk zsákjainkkal hátunkon az erdőbe.

Nem sokat kell gyalogolni lefelé majd fölfelé, hamarosan a gerincen vagyunk, és a csodálatos panoráma végig elkísér bennünket. Ragyogóan süt a nap, az ég olyan kék, festeni sem lehetne szebbet.

Ez a legszebb, gyönyörködni a szép kilátásban, szikrázó napsütésben. Élet, hú de szép tudsz lenni. 🙂
Élvezettel gyalogolunk, fotózunk, tetszik ez a rész nagyon. A legszebb a három napban, ide annak is érdemes kirándulni, aki nem akarja a kék túrát végigjárni. Szállodák tömkelege van itt, egyszerűtől a sokcsillagosig.

Látjuk a távolban a havas Tátrát, nagyon szép. A kedvünk is jó, bár a szél feltámad, minket semmi nem zavar. A jelzések továbbra is remekül felfestettek, lehet haladni.

Háttérben feltűnik a Kékes csúcsa, értem már miért Kékes. Hiszen minden kékes színben ragyog. No meg a kéktúrán vagyunk. 🙂

Feltámad a szél a gerincen, s ahogy látjuk a megelőző héten a nagy vihar rengeteg fát kidöntött. Otthon is nagyon csúnya viharos szél volt, gondolom itt a hegytetőn még durvább. Most is alig állunk a lábunkon, tépi a fejünket a szél.

Felhúzom a túrakabát csuklyáját, teljes szélvédelem. Megérte az árát.
A tetőn millió hóvirág nyílik, igaz nem fotóztam, de szép.

Hamarosan igazi Mátrásra vált a kép, kis patak csordogál a völgyben, hídon megyünk át. Sok sok forrás és patak volt az úton, nagyon jó a vízhozatal idén.A Vörösmarty turistaházban bélyegeztünk, de a ház nem volt nyitva.

Nemsokára beérünk Mátraházára, de búcsúzóul ezeket a szép virágokat fotózom le.
http://www.matrainfo.hu/
Nagyon sok a kiránduló, a büfék előtt sorok állnak lángosért, sörért. Igazi retró hangulat van.
Még egy kis túrógombóc és kávé a busz indulásáig, egy gyors póló csere, aztán már szállunk is fel a Budapesti járatra.

A sofőrnek adok jattot, mivel sáros a cipőm és neki kell utánam összetakarítani.
Kis szundi, másfél óra után pedig átszállás a metróra. Kelenföldi pu. – Székesfehérvár.
Jó kis nap volt.
A kéken eddig 807,8 km teljesítve. Hurrá!

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony