Utolsó nap, a táv nem több mint 11 km, szint is csak 460 körüli. És dél körül végzünk, megyünk haza. Mert bármennyire jó túrázni, két nap után hiányzik a család.
Szóval Galyatető, reggel 8 körül indulás. Hideg van, mínusz, a tócsák befagytak. Nem bánjuk, mert a sár kemény földdé változott. Még egy pillantás a kilátóra, aztán bemasírozunk zsákjainkkal hátunkon az erdőbe.
Nem sokat kell gyalogolni lefelé majd fölfelé, hamarosan a gerincen vagyunk, és a csodálatos panoráma végig elkísér bennünket. Ragyogóan süt a nap, az ég olyan kék, festeni sem lehetne szebbet.
Ez a legszebb, gyönyörködni a szép kilátásban, szikrázó napsütésben. Élet, hú de szép tudsz lenni. 🙂
Élvezettel gyalogolunk, fotózunk, tetszik ez a rész nagyon. A legszebb a három napban, ide annak is érdemes kirándulni, aki nem akarja a kék túrát végigjárni. Szállodák tömkelege van itt, egyszerűtől a sokcsillagosig.
Látjuk a távolban a havas Tátrát, nagyon szép. A kedvünk is jó, bár a szél feltámad, minket semmi nem zavar. A jelzések továbbra is remekül felfestettek, lehet haladni.
Háttérben feltűnik a Kékes csúcsa, értem már miért Kékes. Hiszen minden kékes színben ragyog. No meg a kéktúrán vagyunk. 🙂
Feltámad a szél a gerincen, s ahogy látjuk a megelőző héten a nagy vihar rengeteg fát kidöntött. Otthon is nagyon csúnya viharos szél volt, gondolom itt a hegytetőn még durvább. Most is alig állunk a lábunkon, tépi a fejünket a szél.
Felhúzom a túrakabát csuklyáját, teljes szélvédelem. Megérte az árát.
A tetőn millió hóvirág nyílik, igaz nem fotóztam, de szép.
Hamarosan igazi Mátrásra vált a kép, kis patak csordogál a völgyben, hídon megyünk át. Sok sok forrás és patak volt az úton, nagyon jó a vízhozatal idén.A Vörösmarty turistaházban bélyegeztünk, de a ház nem volt nyitva.
Nemsokára beérünk Mátraházára, de búcsúzóul ezeket a szép virágokat fotózom le.
http://www.matrainfo.hu/
Nagyon sok a kiránduló, a büfék előtt sorok állnak lángosért, sörért. Igazi retró hangulat van.
Még egy kis túrógombóc és kávé a busz indulásáig, egy gyors póló csere, aztán már szállunk is fel a Budapesti járatra.
A sofőrnek adok jattot, mivel sáros a cipőm és neki kell utánam összetakarítani.
Kis szundi, másfél óra után pedig átszállás a metróra. Kelenföldi pu. – Székesfehérvár.
Jó kis nap volt.
A kéken eddig 807,8 km teljesítve. Hurrá! 
