Az Őrségi túra másnapján a Vendvidéket vettük célba, igaz csak rövid távon. No de az oda vezető autóút Őriszentpéterről. Hú, hát szuper volt Szlovénián át, és még rövidebb is Mindig valamilyen nosztalgikus izgalmas érzés fog el a határ környékén, ami ma már átjárható mindenféle sorompó nélkül. Bár néhány csinos határőr ólálkodhatott volna. 🙂
Indulás Felsőszölnök kocsmából, ahol már szlovén nyelven is társalkodtak a reggeli sörük mellett a falubéliek.
Kicsit sorban álltunk, kicsit töltögettünk, és végre indulhattunk. Nem először jártam itt, a hosszabb távot már begyalogoltam, nagyon tetszik a Vendvidék.
Helyes házak mellett haladtunk el, a nap sütött, az ég kék volt, ez is jó napnak ígérkezett. A Hármashatárhoz ugyan szuszogva érkeztünk föl, de azért megbirkóztunk a meredek sáros ösvénnyel.
Pecsét, kis beszélgetés ismerősökkel, aztán máris Ausztria földjét koptattuk.
Cukik az ilyen kis elhagyatott őrbódék. Izgalmas hely, szerintem van valamiféle vonzása. Ezért is jövök időnként vissza.
Az őrtornyokon kívül találkoztunk lovasokkal, szarvasokkal, az út nem volt unalmas.
A táj is nagyon szép, kedvemre valók a nagy zöld virágos rétek.
A virágok igazán gyönyörűek voltak mindenütt, kéken lilán sárgán virítottak. Egy kereszt alatti padon a reggelinket (vagy ebédünket?) is elfogyasztottuk.
Csak mentünk élvezkedve, és ilyen szépségeket láttunk.
A második pontnál kaptunk nápolyit, felmentünk a “nem tériszonyos” János hegyi kilátóba, és kiláttunk.
Lefele jövet megörökítettem a rendezőket is, egyik őszebb mint a másik. 🙂 Köszönjük a szép szavakat, jó kis rendezőmunkát nekik. Gyuri megígérte csinál nekem Bakancs és Fakanálos kitűzőt.
Még egy kis gyaloglás, tán egy kicsit Szlovéniában is jártunk.
De hamarosan beérkeztünk ismét Felsőszölnökre, kaptunk egy bónusz kólát, egy kitűzőt, és hazaindultunk.
Jó kis túra, 12 km-es távval, 250 m szinttel. Bárkinek ajánlom. Még úgy is, hogy az ország sarkába kell utazni. Főleg úgy, mert nagyon szép környék, sok szálláshellyel, jó kis éttermekkel, igazán ajánlom.
