Év eleji első túrának a kéktúra folytatását találtam ki, Bélapátfalvától Bánkútig. A táv 20 km körüli a szint 1100 körül van, és négy napra készültem hátizsákkal.
Csak a logisztika bonyolult, meg a sok utazás, a túra maga szép, és kifejezetten élvezetes, ha levesszük a zsákot. Csütörtök este érkeztem Egerbe, ahol a megszokott Harmónia apartmanban aludtunk,
http://apartmaneger.com/ és a kellemes Macok bisztróban vacsoráztunk. http://www.imolaudvarhaz.hu/macok-bisztro-borbar.html. (Erről később külön is lesz bejegyzés)
Reggel kibuszoztunk Bélapátfalvára, ahol ezelőtt befejeztem a kék túrát. Még sötét volt a buszon, de mire végig értünk a faluból kivezető úton, és elértük a tavat, már pirkadt, 7 óra volt.
A hó világított, szép fehér lepel borította az erdőt. Mindjárt mászással kezdtünk, jókora tekervényt másztunk meg, mire felértünk a Bél-kő szintjére. Kellemes, jelölt útvonal, de azért bemelegítésnek kemény volt a nagy zsákkal a hátamon.
Az időjárás mínusz 14 fok, ami később kettőt csökkent a napsütéstől. Szikrázott a nap, és a szél is csak a hegyek tetején fújt, egészen kellemesen lehetett túrázni.
Sok fotó ugyan nem készült, mert ha lehúztam a kesztyűt lefagyott a kezem, de a jól megválasztott öltözékben nem fáztam, jól éreztem magam.
Az első pecsételőhelyen a Cserepes-kői barlangnál megálltunk, behúzódtunk a kezdetlegesen berendezett üregbe, és szélmentes helyen fogyasztottuk el szalonnánkat. Csodás volt a kilátás nagyon szép táj, számomra teljesen új hely.
A vulkáni kőtengeren lefele menetelni kicsit nehezebb volt, de nem csúszott szerencsére.
Forró tea kávé volt nálunk, de bevallom nem is nagyon vettük elő, hogy mielőbb elérjük szálláshelyünket, mivel hamar sötétedik.
No és persze hideg is volt, ácsorogni nem megfelelő ez az idő.
Délután 3-ra megérkeztünk Bánkútra, a szálláshelyünkre.
A síházban terveztük az alvást, de mivel elromlott a kazán, nagyon kedvesen foglaltak nekünk másik szállást, a Fehér Sas panzióban.
Nem is bántuk, ez egy nagyon kellemes, meleg, és hangulatos panzió, alul gerenda belsővel, nagy cserépkályhával.
http://fehersaspanzio.hu/hu/
Jólesett a forró víz, a pihenés, és a vacsora is finom volt, a pálinkáról nem is beszélve.
Sajnos másnap nem tudtuk folytatni a túrázást egy közbejött akadály miatt, de igazából nem is bántam, mert reggel Bánkúton mínusz 20 fokot mutatott a hőmérő.
A panziós hölgy, Kata, nagyon kedvesen levitt minket Miskolcra, ahol végig villamosoztuk a várost, majd felszálltam a vonatra, és késő délutánra haza is értem. (vonat Bp. Keletibe, át metróval a Délibe, onnan vonattal Székesfehérvárra, majd haza Sárkeresztesre de már autóval)
Szép kis túra volt, és még az utazást sem bánom, kaland volt és kész.
Pecsét Bánkúton a síházban, rendben. Jelzések végig jól láthatóak, térkép nem kellett.
Ezen a szakaszon sok helyen voltak padok és asztalok, látványos, sok kilátópontot érint.
Csak két bátor túrázóval találkoztunk a nap folyamán.
A fotók a Tar-kőnél készültek, 930 méterrel a tengerszint felett.