Ez a nap is eljött. A régóta vágyott Tenkes túrára indultunk Túronyba. Egy kicsi falu a Villányi-hegység nyugati oldalán, Siklóstól északnyugatra, Pécstől 20 km-re délre, Harkánytól 6 km-re északra fekvő település. Innen indul a Diósvölgyi Ifjúsági Táborból a Tenkes teljesítménytúra, különböző távokkal, 10, 20, 30, de akár 40 km-t is lehetett teljesíteni. Mi az egyszerű, hozzánk illő 15,71 km-es 458 m szintes szakaszt választottuk, így nem kellett túl korán indulni és volt idő a túra után ebédelni is.
Már maga a tábor megközelítése is izgalmas, szép út volt, és a remek nyári napos idő kellemes túrával kecsegtetett bennünket. Teljes pompájukban virágoztak a fák, bokrok, növények. Beneveztünk, és máris a zöldbe fordultunk. Néhány méter után Túronynak már csak a templomtornya látszott.
Szép és jól jelzett túraösvényen haladtunk, igaz, rögtön emelkedőnek fölfelé.
Ez volt az első nyárias nap az idén, rövid ujjú pólóval kezdtük a túrát, és máris melegünk volt. Hatalmas löszfalak között gyalogoltunk, látványnak sem semmi.
A tetőről szép kilátás nyílt a lábunk előtt elterülő tájra. Az ég kékje pedig olyan kék volt, ecsettel sem lehetett volna szebbet festeni.
Szőlőket is fotóztam, hiszen a Villányi borvidéken jártunk, kicsi pincék kerültek utunkba.
Virág és virág a lábunk alatt, az út mellett, a bokrokon, mindenütt. Ez az igazi kikapcsolódás, a szemnek gyönyörű szépségek, friss levegő, jó társaság, új tájak megismerése.
A löszös talajt hamarosan sziklás váltotta fel, ez is nagyon hangulatos volt. Persze a sütkérező gyíkok a frászt hozták rám.
Elég sok induló volt, így kerülgettük az embereket, kutyákat. Az első ellenőrzőpontnál egy nem túl finom nápolyit kaptunk, aztán lefotóztam a sziklák tetején ülő túrázókat is.
Kilátóhoz érkeztünk, kicsit tumultus volt, de sikerült fotóznom hogy ti is gyönyörködhessetek a tájban.
Igazán lenyűgöző látvány a táj zöldje, az ég kékje, a napsugár, meg minden együtt. Szép ez a vidék, és most csak pici részét sikerül bejárni.
Testemen a jel. Hiszen a túrázó magán hordja a jeleket, vagy legalábbis a szívében. Egy jól sikerül fotón a saját árnyékomban vannak a sziklás terepre festett sárga sáv és Mária-út jelzések. Hiszen zarándokúton is vagyunk, a jelzés Máriagyűdre visz.
A sziklás szakasz után megint egy löszös út következett, kissé leszakadt részekkel, nagyon látványos, működő eróziós területnek tűnt. Mint tudjuk ezt a talajt kedvelik a szőlők, ezért is vannak a környéken finom borok. Ezt a kis pincészetet Túronyban találjuk meg:
http://www.janusbor.hu/
Kedvencem, ahol már jártam borkóstolón Villányban van, itt találhatjátok meg:
http://www.kissgabor.eu/
Kiss Gábornak nagyon finom borai vannak, finom étkeket készít, és kedves, nagyon szerény, ám szakértő személyisége magával ragadó. Némely borát Székesfehérváron is lehet kapni. Kóstoljátok meg.
No de vissza a túrára, melyen végig olyan “Tenkes kapitánya” hangulatom volt, vidám, szabad, jókedvű. Nézzétek csak a fotókat, remélem látszik, hogy milyen jó is ez a túra.
Közeledtünk Márigyűdhöz, ahol a következő ellenőrzőpont várt bennünket, mely egyben “etető” pont is volt. Lassan meg is éheztünk.
Csodás élmény a templomot megpillantani.
Hamarosan a faluba fordultunk, és sok-sok túratársunkkal egyetemben élveztük a zsíros kenyeret hagymával. Még ismerősökkel is találkoztunk, annak pedig mindig örül az ember szíve.
A templom előtt kis bódéban árulnak minden féle szent és álszent dolgot, egy szép kis tűzzománc rózsafüzérre csábultam el. Pont Húsvét előtti imára való, mert mint megtudtam mindenféle imára való rózsafüzérek vannak.
A rózsafüzérnek kicsit utána is néztem, a wikipédia elég bőséges leírást ad, érdekes, és az is, hogy pont egy-egy túra kapcsán nézek utána dolgoknak.
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3zsaf%C3%BCz%C3%A9r
A Kegyhelyen végül más apróságot is vett a barátnőm, többek között Szent Kristófot ábrázoló érmét, mely az úton lévőkre, utazókra vigyáz. (Köszönöm!) Hazafelé az úton az összes szenteket, és arkangyalokat áttanulmányoztuk az internet segítségével. Sok érdekességre bukkantunk. Akit érdekel, kattintson bátran ide.
https://sites.google.com/site/balazsrozalia/home/angyalok-arkangyalok/a-ht-fangyal
A templomról bővebben pedig itt:
http://www.mariagyud.hu/
Megittunk egy kólát, aztán ismét fölfelé mentünk ismét gyönyörködtünk a tájban, messziről még a Siklósi várat is láttuk.
Egészen melegünk volt az emelkedőn, nem bántam hogy a rövidebb távot választottuk.
Csodás erdő következett, sok kidőlt fával, titkos ellenőrzőponttal.
Jó felfedezni ismeretlen helyeket, ha teljesíménytúrázni akarunk, bátran elindulhatunk akár egyedül is, hiszen előttünk, utánunk is mindig megy valaki, aki mellé szegődni lehet.
Egy kis medvehagyma szedés következett, aztán poros löszös emelkedő, majd csodás zöld rétek és mezők. Újabb E.P. ezúttal csokival.
Bisse nevű faluba érkeztünk, a falu végén cölöpök jelezték egy régi Rózsa templom maradványait. Két rózsaszál került lefotózásra. Egy vörös és egy szőke. 🙂
Hamarosan ismét a Diós-völgyben voltunk, ami csodaszép hely, és bár sokat kellett sorba állni a célban, nem bántuk. Megkaptuk a kitűzőnket, és szép emlékekkel távoztunk.
Csak egy ugrás innen a Tenkes csárda, ahol nagy kancsó limonádéval és tejfölös házi csirkével, vastag galuskával zártuk a napot.
Naná hogy finom volt.
