Kicsike túrára utaztam Ausztriába, mert a határ mentén szebbnél szebb helyeken lehet gyalogolni. Nyilván a hazámat szeretem legjobban, de kis kíváncsiság kell, felfedezni a környéket kitekinteni más helyekre is. Ezúttal Aspang-Markt-ban volt egy EVG túra, ami Szombathelyhez 80 km, Alsó Ausztriában található. Szép utakon lehet autózni, szép házakat, kerteket, falvakat látni, szemnek gyönyör, léleknek gyógyszer.
Valahogy frissebb itt a levegő, tisztább minden, ezért is szeretem. A túra ezúttal egy kis étteremből indult (utolsó fotó) ahol megkapja az ember a kis térképét, aztán elindul. Bátran lehet menni, ki van szalagozva az útvonal, érthető a térképvázlat, és akad más túrázó is. Rögtön a start után völgyben fenyők között, hegyi patak mentén gyalogoltam, amit nagyon élveztem, hiszen otthon szakadt az eső.
Az erdő csodás növényeivel mindig meglep, a fenyők, a moha, olyan Ausztriás.
Kisebb nagyobb emelkedők következtek, elhaladtam tanyák mellett, rétek, zöld zöld mindenütt.
Az időjárás – bár nem volt napsütés – remek volt, párás, langyos, igazi túrára való idő.
Igyekeztem sokat fotózni, ha már nagy sportértéke nincs a 12 km-es távnak, legalább az élmény maradjon meg.
Egy nagy körben jutottam el magába a kisvárosba, Aspang-Markt-ba. Először a “külváros” szép házai, aztán egy nagy híd vezetett be a városkába.
Mindeközben csodás panoráma tárult elém, és annyira zöld és friss minden, csupa élvezet itt a gyaloglás.
A vasúti híd után egy helyi geológiai tanösvényen is átsétáltam, nagyon tetszett, kis pihenő padokkal,
ismertető táblákkal tarkítva. Remek kikapcsolódási pont.
Tetszett hogy vigyáznak mindenre, nem törik szét a táblákat, nem rongálják le a padokat, és nincs szemét, csak a tartóban. Ezt a mentalitást kéne mindenkinek átvenni.
A tanösvény egyébként kellemes kis emelkedővel szerpentinnel közelíthető meg, hogy sportértéke is legyen.
Tetszenek ezek a kis díszítő elemek is, bár nem tudom hogyan miképp is vannak összerakva, de jópofák.
A tanösvény vége parkba torkollott, pihenő asztalokkal, padokkal, és szép kilátással a völgyre.
Ezután következett egy ellenőrzőpont ahol lehet pecsétet kérni, majd a kisváros maga, egy szép tóval.
A tóparti padon elfogyasztott szendvics után csodálkozva vettem észre a “könyvszekrényt”.
Telis-tele volt könyvekkel, hogy ha az embernek kedve támad olvasgatni a tóparton, csak választania kell. Remek ötlet, no persze nálunk nem valósítható meg. Másnapra már a szekrény sem lenne meg, nemhogy a könyv. 🙂
A városka hangulatos szép kis parkokkal virágokkal tarkított, patak, tó, régi békebeli szálloda, minden akad.
Végigsétáltam a főtéren, aztán ki a város másik oldalán, ahonnan sajnos aszfalton folytatódott a túra.
A kilátás mindenütt remek volt, és a nap is egyre melegebben kezdett sütni.
Végül beérkeztem a célba, ahol étterem lévén lehet enni, inni, van mosdó, minden ami egy kellemes túra befejezéséhez jólesik.
A túra után még egy kis kitérőt tettem, egy nagyon szép templomhoz Mariasdorf-ba (Máriafalva) az egykori magyar faluba. Ez már Burgenlandhoz tartozik. Ide egy nagyon kellemes emlék fűz. 🙂
http://www.templomaink.hu/index.php?muv=telepules&telep=Mariasdorf%20-%20M%E1riafalva
A templom csodálatos, mindig nyitva van, bővebbet nem írok róla, belinkeltem néhány információs oldalt, itt mindenki kedvére szemezgethet. Bár kétlem, hogy sokan elolvasnák, tapasztalatom szerint az emberek a facebookon nyomnak egy lájkot, esetleg rákattintanak a blogra, megnézik a képeket. A történelmünk, látnivalóink mélyebb mértékben nagyon keveseket érdekel. Ha valakit mégis, szívesen veszem hozzászólását.
Máriafalva már az ősidők óta lakott hely, a Kanizsai család birtoka akik ércbányát nyitottak a közelben, és ekkor építették a gótikus stílusú templomot, az 1400-as években. Később a Kőnigsberg családé lett a falu, a templomot pedig a Kőszeget ostromló törökök pusztították. Az 1600-as években a Batthyány család birtokává vált, a falu népe pedig visszatért a katolikus hitre.
A trianoni békeszerződésig a falu Vas vármegyéhez tartozott, aztán Burgenland tartománynak lett része. Sajnos. 🙁
