A harmadik napon könnyű, nem megerőltető túrára indultunk egy csodás szurdokba. Az első napi csúcsmászó hősök közül is sokan jöttek velünk, jó kis társaság és jó hangulat alakult ki. Taxibusszal mentünk el ami 10 zlotyi fejenként, egyáltalán nem drága. Ilyeneket mindenütt találkozunk, de főleg a Rondónál. (Körforgalom a sísáncok alatt, OMV benzinkút mellett:)
Egy kávé induláshoz, az egyik helyes faház karczmában, aztán séta egész nap egy szép szurdokban. Nem sok szinttel, viszont annál látványosabb patak mentén sziklák között útvonallal találkoztunk ma.
Ez inkább egy fotós nap volt, és beszélgetős, barátkozós. Ilyen is kell, főleg ha csodálatos szép környezetben gyalogolunk. Kellemes tempóban róttuk a kilométereket.
Csak a víz csobogását lehetett hallani, ami a fülnek egyszerűen egzotikus érzés, a nyomtató csattogása, telefonok csöngése, autók moraja, rádió, tévé, internet és egyéb zajforrásos napjainkhoz képest. Itt csak madárfütty volt, emberi mormogás, vízmoraj, és csönd.
Turista sok volt, mint mindenütt Zakopane környékén, de elmondhatom a magyarokhoz képest alapvetően intelligensebbek a turisták. Ugyanis egyetlen eldobott szemetet, csikket nem láttam, és nem hangoskodnak!!
A forgalmas túrautak mellett szinte mindenütt található mobil wc-k, így a Tátra természeti értékeire vigyázva túrázhatunk.
Az első menedékháznál gasztrokalandjaim is megkezdődtek, az illatos füstölt helyi sajtot grillezve kértem, és áfonyalekvárral adták. Fincsi volt.
Ahogy az almás pite is, amit mindegyik helyen másként készítenek el. Hol habsipkával a tetején, hol darabos almával, hol pépessel, hol morzsás tetejűre készítik, szóval mindenütt valami kis csavarral dobják fel. Finom és kapható minden étteremben, menedékházban.
A hosszabb pihenőt többen szunyókálással is kiegészítették, gyönyörű napos idő volt.
A menedékház után még egy kis emelkedő várt ránk, hogy egy kisebb hegyi tavacskát is megnézzünk. A partján bőszen mesélt egy idegenvezető, sajnos lengyelül nem sokat értettünk belőle.
A visszaúton a lányok bevetették magukat az áfonya bokrok közé, és vígan legelték a finom kék áfonyát.
Készült egy csoportkép is a sziklák alatt. A bongyor hajú fekete fiú csak meglepetés vendég volt. 🙂
A növényzet is pompás mindenütt nagyon zöld, sok sok páfrány, moha, fenyő, és harangvirágok. Nagyon szép az összhang.
Vidám és vicces képek is készültek, mindenki jól szórakozott.
Sikerült néhány szemérmes apácát is megörökítenem, akik szintén gyalogtúrára szavaztak a mai napon.
A túra végén kis pihenő után jöttek az esti gasztro kalandok. Ezúttal pár fiút sikerült rávennem hogy kóstolja meg a híres Zureket. Örültek, és nagyon ízlett nekik. A levesben husi, szalonna, gomba, (friss és szárított erdei) valamint krumpli is található, tárkonnyal és tejszínnel megbolondítva.
A fotón egy újabb almás pite, itt habsipkával, tejszínhabbal tálalva.
Néhány szót a szálláshelyemről is írnék, a Willa Excelsiorban ugyanis reggelizni is lehetett, és ezen a napon én is beneveztem rá. (15 zlotyiért teríts meríts)
A reggeliző asztalok rogyásig tömve mindenféle elképzelhető finomsággal. A meleg tojásrántottától, virslitől, sült kolbásztól kezdve, a palacsintáig, joghurtok, lekvárok, tea, kávé, tej, kakaó, gyümölcslé, mindenféle finom felvágottak, sajtok, ordák, túrók, sokféle zöldség, különböző halacskák, májkrémek, szóval ami szem- szájnak ingere. Szuper jó volt, ajánlom.
