Egy falu darabokra szedve. Csesznek.

Mindig nagyon tetszett ha egy faluban vagy falu körül érdekes elnevezésekkel illetik a falu részeit, földeket, határokat, összekötő utakat, és sorolhatnám. Most az én kis falumat Cseszneket jártam körbe, a szép és különleges elnevezéseket. Néhol egy-egy fotóval illusztrálva, mert a hétvégén a kedvemért pár fotó erejéig még a nap is kisütött.

Csesznek falut mindig ezen a néven hívták, a monda szerint a Csesznek nevű disznóról kapta a nevét. A falu fölött egy szikla magaslatán fekszik a romos vár, mely az egész falut uralja. Romjaiba is szépséges, és az alatta, körülötte elterülő falu gyönyörű fekvésű. Fő utcája a Vár utca, mely Bakonyszentkirály irányából egyenesen fölvisz a meredek dombra a vár felé, majd egy derékszögű kanyart vesz és alatta folytatódik tovább.

A fő utca mellett jelentős még a központból balra és jobbra induló utca, (Wathay Ferenc utca) aztán a balra induló egy kört leírva a vár alatt csatlakozik ismét a Vár utcába. A jobb oldali pedig a 82-es főúthoz visz ki, kisebb lecsatlakozással, és csodás elnevezésével. Hivatalosan Vasút utca, de mindenki csak Suttonynak hívja. 

A Vár utcát a Wathay utcával a Köz köti össze, mely a kertek között egy kis rövidítő földút. 

Itt található az elején a falu tájháza is. 

Ha felérünk a Köz-be, a Wathay utcát keresztezve folytatódik a Köz, de már Templom Köz néven, és a katolikus templomhoz érünk fel.

A Vár utcán kicsit visszafele menvén a Vámhegy található, melyen a szomszéd faluba jutunk át, természetesen a kertek alatt rövidítve. Csupa löszfal között megy az út, izgalmas, régen itt jártunk át iskolába is.  Nevét pedig azért kapta, mert itt szedték a vámot.

Kis emelkedővel kezdődik, aztán a púpra érve lejtővel folytatódik. Mert itt mindenütt csak dimb és domb meg púp meg völgy van. 🙂

A Vámhegy elején a Román kereszt található, egy fakereszttel, nevét készítője után kapta, Ringhoffer Román kovácsmester állította, ki itt lakott a sarkon. 

A Vár utca elején (Bakonyszentkirály felől jövet) egy kis völgyön és kis hídon át jutunk a focipályára. A híd régen nem volt meg, a köveken lépkedtünk át. De híd nélkül is többet jártunk ide, minden vasárnap focimeccs volt, és bizony jöttünk családostól ebéd után. A híd az Aranyos patak fölött ível át. 

A focipálya mögött van a Mocsaras, régen csak békák voltak benne és nád, de a monda szerint valami tank is elsüllyed benne. De lehet hogy csak mende-monda.

 

Most kis tűzrakóhely, játszótér található itt, és ha rövidíteni akarunk, a focipályán át felszaladhatunk a meredeken, és máris felérünk a Kis-Bükkbe, de erről majd később. 

A focipálya mellett földes úton jutunk el a Kutak-ba, ami azért Kutak, mert régen három kút is volt itt. Ez egy rövidítő, a Wathay utcába érünk föl. És persze a nappal szemben láthatjuk a várat  is.

Én itt jártam föl az oviba, akkor még nem autóval jártunk, hanem gyalog minden hova. Híd sem volt a patak fölött, csak átadott az anyu a mama kezébe. Nem is hiszem hogy ezt még nagyon használják az emberek. Vagy igen?

A Kutak előtt van a Völgyes-kert, ami most inkább egy vakondtúrásos kert. Egy lapos rész kétoldalt meredek dombbal. Most már fák vannak rajta, de régen jó kis szánkózóhely volt. És bizony a hó leesett novemberben, és márciusig el sem olvadt. 

A Kutak felülről fotózva. 

A Wathay utca végé van a Sarok köz, ami a Tarac-hegy hátsó alja. Itt ha végig megyünk, a Kis Bükkbe jutunk ki, ahol most lovas major található. És persze csodás kilátás. 

Néhány házat szépen felújítottak, igazi romantikus környék a hegy alatti kis Sarok. A fekvése pedig fantasztikus. 

A falu ezen végén ellátunk jó messze. Távolban Bakonyoszlop pincéi láthatóak. 

Vissza a Wathay utcára, azon tovább, a Partoshoz érünk,ami szintén jó kis csúszka hely volt. 

Innen bal irányba egy frissen aszfaltozott kis köz található, a Tarac köz. Azért Tarac köz mert a Tarac hegyhez érünk fel. És a temetőhöz. Itt ebben a kis közben lakott a dédnagymamám. 

A Tarac hegy ezen oldala a hegy gyomra, egy régi kőbánya, jelenleg parkoló.  Kis megerőltető sétával fel lehet menni a tetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a várra, és az egész környékre. 

A falu szélén járunk már, kihagytuk a vicces nevű Totya utcát, mely a Vár utcáról nyílik a temető előtt. Ott most nem fotóztam. Viszont a Tarac hegy mellett a turistaúton elindulva (mely az Ördög árokhoz vezető út is egyben) sok szép nevű hely található még. A Tarac folytatásaként pl. a Nyerges-hegy. (fotó) 

Ezen az úton tovább haladva található földek elnevezése is klassz, erre van a Szürü, a Mézla, a Kenderföldek, és az Akasztófa

Régen a várbeli halálraítélteket itt akasztották föl. Szerencsére ma már csak a fantasztikus panorámával találkozunk.  Lentebb pedig a Tücsök rét. Nem tudom a mai gyerekek tudják e még ezeket a neveket, régen mi tényleg tudtuk, és jártunk is mindenhova, és gyalog. 

És erre van a Lófingató is, mely olyan meredek, hogy tényleg megfingatta a lovakat. Most már inkább csak a gyalogosokat fingatja meg, ha túrázni mennek. 

Visszafelé jövet rálátunk a várra, mögötte a Zörög tetővel. 

Visszaérvén a falu szélén tovább megyünk, akkor a Gerenda vágásra érkezünk, ahonnan ismét csodás a vár látképe. 

Egyre följebb haladunk, balra a Kű-völgy bejárata, jobbra visszanézve pedig a falu, a temetővel és a várral. Aztán felérünk a 82-es főútra. (A Kű-völgy mai divatos nevén Kő árok Gézaházára visz fel, turista jelzéssel.)

Szuper kanyaros út kerüli meg a falut, motorosok kedvelt helye, még a régi kőbányába bekukkantok. Kőbányából több is volt a falu mellett. 

Még a régi kis épület is megvan, de ma már benőtte a növényzet a bányákat. Az úton lejjebb haladva található a szintén már benőtt Halálbánya, melynek hideg-rázó története sajnos nem mende-monda. 

Egy rosszul sikerült robbantás után több ember lelte halálát a bányában. Mára benőtték a fák, bokrok, halálnak nyoma sincs. A lelkek már az égből nézik ezt a csodaszép tájat.

Az alsó képen (itt a betűk alatt) a Kőmosó látható hátulról, ahol a via ferrata is van. A várból lefutó sziklákat átvágja a Kőmosó patakja.

Az őszi színek minden csodája érvényesül ezen a fotón, mely a 82-es út parkolójában készült. Még éppen rásüt a nap a várra, mely minden irányból más oldalát mutatja. Ha itt lenézünk a Farkas hegy, mögötte az Öreg-kert található. Szebbnél szebb nevek, és még sok más is van, és mindegyik egy-egy föld darabot, kertet, szántót takar. Némelyikhez fűződik történet, némelyiket a tulajdonosról nevezték el, de mindenképpen izgalmassá érdekesebbé teszi egy falu belsejét. 

A 82-es főúton kívülről az egész falut meg tudjuk kerülni, így látszik azoknak, akik Győr és Veszprém között autóznak. Rálátnak egy pillanatra a csodálatosan szép fekvésű falura, és az alatta lévő kis templomra. A Vasút utca (Suttony) vezet ide, a buszmegállóba, ahol fel lehet szállni a távolsági járatokra. Azért Vasút utca, mert a főút hídja alatt vezet át a turista út, mely Porva Csesznekre is elvisz, ahol a falu vasútállomása található.

Ma már senki nem jár vonattal, de régen bizony – mivel nem volt más – még begyalogoltak az emberek 6 km-t cekkerekkel az állomásról a faluba.

Az utolsó képpel búcsúzom a falutól, a kép az udvarunkból láttatja a várat. Körvonalait álmomból felébresztve is le tudom rajzolni. Milyen csodás volt kisgyerekként egy ilyen romantikus környéken felnőni, bejárni a romok minden zegét zugát, mászni a sziklákon, igazi játszótér volt. Az élet játszótere, nem ilyen biztonságos mindenféle előírásnak megfelelő mint a mai játszóterek. Mégis megszerettük a túrázást, a természetet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen helyre születtem, és ma is megdobban a szívem, ha hazafelé tartva meglátom a várat.

Forrás: Szalai Ferenc gyűjtéséből.

 

 

 

 

 

 

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Carnuntum

Carnuntum a Római Birodalom Pannonia provinciájának fővárosa, katonai tábor és hatalmas polgárváros volt az ókorban. Alsó-Ausztriában található. Ha utazunk, keressük

Elolvasom »

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony