Egy falu darabokra szedve. Csesznek.

Mindig nagyon tetszett ha egy faluban vagy falu körül érdekes elnevezésekkel illetik a falu részeit, földeket, határokat, összekötő utakat, és sorolhatnám. Most az én kis falumat Cseszneket jártam körbe, a szép és különleges elnevezéseket. Néhol egy-egy fotóval illusztrálva, mert a hétvégén a kedvemért pár fotó erejéig még a nap is kisütött.

Csesznek falut mindig ezen a néven hívták, a monda szerint a Csesznek nevű disznóról kapta a nevét. A falu fölött egy szikla magaslatán fekszik a romos vár, mely az egész falut uralja. Romjaiba is szépséges, és az alatta, körülötte elterülő falu gyönyörű fekvésű. Fő utcája a Vár utca, mely Bakonyszentkirály irányából egyenesen fölvisz a meredek dombra a vár felé, majd egy derékszögű kanyart vesz és alatta folytatódik tovább.

A fő utca mellett jelentős még a központból balra és jobbra induló utca, (Wathay Ferenc utca) aztán a balra induló egy kört leírva a vár alatt csatlakozik ismét a Vár utcába. A jobb oldali pedig a 82-es főúthoz visz ki, kisebb lecsatlakozással, és csodás elnevezésével. Hivatalosan Vasút utca, de mindenki csak Suttonynak hívja. 

A Vár utcát a Wathay utcával a Köz köti össze, mely a kertek között egy kis rövidítő földút. 

Itt található az elején a falu tájháza is. 

Ha felérünk a Köz-be, a Wathay utcát keresztezve folytatódik a Köz, de már Templom Köz néven, és a katolikus templomhoz érünk fel.

A Vár utcán kicsit visszafele menvén a Vámhegy található, melyen a szomszéd faluba jutunk át, természetesen a kertek alatt rövidítve. Csupa löszfal között megy az út, izgalmas, régen itt jártunk át iskolába is.  Nevét pedig azért kapta, mert itt szedték a vámot.

Kis emelkedővel kezdődik, aztán a púpra érve lejtővel folytatódik. Mert itt mindenütt csak dimb és domb meg púp meg völgy van. 🙂

A Vámhegy elején a Román kereszt található, egy fakereszttel, nevét készítője után kapta, Ringhoffer Román kovácsmester állította, ki itt lakott a sarkon. 

A Vár utca elején (Bakonyszentkirály felől jövet) egy kis völgyön és kis hídon át jutunk a focipályára. A híd régen nem volt meg, a köveken lépkedtünk át. De híd nélkül is többet jártunk ide, minden vasárnap focimeccs volt, és bizony jöttünk családostól ebéd után. A híd az Aranyos patak fölött ível át. 

A focipálya mögött van a Mocsaras, régen csak békák voltak benne és nád, de a monda szerint valami tank is elsüllyed benne. De lehet hogy csak mende-monda.

 

Most kis tűzrakóhely, játszótér található itt, és ha rövidíteni akarunk, a focipályán át felszaladhatunk a meredeken, és máris felérünk a Kis-Bükkbe, de erről majd később. 

A focipálya mellett földes úton jutunk el a Kutak-ba, ami azért Kutak, mert régen három kút is volt itt. Ez egy rövidítő, a Wathay utcába érünk föl. És persze a nappal szemben láthatjuk a várat  is.

Én itt jártam föl az oviba, akkor még nem autóval jártunk, hanem gyalog minden hova. Híd sem volt a patak fölött, csak átadott az anyu a mama kezébe. Nem is hiszem hogy ezt még nagyon használják az emberek. Vagy igen?

A Kutak előtt van a Völgyes-kert, ami most inkább egy vakondtúrásos kert. Egy lapos rész kétoldalt meredek dombbal. Most már fák vannak rajta, de régen jó kis szánkózóhely volt. És bizony a hó leesett novemberben, és márciusig el sem olvadt. 

A Kutak felülről fotózva. 

A Wathay utca végé van a Sarok köz, ami a Tarac-hegy hátsó alja. Itt ha végig megyünk, a Kis Bükkbe jutunk ki, ahol most lovas major található. És persze csodás kilátás. 

Néhány házat szépen felújítottak, igazi romantikus környék a hegy alatti kis Sarok. A fekvése pedig fantasztikus. 

A falu ezen végén ellátunk jó messze. Távolban Bakonyoszlop pincéi láthatóak. 

Vissza a Wathay utcára, azon tovább, a Partoshoz érünk,ami szintén jó kis csúszka hely volt. 

Innen bal irányba egy frissen aszfaltozott kis köz található, a Tarac köz. Azért Tarac köz mert a Tarac hegyhez érünk fel. És a temetőhöz. Itt ebben a kis közben lakott a dédnagymamám. 

A Tarac hegy ezen oldala a hegy gyomra, egy régi kőbánya, jelenleg parkoló.  Kis megerőltető sétával fel lehet menni a tetejére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a várra, és az egész környékre. 

A falu szélén járunk már, kihagytuk a vicces nevű Totya utcát, mely a Vár utcáról nyílik a temető előtt. Ott most nem fotóztam. Viszont a Tarac hegy mellett a turistaúton elindulva (mely az Ördög árokhoz vezető út is egyben) sok szép nevű hely található még. A Tarac folytatásaként pl. a Nyerges-hegy. (fotó) 

Ezen az úton tovább haladva található földek elnevezése is klassz, erre van a Szürü, a Mézla, a Kenderföldek, és az Akasztófa

Régen a várbeli halálraítélteket itt akasztották föl. Szerencsére ma már csak a fantasztikus panorámával találkozunk.  Lentebb pedig a Tücsök rét. Nem tudom a mai gyerekek tudják e még ezeket a neveket, régen mi tényleg tudtuk, és jártunk is mindenhova, és gyalog. 

És erre van a Lófingató is, mely olyan meredek, hogy tényleg megfingatta a lovakat. Most már inkább csak a gyalogosokat fingatja meg, ha túrázni mennek. 

Visszafelé jövet rálátunk a várra, mögötte a Zörög tetővel. 

Visszaérvén a falu szélén tovább megyünk, akkor a Gerenda vágásra érkezünk, ahonnan ismét csodás a vár látképe. 

Egyre följebb haladunk, balra a Kű-völgy bejárata, jobbra visszanézve pedig a falu, a temetővel és a várral. Aztán felérünk a 82-es főútra. (A Kű-völgy mai divatos nevén Kő árok Gézaházára visz fel, turista jelzéssel.)

Szuper kanyaros út kerüli meg a falut, motorosok kedvelt helye, még a régi kőbányába bekukkantok. Kőbányából több is volt a falu mellett. 

Még a régi kis épület is megvan, de ma már benőtte a növényzet a bányákat. Az úton lejjebb haladva található a szintén már benőtt Halálbánya, melynek hideg-rázó története sajnos nem mende-monda. 

Egy rosszul sikerült robbantás után több ember lelte halálát a bányában. Mára benőtték a fák, bokrok, halálnak nyoma sincs. A lelkek már az égből nézik ezt a csodaszép tájat.

Az alsó képen (itt a betűk alatt) a Kőmosó látható hátulról, ahol a via ferrata is van. A várból lefutó sziklákat átvágja a Kőmosó patakja.

Az őszi színek minden csodája érvényesül ezen a fotón, mely a 82-es út parkolójában készült. Még éppen rásüt a nap a várra, mely minden irányból más oldalát mutatja. Ha itt lenézünk a Farkas hegy, mögötte az Öreg-kert található. Szebbnél szebb nevek, és még sok más is van, és mindegyik egy-egy föld darabot, kertet, szántót takar. Némelyikhez fűződik történet, némelyiket a tulajdonosról nevezték el, de mindenképpen izgalmassá érdekesebbé teszi egy falu belsejét. 

A 82-es főúton kívülről az egész falut meg tudjuk kerülni, így látszik azoknak, akik Győr és Veszprém között autóznak. Rálátnak egy pillanatra a csodálatosan szép fekvésű falura, és az alatta lévő kis templomra. A Vasút utca (Suttony) vezet ide, a buszmegállóba, ahol fel lehet szállni a távolsági járatokra. Azért Vasút utca, mert a főút hídja alatt vezet át a turista út, mely Porva Csesznekre is elvisz, ahol a falu vasútállomása található.

Ma már senki nem jár vonattal, de régen bizony – mivel nem volt más – még begyalogoltak az emberek 6 km-t cekkerekkel az állomásról a faluba.

Az utolsó képpel búcsúzom a falutól, a kép az udvarunkból láttatja a várat. Körvonalait álmomból felébresztve is le tudom rajzolni. Milyen csodás volt kisgyerekként egy ilyen romantikus környéken felnőni, bejárni a romok minden zegét zugát, mászni a sziklákon, igazi játszótér volt. Az élet játszótere, nem ilyen biztonságos mindenféle előírásnak megfelelő mint a mai játszóterek. Mégis megszerettük a túrázást, a természetet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen helyre születtem, és ma is megdobban a szívem, ha hazafelé tartva meglátom a várat.

Forrás: Szalai Ferenc gyűjtéséből.

 

 

 

 

 

 

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony