Könnyű nekem, aki hetek óta szabadságon vagyok, és kis túlzással mindenre van időm. Ilyenkor jön az ötlet, főzzünk kocsonyát. Most éppen jön a hideg, ahogy megfőztem, leesett a hó is. Egy hétvégi napot érdemes rászánni, mert idő, az kell hozzá. De nagyon kellemes tud az lenni, ha van egy rezsónk, meg egy teraszunk, és kint pötyög a kocsonya a rezsón, mi pedig ki-ki nézünk rá, iszunk egy korty bort közben, és nem sietünk sehova.
A kocsonyát évek óta kollégám szuper receptje alapján készítem. Finnyás vagyok, és sosem ízlett másé. Az ő receptje volt a Numero egy. De már megtanultam megfőzni, és igen, ízlik. Jó lett, olyan amilyet pont szeretek. Nem zsíros, nem túl fokhagymás, az állaga tökéletes, mint a zselé. A számban olvad, mint a vaj. Szeretem citromlével megcsorgatva, szeretem tormával, és szeretem ha egy kis csípős paprikával hintem meg a tetejét.
A kocsonya azért is jó, mert nem minden háziasszonynak van kedve megfőzni, és így viríthatunk a barátaink előtt. Meg az anyánk előtt is, hogy lám ezt is tudjuk, nem is akárhogy. Meg a férjünk előtt, hogy az ő kedvére készítettük. És persze én is alig várom, hogy a havas kert látványa mellett szopogathassam a köröm csontocskáit.
A recept 4 személyre szól, nekem 7 tányérral lett.
Hozzávalók: kell egy jó nagy fazék, 3 db köröm, 1 db csülök, vagy egy kis darab karaj, 2-3 db bőrke, egy kis füle, vagy farka.
1 szál répa, 1 szál zöldség, só, bors, fokhagyma, vöröshagyma, 1-2 babérlevél, és egy füstölt szalonna bőrke.
Elkészítés:
Lehetőség szerint pörzsölt húst vegyünk, de ha nincs, akkor fogjuk a húsokat, és a gázláng fölött megpörzsöljük, majd lemossuk.
A húsokat hideg vízben felforralom, amikor felforr, leöntöm róla a vizet. A húsokat le is mosom, a fazekat is kimosom, és új vízbe teszem fel. Ha forr, pici lángra állítom a gázt, és folyamatosan szedem le a habot róla. Egy óra múlva beleteszem a zöldséget, répát, kb. 20 db egész borsot, sót, és a füstölt szalonnabőrkét. Kb. 2 óra fövés után 2 fej (!!) fokhagymát, 1 kis fej vöröshagymát, 1 pici babérlevelet teszek hozzá. Ezután minimum 6 órát főzöm még, esetleg apránként pici vizet hozzáadva pótlásnak.
Ha kész, kicsontozom a cuccot, (vigyázat forró!) felvágom a karajt. A karaj egy szeletkéjét félre teszem. (ebből rilettet készítek) Mivel meleg a hús, és nagyon puhára főtt nem tudjuk rendesen vágni, de ez nem is baj. Szétosztom a húsokat, fület, körmöt, bőrkét tányérokba. Egyikbe a répát is felkarikázom. Szűrőn keresztül rámerem a levet. Ha netán zsír marad a szélén, azt papírtörlőkkel finoman leitatom.
A rilett készítése:
Felmelegítek egy kis üvegtálnyi zsírt. (sült zsír a jó hozzá!) A kocsonyában főtt karaj egy darabját leszálazom, azaz kis cafatokra szaggatom. A húst egy csatos üvegbe teszem. A felmelegített zsírba teszek sót, megborsozom, kis fokhagymát teszek hozzá, és cayen borsot. Ezt öntöm a húsra. Ha nem lepi el, még tegyünk zsírt. Utána kitesszük, és várjuk, hogy megdermedjen. Kenyérre kenve bor mellé, és anélkül, isteni finom.
Ma reggelre pedig a hó is leesett. Pont kocsonya evésre való. 🙂
