Szezonja van: kocsonya.

Könnyű nekem, aki hetek óta szabadságon vagyok, és kis túlzással mindenre van időm. Ilyenkor jön az ötlet, főzzünk kocsonyát. Most éppen jön a hideg, ahogy megfőztem, leesett a hó is. Egy hétvégi napot érdemes rászánni, mert idő, az kell hozzá. De nagyon kellemes tud az lenni, ha van egy rezsónk, meg egy teraszunk, és kint pötyög a kocsonya a rezsón, mi pedig ki-ki nézünk rá, iszunk egy korty bort közben, és nem sietünk sehova. 

 
A kocsonyát évek óta kollégám szuper receptje alapján készítem. Finnyás vagyok, és sosem ízlett másé. Az ő receptje volt a Numero egy. De már megtanultam megfőzni, és igen, ízlik. Jó lett, olyan amilyet pont szeretek. Nem zsíros, nem túl fokhagymás, az állaga tökéletes, mint a zselé. A számban olvad, mint a vaj. Szeretem citromlével megcsorgatva, szeretem tormával, és szeretem ha egy kis csípős paprikával hintem meg a tetejét. 

A kocsonya azért is jó, mert nem minden háziasszonynak van kedve megfőzni, és így viríthatunk a barátaink előtt. Meg az anyánk előtt is, hogy lám ezt is tudjuk, nem is akárhogy. Meg a férjünk előtt, hogy az ő kedvére készítettük. És persze én is alig várom, hogy a havas kert látványa mellett szopogathassam a köröm csontocskáit. 

A recept 4 személyre szól, nekem 7 tányérral lett. 


Hozzávalók: kell egy jó nagy fazék, 3 db köröm, 1 db csülök, vagy egy kis darab karaj,  2-3 db bőrke, egy kis füle, vagy farka. 
1 szál répa, 1 szál zöldség, só, bors, fokhagyma, vöröshagyma, 1-2 babérlevél, és egy füstölt szalonna bőrke.

Elkészítés:

Lehetőség szerint pörzsölt húst vegyünk, de ha nincs, akkor fogjuk a húsokat, és a gázláng fölött megpörzsöljük, majd lemossuk.

A húsokat hideg vízben felforralom, amikor felforr, leöntöm róla a vizet. A húsokat le is mosom, a fazekat is kimosom, és új vízbe teszem fel. Ha forr, pici lángra állítom a gázt, és folyamatosan szedem le a habot róla. Egy óra múlva beleteszem a zöldséget, répát, kb. 20 db egész borsot, sót, és a füstölt szalonnabőrkét. Kb. 2 óra fövés után 2 fej (!!) fokhagymát, 1 kis fej vöröshagymát, 1 pici babérlevelet teszek hozzá. Ezután minimum 6 órát főzöm még, esetleg apránként pici vizet hozzáadva pótlásnak. 


Ha kész, kicsontozom a cuccot, (vigyázat forró!) felvágom a karajt. A karaj egy szeletkéjét félre teszem. (ebből rilettet készítek) Mivel meleg a hús, és nagyon puhára főtt nem tudjuk rendesen vágni, de ez nem is baj. Szétosztom a húsokat, fület, körmöt, bőrkét tányérokba. Egyikbe a répát is felkarikázom. Szűrőn keresztül rámerem a levet. Ha netán zsír marad a szélén, azt papírtörlőkkel finoman leitatom. 

A rilett készítése:

Felmelegítek egy kis üvegtálnyi zsírt. (sült zsír a jó hozzá!) A kocsonyában főtt karaj egy darabját leszálazom, azaz kis cafatokra szaggatom. A húst egy csatos üvegbe teszem. A felmelegített zsírba teszek sót, megborsozom, kis fokhagymát teszek hozzá, és cayen borsot. Ezt öntöm a húsra. Ha nem lepi el, még tegyünk zsírt. Utána kitesszük, és várjuk, hogy megdermedjen. Kenyérre kenve bor mellé, és anélkül, isteni finom. 

Ma reggelre pedig a hó is leesett. Pont kocsonya evésre való. 🙂

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony