Még szürke volt az égbolt, kerek esőcseppek tapadtak a fák ágaira, épp hogy csak elállt az eső. Friss levegőre vágytam, kis sétára, nézni a tavaszt hozó zöldet, Az út cuppanós volt ahogy az erdőbe léptem. Mégis jólesett kint, jólesett beszívni az eső illatát, a nedves avar illatát. Hamar leértem a völgybe, már vettem is elő a fényképezőt, meg kell örökíteni a kőhidakat. Csak álltam az árok felett, szemem a távolba nézett, láttam a sok hidat, benőtte őket a moha, némelyik picit már omlik, de mégis, a hangulat elvarázsol. Elképzelem a régmúltat, amikor bájos kivágott hosszú habos ruhácskákban csónakáztak itt a hölgyek, flörtölve a tavasszal, flörtölve daliás ifjakkal. A forrásokból meleg víz tört elő, télen gőzölgött a sok kis tavacska, melyeket a patak vízével duzzasztottak föl. Csónakáztak, kacarásztak, élvezték az életet. A park sem így nézett ki, bár a lila meténg csodásan belepi a talajt, a fákra borostyán fut föl, szép, és romantikus, de hajdan csodás növények, formára vágott bokrok, szépen alakított utak tarkították a parkot. Mára csak egy kócos álom ez, a növények vadul buján nőnek, van ami él még, van ami nem élte túl a gazdátlanságot.
Ó micsoda élet volt itt hajdan. A hintók egymást érték, a kastélyban csillogó bálokon folyt a bor, és a tánc. Szövődtek a szerelmek, a nagy érzelmek, lánglobogások ideje volt ez. Egy női szívért, szerelemért a halált is vállalták. A kastély híres grófja Pappenheim Szigfrid egyik arisztokrata rokona mit nem merészelt, beleszeretett egy cselédlányba. A szerelmesek csak gyötrődtek, a főúri család hallani sem akart erről. A férfi öngyilkos lett, főbe lőtte magát a Piramiták hegyen, mely a birtok mögött található. A hegyen Pappenheim Szigfrid egy kőpiramist emeltetett e bánattá fajult szerelem emlékére. A piramis ma turistahely, tűzrakóval, padokkal, remek kirándulóhely, ahogy a nem messze lévő kilátó is.
A kastély mely elsőként az Amadé család tulajdona, 1735 körül épült. Neve azért Amadé-Bajzáht-Pappenheim kastély, mert a fő tulajdonosok és építtetők, vagy inkább átépíttetők ezek a főúri családok voltak. A legjelentősebb átépítés Pappenheim Szigfrid idejében történt, de persze úgy, hogy már idekerült még egy fontos főúri név a családba, a Károlyiaké. Szigfrid ugyanis Károlyi Erzsébetet vette feleségül, így a friggyel együtt jelentős vagyon is került a kincsesládájába. Volt miből építkezni.
Így aztán az eredeti klasszicista stílushoz neo-barokk és barokk építészeti elemek társultak, ezért a nagy kavarodás a korok és stílusok között. Ha most megnézzük a fotókat, sokféle stílus felismerhető, talán nem is túl szép egységes a kép, de a haldokló kastély így is gyönyörű és értékes részleteket rejt.
A kastély a Pappenheim grófi család tulajdonában volt a második világháború végégi, de utána kórház, üdülő, munkásszálló, majd később tanácsi hivatal, posta, rendőrség, gyógyszertár, mindenféle működött itt. A gyógyszertár felirat még ma is látható. Sajnos. Filmet is forgattak is, a Megint tanú c. film libacombos részleteit.
Az állam tulajdona, pár éve egy finn mecénásnak (Ari Kupsus) adták bérbe, aki nyaranta ide költözik, bemutatja a kastélyt (előre egyeztetve) koncerteket, kiállításokat tart. Belső helyiségeket korhű bútorokkal rendezte be, sajnos csak nyaranta látható.
A finn kapcsolat gyökerét egy tábla őrzi, a kastély azon neobarokk részén, ahol ma az iskola működik. A bejárat fölötti részen csodás kőfejeket láthatunk, kár lenne értük.
Ezen kívül sajnos semmi élet nincs benne, de a parkja nyitott, bármikor szabadon látogatható. Ha teljesen körbe akarjuk járni, és még a piramishoz és kilátóhoz, vagy a hegyen található Kőasztalhoz is felmegyünk, akár kétórás túrát is tervezhetünk, mire mindent bejárunk.
Bejárni márpedig érdemes, mert a kallódó és csúf állapotban lévő részeket nem tekintve szép és romantikus dolgokat nézegethetünk, mohával belepett köveket, borostyánnal befutott falakat. A park buja zöldje felüdülést nyújt, és a sok dimb-domb- árok-híd együttese nagyon vad-romantikus sétát eredményez.
Szerelmeseknek különösen ajánlott, hisz az egész környéket uralja a romantikus hangulat, az álmodozások színtere ez, elképzelhetjük az összes álmunkat, csipkeruhát, tornyot, fehér lovas herceget hozzá.
A fotók önmagukért beszélnek, nézegessétek, ábrándozzatok, és keressétek fel e csodás gyöngyszemet, hogy turisták kirándulók népesítsék be a halódó kastélyt. Leheljünk belé új életet, tegyük élővé, fontossá a múltnak, és történelemnek itt található lenyomatát.
Iszkaszentgyörgy Székesfehérvártól 8 km-re a Bakony lábainál található, a kastély pedig a falu fölötti dombon, sajnos sok útmutató táblát nem találunk hozzá, de nem lehet eltévedni. Tegyünk érte annyit, hogy látogassuk, menjünk, nézzünk, romantikázzunk. Ne hagyjuk elpusztulni ezt a szépséges kastélyt.
Tipp: ha már itt járunk, a templomot, és a mellette lévő grófi kriptát is érdemes felkeresni, ez egy 15 perces séta a kastélytól. Tehetünk körsétát a Kastélybirtok tanösvényen is, mely kitáblázva vezet minket végig a falun, és a kastély udvarán. Információkkal, kellemes 4 km-es körben. Ennek kiindulópontja a kastély bejáratánál található.
