Kalotaszentkirály, ez a kicsiny magyar falu Erdélyben található, nem is olyan messzire az édes haza határától. A honfoglalás után itt telepedett le a Kalota nemzetség, a szentkirály nevet is István királyunk után kapta. Remek kis hely, a Vigyázó-hegység, és a Kalotai havasok ölelésében, a Kalota patak két partján.
Itt rendezik meg minden év októberében a Csipkebogyó-fesztivált.
Az Árpád kori településen egy gyönyörű református templom található, mint látnivaló, valamint egy gazdag berendezésű tájház is, amit érdemes megnézni.
A falu ápolt utcáival, dombos fekvésével, és az utak mentén található rengeteg rózsabokorral nagyon kis szívbemászó, arról nem is beszélve, hogy kedves, szívélyes, és vendégszerető lakókkal büszkélkedhet. A fesztiválra érkező vendégeket minden földi jóval ellátják, etetik, itatják, altatják, szórakoztatják őket. Ahogy minket is, a busszal érkező magyar turistákat.
A fesztivál napján már kora reggel állítják a sátrakat, szépítik, gondos kezek díszítik, hogy minél szebb tartalmasabb, figyelem felkeltőbb legyen, hiszen a sátrak is versenyeznek egymással, nemcsak a lekvárok.
A lekvárok pedig főnek, mire a jól nevelt turista megreggelizik, végig eszi a sok erdélyi finomságot, mint pl. zakuszkát, szalonnát, tojásrántottát, vinetát azaz padlizsánkrémet, stb. és kiérkezik a helyszínre – ami a falu központja is egyben – addigra már üstben van minden bogyó, és nagy fakanállal keverik az asszonyok.
Nehéz meló ez, gyöngyös pártájuk alatt izzadságcseppek gördülnek le, a forró üst fölött hajolgatva keverni, szóval meg kell becsülnünk a lekvár minden cseppjét. Színes kendőjük mellett szép népviselet is van rajtuk, és ami még szebb, nagyon szépen tudják viselni. És igen, minden ilyen jeles rendezvényen hordják ezt a szép néviseletet.
A csipkebogyóból nemcsak lekvár, szörp is készül, és a jellegzetes, helyi áfonya is mindenütt jelen van. Szörp likőr, lekvár és pálinka formájában is kapható, és igen finom. Nem lehet kihagyni. A nézelődés és vásárlás mellett természetesen kóstolni is lehet mindenből, finom szőlőkekvárt és birset is kóstoltam, nehéz volt a választás, szívem szerint mindenből hoztam volna haza.
A lekvárfőző standok mellett vásári hangulat uralkodik, jóféle pecsenyéket, szalonnát, micset sütnek, kürtős kalács illata lengi be a falu főutcáját. Kint vannak a fafaragók, helyes kis kézzel készített tálkákat lehet vásárolni, én sem hagytam ki. Árulnak szép hímzett és csipke terítőket, szőtteseket, igazi kézimunka mind. Némelyik már régi, hagyatékból való, de annál szebb, értékesebb. És a falun végig mindenütt nyíló rózsák, ápolt utcák.
Házigazdánk a Tünde panzió tulajdonosai, finom vacsorával, reggelivel kényeztettek bennünket, így egész napra volt a gyomrunkban bőségesen muníció. Nem hiányzott a helyben főzött csipkebogyólekvár, áfonyalekvár, a zakuszka, a vinete, és igazi erdélyi töltött káposztát is ettünk. Készült ebből a főtéren is nagy kondérokban, ahogy a babgulyás, pörkölt, és még minden más finomság.
A falun végig sétálgatva a legnagyobb élmény számomra mégsem a csipkebogyó fesztivál volt, hanem a séta során látott idős emberek, akikkel megálltam beszélgetni. Volt nénike, aki 96 éves, teljes szellemi frisseségben beszélgetett velem, szinte megható a 86 éves néni aki árulgatott a ház előtt, de legkedvesebb mégis az a házaspár volt számomra, akik szembe jöttek velem, karon fogva, és megszólítottam őket. Ugyan, árulják már el, hány éve házasok. 63 éve házasok, azóta jóban rosszban együtt, és karonfogv járnak, hogy el ne veszítsék egymást. Kopik a tájékozódás, de a szeretet, az összetartozás semmit nem kopott. Gyönyörű volt látni, hallani, és bizony könnyet csaltak a szemembe. Csodálatos élmény volt, sajnos, ez a fajta barátságosság, kedvesség, szíves beszélgetés hiányzik nálunk idehaza. És hiányoznak a 63 évet együtt leélt házaspárok is .
Jó élmény volt, a finom csipkebogyólekvár pedig ott nézelődik a polcomon, várja a meleg kalácsot, és az álmos téli, ünnepi reggelt, hogy befaljam.
A fesztivál vége, este a helyi művelődési házban van, ahol értékelik a csipkebogyólekvár főző versenyt, és eredményt hirdetnek. Ezután néptáncosok lépnek fel, majd jöhet hajnalig a buli. 
És hogy mire is jó a csipkebogyó? Szinte mindenre, hiszen nagyon fontos összetevői vannak. Ilyen az A-, B1-, B2-, és K-vitamin, de legfontosabb hatóanyaga a természetes C vitamin. A C-vitamin pedig a szervezet oxidációs folyamatait rendezgeti, vérfalakat erősít, kötőszöveteinket szilárdítja. A szervezetünk, immunrendszerünk védekezőképességét segíti, ellenállóbbá tesz minket a ferőzésekkel, betegségekkel szemben. De segíti a csontképződést is, a csontok erősödését, így nekem különösképpen fontos, hogy egyem.
Nálunk otthon bicskének hívják, de sokan hecsedlinek ismerik. Mi mindig teát készítettünk belőle, és akkor szedtük, amikor az első dér megcsípte. És nem csak kalács meg kifli mellé eszem a lekvárt, nagyon finom sülthúsok, főleg vadak mellé is.
