A Károlyiak ősi fészke

Nagykároly a közel 30 ezres lélekszámú kisváros, a magyar határtól Nyírbátor irányából mindössze 12 km-re fekszik. Lakosságának több mint 50 %-a magyar anyanyelvű. A városka története szorosan összefügg az innen származó Károlyi család történetével, akik az 1400-as években Mátyás király engedélyével egy udvarházat kezdtek el építeni a mostani hatalmas kastély helyén.

Lévén, hogy a férjem Károlyi már régóta izgat, hogy az ősi fészket szemügyre vegyem. Nem mintha közünk lenne az arisztokrata családhoz, (bár ki tudja) de a név kötelez. Erdélyi utam során ha nem is hosszú időre, de inkább jó rövidre, sikerült bepillantani egy kicsit a kastélyba. Ma múzeumként működik, de hosszú volt az ide vezető út.

Az építés az udvarház után végvárrá kerekedett, hiszen jött a török, és védekezésre alkalmas rezidenciára volt szükség. Több török ostromot is kiállt, jól megépített kis birodalom volt ez, ahol fontos diplomáciai tárgyalások folytak, többek között a szatmári békét megelőzően.

 A nehéz idők után a kor elvárásainak is megfelelő szép, barokk kastéllyá alakították a várat, melynek kezdeményezője Károlyi Antal volt. Az egyik legfontosabb esemény a kastély életében a királyi család és tagjainak látogatása volt, 1797-ben. Károlyi József itt látta vendégül József nádort, majd az 1800-as években Rudolf trónörökös is töltött itt pár napot. 

Mai formáját Károlyi István keze alatt nyerte el. Az ő halálát követően már nem volt állandó lakóhelye senkinek, és az 1918-as őszi zűrös események során a bútorzat és az értéktárgyak nagyrésze is eltűnt. A két világháború között a magyar és román kormányok megállapodást kötöttek, melynek értelmében a család megkaphatta a maradék értéktárgyakat, melyek főleg festmények voltak. 


A kastély életében ismét jelentős esemény következett, Ferdinánd román király és feleségének látogatása 1919-ben. Később szanatóriummá alakították, de kaszinó is működött benne. A család beleegyezését adta, hogy katonai iskola működjön az épület falai között. Szomorú, de 1944-ben katonai kórházzá alakították.

 

Következett a történelemben a kommunizmus, amikor kulturális intézmény, könyvtár, és múzeum is működött a kastélyban. Az, hogy most múzeum lehet, és látogatható, nagyban köszönhető a család támogatásának, és baráti kapcsolatainak, melyet bevetettek, amikor a bezárásról volt szó.  Azzal a címszóval, hogy az iskolások tanulmányi ismereteit bővítsék, Sir Dr Pánczél Tibor Afrikai trófea és fegyvergyűjteményét hozták ide, így megelőzve csellel,  a végleges bezárást. 

A kastélyban jelenleg is megtekinthető ez a trófea kiállítás, valamint helytörténeti, és történelmi enteriőr kiállítások láthatóak. 

A kastélyba belépve lélegzetelállító érzés a hatalmas lépcsőház látványa, a belső térrel, melyben még  a hintók is meg tudtak fordulni. Gyönyörű a plafon tulipánmintás faburkolata. Minden nagyon nagy, szerencsére az állapota jó, és karbantartott. 

Idegenvezetőnk jó magyarsággal meséli a történetet, fotózni tilos, csak titokban készíthettem képeket, ezért nem is sikerült mindegyik élesre, de remélhetőleg visszaadják a termek hangulatát.

Sok festmény, bútorok, szép kályhák, a címerek több helyen is, és az eredetihez hasonló tapéták, lámpák alkotják a berendezést. Az egykori hangulat még mindig átjön, óriási tereivel a hatalmasságot, erőt sugallják. A biztonságot, és még a fegyelmet is talán. 

Ilyen érzések kavarogtak bennem a kastélyon végigsétálva, hallgatva a történelmi események sorozatát. A családról nem sok szó esett, inkább tárgyszerű felsorolást hallhattunk. Fura volt, hogy nem tudtam meg semmit arról, szerették e a családot, hallgattak e  rájuk, vajon támogatták e a városka lakóit, stb. A parkban található Károlyi Sándor mellszobra, természetsen román névvel, Alexander Károlyi. 

A kastély jó állapota a határokon átnyúló Európai kultúrális pályázatoknak köszönhető, több más Szatmár megyei kúriával újult meg. 

 

A városka hangulatos, sajnos nem jutott idő megnézni, de Károli Gáspár és Kaffka Margit is itt született, hogy csak az ismertebbeket említsem. Bővebb idővel rendelkezők megnézhetik a Kaffka múzeumot vagy a református templomot Károli Gáspár mellszobrával. 

Valamiféle hallhatatlan idő érzése lett úrrá rajtam, érdekes, múltba visszavágyó sóvárgással vegyülve. A Károlyi család a legrégebbi nemesi családok közé tartozik, akik közül politikusok kerültek ki, de formálták a kultúrát politikát egyaránt. Kezük nyoma, vérük, szívük, itt él a falak között, és hatásuk alá kerülünk.

A másnak szép, nekem rémes trófeák között keringve értettem meg, milyen áldozatokat kellett hozni a politika miatt. Nem idevalók, de el kell viselni őket. A rövid kastélylátogatást egy még rövidebb angolpark látogatással fejeztem be. Az óriási különleges és szép fák között sétálva megfogadtam visszajövök ide, magammal hozva az én Károlyimat is.

A fotón felismerhető, hogy a kastély a Loire menti reneszánsz kastélyokra hajaz, árokkal körülvett, tornyos, bástyás, erkélyes épület, mely a város szinbóluma volt mindig.

A család kriptája a közeli Kaplonyban található, azt is jó lenne megnézni egyszer. Több mint 30 családtag nyughelye. Ma mintegy 70 leszármazott él szerte a világban, köztük a közelünkben élő Károlyi György, aki ugyan jelenleg Párizsi konzul, de Fehérvárcsurgón él feleségével. Többször találkoztunk, és az arisztokrata tartás, az intelligencia, a műveltség nagyon is jellemző rá. 

A kastélyról további pontos információkat ezen az oldalon találtam, érdemes a részletekért olvasgatni. https://erdelyinaplo.ro/aktualis/riportok/a-karolyi-grofok-hagyateka

A kastélyba a belépés elvileg ingyenes, mi kisebb csúszópénzért tudtunk záróra előtt bejutni.

Az ősi fészek ma is kirándulási célpont, fontos látnivaló, fontos történelmi hagyaték. Jó éttermet, szállásokat is találunk itt, és a közelben sok más látnivalót. Gyertek, kiránduljatok a letépett országrészekbe. 

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Carnuntum

Carnuntum a Római Birodalom Pannonia provinciájának fővárosa, katonai tábor és hatalmas polgárváros volt az ókorban. Alsó-Ausztriában található. Ha utazunk, keressük

Elolvasom »

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony