A Károlyiak ősi fészke

Nagykároly a közel 30 ezres lélekszámú kisváros, a magyar határtól Nyírbátor irányából mindössze 12 km-re fekszik. Lakosságának több mint 50 %-a magyar anyanyelvű. A városka története szorosan összefügg az innen származó Károlyi család történetével, akik az 1400-as években Mátyás király engedélyével egy udvarházat kezdtek el építeni a mostani hatalmas kastély helyén.

Lévén, hogy a férjem Károlyi már régóta izgat, hogy az ősi fészket szemügyre vegyem. Nem mintha közünk lenne az arisztokrata családhoz, (bár ki tudja) de a név kötelez. Erdélyi utam során ha nem is hosszú időre, de inkább jó rövidre, sikerült bepillantani egy kicsit a kastélyba. Ma múzeumként működik, de hosszú volt az ide vezető út.

Az építés az udvarház után végvárrá kerekedett, hiszen jött a török, és védekezésre alkalmas rezidenciára volt szükség. Több török ostromot is kiállt, jól megépített kis birodalom volt ez, ahol fontos diplomáciai tárgyalások folytak, többek között a szatmári békét megelőzően.

 A nehéz idők után a kor elvárásainak is megfelelő szép, barokk kastéllyá alakították a várat, melynek kezdeményezője Károlyi Antal volt. Az egyik legfontosabb esemény a kastély életében a királyi család és tagjainak látogatása volt, 1797-ben. Károlyi József itt látta vendégül József nádort, majd az 1800-as években Rudolf trónörökös is töltött itt pár napot. 

Mai formáját Károlyi István keze alatt nyerte el. Az ő halálát követően már nem volt állandó lakóhelye senkinek, és az 1918-as őszi zűrös események során a bútorzat és az értéktárgyak nagyrésze is eltűnt. A két világháború között a magyar és román kormányok megállapodást kötöttek, melynek értelmében a család megkaphatta a maradék értéktárgyakat, melyek főleg festmények voltak. 


A kastély életében ismét jelentős esemény következett, Ferdinánd román király és feleségének látogatása 1919-ben. Később szanatóriummá alakították, de kaszinó is működött benne. A család beleegyezését adta, hogy katonai iskola működjön az épület falai között. Szomorú, de 1944-ben katonai kórházzá alakították.

 

Következett a történelemben a kommunizmus, amikor kulturális intézmény, könyvtár, és múzeum is működött a kastélyban. Az, hogy most múzeum lehet, és látogatható, nagyban köszönhető a család támogatásának, és baráti kapcsolatainak, melyet bevetettek, amikor a bezárásról volt szó.  Azzal a címszóval, hogy az iskolások tanulmányi ismereteit bővítsék, Sir Dr Pánczél Tibor Afrikai trófea és fegyvergyűjteményét hozták ide, így megelőzve csellel,  a végleges bezárást. 

A kastélyban jelenleg is megtekinthető ez a trófea kiállítás, valamint helytörténeti, és történelmi enteriőr kiállítások láthatóak. 

A kastélyba belépve lélegzetelállító érzés a hatalmas lépcsőház látványa, a belső térrel, melyben még  a hintók is meg tudtak fordulni. Gyönyörű a plafon tulipánmintás faburkolata. Minden nagyon nagy, szerencsére az állapota jó, és karbantartott. 

Idegenvezetőnk jó magyarsággal meséli a történetet, fotózni tilos, csak titokban készíthettem képeket, ezért nem is sikerült mindegyik élesre, de remélhetőleg visszaadják a termek hangulatát.

Sok festmény, bútorok, szép kályhák, a címerek több helyen is, és az eredetihez hasonló tapéták, lámpák alkotják a berendezést. Az egykori hangulat még mindig átjön, óriási tereivel a hatalmasságot, erőt sugallják. A biztonságot, és még a fegyelmet is talán. 

Ilyen érzések kavarogtak bennem a kastélyon végigsétálva, hallgatva a történelmi események sorozatát. A családról nem sok szó esett, inkább tárgyszerű felsorolást hallhattunk. Fura volt, hogy nem tudtam meg semmit arról, szerették e a családot, hallgattak e  rájuk, vajon támogatták e a városka lakóit, stb. A parkban található Károlyi Sándor mellszobra, természetsen román névvel, Alexander Károlyi. 

A kastély jó állapota a határokon átnyúló Európai kultúrális pályázatoknak köszönhető, több más Szatmár megyei kúriával újult meg. 

 

A városka hangulatos, sajnos nem jutott idő megnézni, de Károli Gáspár és Kaffka Margit is itt született, hogy csak az ismertebbeket említsem. Bővebb idővel rendelkezők megnézhetik a Kaffka múzeumot vagy a református templomot Károli Gáspár mellszobrával. 

Valamiféle hallhatatlan idő érzése lett úrrá rajtam, érdekes, múltba visszavágyó sóvárgással vegyülve. A Károlyi család a legrégebbi nemesi családok közé tartozik, akik közül politikusok kerültek ki, de formálták a kultúrát politikát egyaránt. Kezük nyoma, vérük, szívük, itt él a falak között, és hatásuk alá kerülünk.

A másnak szép, nekem rémes trófeák között keringve értettem meg, milyen áldozatokat kellett hozni a politika miatt. Nem idevalók, de el kell viselni őket. A rövid kastélylátogatást egy még rövidebb angolpark látogatással fejeztem be. Az óriási különleges és szép fák között sétálva megfogadtam visszajövök ide, magammal hozva az én Károlyimat is.

A fotón felismerhető, hogy a kastély a Loire menti reneszánsz kastélyokra hajaz, árokkal körülvett, tornyos, bástyás, erkélyes épület, mely a város szinbóluma volt mindig.

A család kriptája a közeli Kaplonyban található, azt is jó lenne megnézni egyszer. Több mint 30 családtag nyughelye. Ma mintegy 70 leszármazott él szerte a világban, köztük a közelünkben élő Károlyi György, aki ugyan jelenleg Párizsi konzul, de Fehérvárcsurgón él feleségével. Többször találkoztunk, és az arisztokrata tartás, az intelligencia, a műveltség nagyon is jellemző rá. 

A kastélyról további pontos információkat ezen az oldalon találtam, érdemes a részletekért olvasgatni. https://erdelyinaplo.ro/aktualis/riportok/a-karolyi-grofok-hagyateka

A kastélyba a belépés elvileg ingyenes, mi kisebb csúszópénzért tudtunk záróra előtt bejutni.

Az ősi fészek ma is kirándulási célpont, fontos látnivaló, fontos történelmi hagyaték. Jó éttermet, szállásokat is találunk itt, és a közelben sok más látnivalót. Gyertek, kiránduljatok a letépett országrészekbe. 

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony