Nézem az eget, épp feljönnek a csillagok. Egy, kettő, már négy. Fényesen világítanak a sötétkék égbolton. Hanyatt fekszem a napozóágyon, beszívom a virágzó fák illatát, testem forró a szauna után, hűtöm magam a bársonyos esti levegőben. A csend tapintható. Körülölel. Bódító, lágy selymes illatú a levegő. Távolról tányérok csörgése hallatszik, a konyhában éppen mosogatnak, befejeződött a vacsora. Én csak nézem az eget, és boldog vagyok, hogy itt lehetek.
Babérliget.
Egy kis kúria Somogy megyében, egy zsákfaluban, ahol a madár sem jár. Polány. Még sosem jártam itt azelőtt. Apró falu, dombos oldallal, a völgyben tóval, sok sok virágzó fával, takaros házikókkal. A kúria a falu felső részén helyezkedik el, alatta a temető, szemben tovább dombok. Stílusos vidéki szálláshely. És tényleg.
Vidéki, hisz messze van a várostól, főleg a fővárostól. Stílusos, mert van hangulata. Van csendje. Van finom eleganciája. És vannak nagyon kedves, barátságos dolgozói, akik szívélyesen, örömmel családiasan fogadják a vendéget.
A kúriához nagy kert tartozik, sok sok fával, ápolt zöld fűvel. Éppen nyílik minden virág, a tulipánfát sokszor megcsodálom. Teljes pompájában őrzi a medencét. Vannak padok, csendes zugok, padok az étterem előtt, padok a medencénél, padok a hátsó almafa alatt, mindenütt nyugalom, békesség, finom illatok.
Vannak szobák, melyekben egyszerű, de finom ízléssel összerakott bútorok vannak, kényelmes ággyal, komfortos fürdőszobával. A szobákban üdvözlőkártya, finom víz és pezsgő fogadja a vendégeket. Hófehér ágyneműk, puha párnák, és csodás kilátás.
Vannak még közösségi terek is, ahol hatalmas és kényelmes fotelokban ücsöröghetünk, a könyvtárban olvasgathatunk, vagy elfogyaszthatunk egy finom kávét.
Van szép étterem, van váza, benne friss virág, van friss limonádé, bodzaszörp, üdvözlő krémek. És van mosoly a személyzettől, egyfolytában. Jó itt lenni. Már én is mosolygok, ennyi szépség láttán nem lehet rosszkedvű az ember. Kényeztető hely, van szaunája, gőzfürdője, pezsgőfürdő a tavaszi levegőn.
Sok friss fehér törülköző, akár a wellness részen, akár a fürdőnkben. Van még figyelem, ami a vendégre irányul, van kívánság, és teljesülés. Van finom reggeli, mi szem-szájnak ingere, házi készítésű finomságokkal, bőségesen, és még annál is jobban. Van akár ebéd is ha akarjuk, de vacsora mindig van. Friss, finom, ízletes, szépen tálalt, nem túlbonyolított, egyszerű és tökéletes. Igen, van ilyen hely, van. A Babérliget.
Ami nincs, az a tévé, a wifi is csak korlátozottan, de ha idejövünk, ne akarjunk tévézni, ne akarjunk dolgozni, hagyjuk a számítógépet, a mobilt, és hallgassuk a csöndet. Figyeljük a növényeket, a madarak csicsergését kora reggel, lássuk a szépet, a nyugalmat. Ízleljük a friss levegőt, a finomságokat, lazítsunk. Fogjunk könyvet a kezünkbe, vagy csak mélázzunk a csillagok alatt. Lassuljunk, és keressük meg magunkban azt az érzést, amit a dánok hygge-nek neveznek. (ejtsd: hügge) Barátságosságot, otthonosságot, melegséget jelent. Itt mindez megvan. Csak engedjük meg magunknak hogy érezzük is.
A hétvége gyorsan eltelt. Olvastunk a kényelmes fotelokban, élveztük a finom ételeket az ebédlőben. Volt olasz borjú, saltimbocca, zsályás krumplipürével, volt bivaly mozzarella, pirítóssal és zöldsalátával, finoman meglocsolva balzsamecettel. Volt fogas, salátával, előételnek haltöpörtyű, volt tiramisu és almás pite. Minden a fine dining tálalásnak megfelelően, frissen, friss alapanyagokból, nagyon ízletesen készítve. A szakács remekelt, a személyzet pedig egyszerűen csodálatos volt. És ami lényeg, képzeljétek el, csak férfiszemélyzetet láttunk. Tamás, aki fogadott bennünket, mint egy vérbeli gazfickó, mindig elvarázsolt a mosolyával, kedvességével. És mindent tudott. Tálalni, hozni, vinni, leszedni, intézkedni, megmutatni, mindent amire szükség volt.
Szaunájuk a szőlőre néz, nagy üvegablakából még a forróság is kellemesebb volt. A pezsgőfürdőben ülve a tulipánfákat néztük, a nyugágyakon pedig a napsütés melegítette bőrünket. Ugyan minek a tévé, ha regény van a kezemben, és jut idő olvasni. Jólesett sétálni a faluban, a kertben, nem hiányzott semmi. Csak az idő, hogy még tovább maradhatnánk. Magamba szívtam az összes illatot, ízt, élményt, azóta is vágyom vissza. A hangulat, a finomság, a báj, az igazi idill mintha egy évszázaddal előbbre röptetett volna bennünket.
Itt nincs hangoskodás, kiabálás, itt a vendégek is tökéletesek. A csendet keresik, a nyugalmat, a melegséget. Talán pont ez hiányzik mindenkinek a sűrű munkás hétköznapokon. Aki ezt keresi, itt megtalálja. Babérliget. Visszavágyunk hozzád.
Nem kell nagy kirándulás, de a szomszédos Felsőmocsoládon a 2011-es év fáját azért érdemes megnézni. Manóerdőn vezet át az út, a fának lelke van, története van, ágai az ég felé törnek, törzse göcsörtös, sok évet megélt, mint egy öreg tündér. Varázslatos, ahogy az egész hely. Mintha tényleg csak tündérek és manók laknák a környéket. Azok, akik átjárnak a Babérligetbe is, hogy az embereket teljesen elvarázsolják.
Aki szeretne eljönni, itt találja a honlapot: http://www.baberliget.com/hu/index.html
Aki pedig nézegetné az ételekről készült fotóimat, itt vannak:
És hogy ne feledjük el a babérligetet, útravalónak kis finom zacskóba csomagolt macaronokat kaptunk. Mennyei volt!
Az egyetlen kritika amit észrevettem, talán jobb lenne nem a vendég után takarítani, hanem érkezése előtt. Hogy minden friss legyen, és sehol ne legyen még egy icipici pókháló sem.
Pozitívum: pedig minden más. Étel, ital, ágy, hangulat. Köszönjük Babérliget, hogy elkényeztettél bennünket!
