A szmog elől menekülve a Vértesi erdők friss levegőjére vágytam, és felfedezni egy eltűnt falut Gánt közelében. Kápolnapuszta 4 km-re fekszik Gánttól, a kék jelzésen majd a kék kör jelzésen juthatunk oda. Jelenleg a kék egy kicsit elkerüli, a régi kék jelzés azonban még látható. Itt forgatták egykor Rockenbauer Pálék a “Másfél-millió lépés Magyarországon egyik részét.
A falucska az 1790-es években 101 lakost számlált, 1930-ban 62 lakosa volt. Az 1950-es években már csak 4-5 család maradt Kápolnapusztán, 1980-ban pedig már csak 1 személy.
Kápolnapuszta sorsa azonban 1945. március 16-án megpecsételődött. Hogy mi is volt az igazság, nem tudhatjuk, és nem is szívesen emlékszik vissza senki.
A háború alatt Csákváron repteret alakítottak ki a németek, amit az idevonuló front orosz katonái december 24-én szenteste támadtak meg. A támadás megakadt, és 3 hónapos állófront alakult ki.
Az orosz partizánok már 1944 őszétől élelmiszer szerzés céljából Kápolnapusztára jártak fosztogatni, és a helybélieket vérfürdővel fenyegették meg, ha elárulják őket.
Karácsonykor a népnek eleget lett, feljelentést tettek a csendőrségen. Egy partizánt elfogtak, aki Mór mellett megszökött, és a 2. ukrán fronttal visszatért és bosszút állt a falun.
Az összes helybéli férfit megölték, azt a két civil magyar katonát is, akik a pincéből lőttek vissza. A legfiatalabb férfi 20, a legidősebb 70 éves volt.
A temetőben sok sok síron azonos a halálozási időpont. 1945. március 16. Egy falu ennyi volt csupán…..
Kápolna férfi nélkül maradt, az asszonyokat, gyerekeket kitelepítették.
Azt is lehet hallani, hogy a fosztogatáskor a két civil katona kezdett lőni, ezért álltak bosszút az oroszok. De az is lehet, hogy csak pusztán a feljelentésért álltak bosszút a falun. Kegyetlen bosszú volt, halál, vér, fájdalom. Ma már csak egyetlen romos ház maradványát találjuk meg, és a szépen rendben tartott temetőt a falu előtt ha Gántról megyünk, jobb oldalon.
A falu mellett a Vörösmarty forrásnál padok, asztalok, kis tűzrakóhely és esőbeálló árválkodik, szerintem mióta a kék jelzés elkerüli a falut, nemigen járnak ide turisták.
A falu végén máig láthatóak a magyar katonák frontvonalhoz kiépített árkai. Szomorú kép, egy faluból nem maradt semmi, csak egy rom, egy bedőlt pince, néhány kerítésoszlop, és a sírok a temetőben. Visszafele csendesen sétáltunk, gondolatainkba merülve, a temető szívszorító látványa nem kíván szavakat.
A temetőben 1993-ban emlékkeresztet állítottak, ez áll rajta:
KÁPOLNAPUSZTA LAKÓINAK ÉS ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE, A MÚLT ÖRÖK TANULSÁGAKÉNT.
UTÓKOR EMLÉKEZZ:HÁBORÚ, KITELEPÍTÉS, HALÁL.
Aki többet szeretne megtudni erről a szép kis kirándulóhelyről, és szeretne egykori szép fotót is látni, itt megtalálhatja: http://www.gant.hu/
Talán jó lenne ismét felfedezni a környék szépségét, túrákat kirándulásokat szervezni a környékre, hiszen Kápolnapuszta fekvése rendkívül szép. Egy szurdokban fekszik, kétoldalt magasan emelkednek ki a Vértes fehér sziklái.
A falu előtti kis elágazás egy vadászházhoz vezet. Csendes magányában áll a házikó egy dombon, közel a forráshoz.
Gántra visszaérkezve és még otthon is többször eszembe jutott ennyi maradt egy faluból, egy romos ház, egy emlék, és szomorúság. Most már csak ezt a romos házat találjuk.