A történet ott kezdődik, hogy tanösvényeket kerestem a neten, olyan kevésbé ismert tanösvényeket, ahol nem találkozom sok emberrel, ahol kellemes sétát lehet tenni, és szép természeti látnivalók akadnak. Így találtam rá a Duna-Gerecse pont hu oldalon a Monostori Ártéri Tanösvényre, melyhez rögtön rákerestem Komárom honlapjára.
Meglepődtem, mennyire friss, új szemléletű, informatív honlapra leltem, és a már ismert látnivalókon kívül, remek helyi turisztikai szolgáltatásokat, korrekt információkat, és figyelem felkeltő podcastokat találtam. Meg is hallgattam néhányat a pár perces történetekből, többek között a Tourinform épületéről szólót. S miután kedvet kaptam felkeresni az Ártéri Tanösvényt, információt kértem a Tourinformtól. A levélváltáson, és telefonon túl, a Tourinform képviselője személyesen várt minket, hogy átadjon néhány prospektust, ismertetőt Komáromról és a keresett tanösvényről. Nagyon jól esett a figyelmesség, a rögtönzött történelmi és természeti értékekről szóló ismertetés, így bátran ajánlom mindenkinek, aki a környék látványosságait szeretné megismerni, kérjenek információt, segítséget.
A helyi útba igazítás után elhagytuk Komáromot, áthaladva az új hídra vezető út alatt, túl a Monostori Erődön, immár egy zsákfalu felé autóztunk, felfedezve Koppánymonostort. A faluról röviden annyit, hogy az 1848-as szabadságharc alatt teljesen elnéptelenedett falu, ma újult életet él, Komárom Kertvárosaként a Duna menti dombokon kellemes nyaralók és családi házak otthona.
Működik itt gyerektábor, kajak-kenu pont, és megújult szabadstrand is. Érdemes felkeresni, nézelődni, csodálni a Duna parti település természeti látnivalóit, többek között az Ártéri Tanösvényt, melynek kiindulópontját a falu legvégén található buszfordulótól pár száz méterre visszább találjuk. Ha végigmentünk a falun, és megfordultunk a végén, akkor balra nézve, egy földutat találunk egy faépületű büfé után, és két tábla jelzi a tanösvény kezdetét. Íme:
Az autót itt hagytuk, padok, asztalok is vannak akár a kirándulás elején, vagy végén kényelmesen leülhetünk falatozni. Balra lejtőnek indulunk, és máris élvezhetjük az ártéri erdők csodás látványát, hatalmas fákat, borostyánnal befutott ágakat, és jobbra lent a Duna holtágát, mely a Szent Pál szigetet fogja közre.
A vízhez kis ösvények, lejárók vezetnek, egy-egy vasoszlop és a rajta lévő lakat, valamint rozsdás táblák jelzik, hogy csónakok is voltak itt valaha kikötve. Most egyet sem látunk, bár van víz a holtágban bőven. Minden évszakban érdekes lehet a holtág, hiszen időjárás függő, hogy éppen kevés, vagy nagyon sok víz van benne, és ettől mindjárt változik a kép.
A tavasz itt is megmutatkozik, a salátaboglárkák sárgán világítanak, nem árt tudni, hogy ehetőek, és a növényben lévő C vitamin miatt érdemes fogyasztani. A neten található információk szerint fiatal szív alakú leveleit és virágát is ehetjük, a népi gyógyászatban skorbut ellen alkalmazták.
A sétaút nagyon romantikus, a Tourinformban beszerezhető kis füzetecskével pedig végigjárhatjuk a 7,5 km hosszú ösvényt, melynek 10 pontja érdekes információval szolgál. A pontokat fatáblák jelzik, elég nehéz őket megtalálni, keressük kitartóan.
A 2. táblácskánál leérkezünk a nagy Duna partjára, ahol a kilátás fantasztikus, a víz csodálatosan tiszta, nagyon szép, és a friss Dunai szél megcsapja arcunkat. Füzetünk segítségével sétálunk tovább, és kiolvasunk mindent belőle, a faóriásoktól kezdve az itt élő több mint 160 madárfajig, és a víz fontosságáig.
A tanösvény mentén partiszűrésű kutakat láthatunk, mint nagy vakondtúrásokat, amint kiérünk az ártéri erdőből egy hosszú zöld rétre. Aztán még tovább haladva beljebb és kijjebb a Duna mentén, felfedezhetjük a régi kutakat is. Szedhetünk kagylókat a parton, a finom kavicsban leülhetünk bambulni, de akár kijöhetünk piknikezni is családostól.
A hosszú rét és az utána következő part menti szakasz kevésbé látványos, mint az ártéri vizes erdős rész, és készüljünk fel a napsütésre is, nem árt egy kalap vagy egy kis naptej a táskánkban. Nyáridőben én a szúnyogriasztót sem hagynám otthon.
Az ösvényt végigjárva remek fotókat készítettünk, a Szent Pál sziget befogadott bennünket, maradandó élménnyel tértünk haza. Megfogadtuk, ha végre nyithatnak a múzeumok, visszatérünk Komáromba, és nemcsak a már látott és ismert Monsotori Erődöt és Brigetio gyógyfürdőt – melynek neve római kori emlékekre utal – hanem a frissen felújított, nemzetközi szintű, Csillag Erődöt is megnézzük. Sajnos a pandémia miatt még nem tudtak megnyitni, reméljük ezen a nyáron ez is megtörténik majd.
Aki Komáromba látogat, több napra való programot tervezhet, jól fogja érezni magát.
További fotókat nézegethettek még.
