Carnuntum a Római Birodalom Pannonia provinciájának fővárosa, katonai tábor és hatalmas polgárváros volt az ókorban. Alsó-Ausztriában található. Ha utazunk, keressük Bad Deutsch-Altenberg település mellett, a Duna parton. A határhoz kb. 25 km-re lévő helységet könnyen megtaláltuk, de az eligazító táblákon kissé meglepődtem, mert sok helyen voltak barna múzeum táblák Carnuntum felirattal. Nem is tudtam eldönteni hirtelen hová is menjünk. De aztán rájöttem, és már tudom, mivel ez egy hatalmas régészeti park, több helyen több látnivalót lehet benne megnézni. (Ezért is érvényesek a jegyek több hónapig!) Nos, a legszebb, és leglátványosabb részét Carnuntum Petronell-t kerestük fel, s akinek tetszik leírásom, ajánlom először ezt keresse.
A belépő nem olcsó, de mindenképpen megéri. A régészeti park más részein látható diadalív, amfiteátrumból több is, templom és palota maradványok, és a Carnuntum múzeum is, (ott a feltárás során előkerült leletek láthatóak). Amit megnéztünk, az Petronell Carnuntum, a leglátványosabb rész, itt két villát, fürdőt, római kori játszóteret nézhetünk meg.
Azért látványos, mert az osztrákok tudnak valamit, az egykori római kori villákat ugyanúgy felépítették, berendezték, mint hajdanában volt. És ekkor ámulunk el teljesen, mert hihetetlenül gazdag kultúrájuk volt, már időszámításunk előtt.
A bejáratnál – azt hiszem visitor center van kiírva – régi sírok megnézésével kezdődött a program.
Mivel katonai tábor, légió volt ezen a területen, nem csoda ha a sírfeliratokból kiderül, igen fiatalon haltak meg katonák, akik a légióban szolgáltak, és minden sírkőre felkerült a születési és halálozási időn kívül az is, hogy hány évig szolgáltak a légióban.
A történethez tartozik, hogy a római hódítások folyamán Tiberius idején katonai tábort alapítottak itt, másnéven castrumot. Ez egyre bővült, kórházakkal, és a hadsereget kiszolgáló épületekkel. Aztán felépült a polgárváros is, így Traianus urakodása alatt ide vezényelték a légiót, és ez lett az állomáshelyük flottástul mindenestül. Időszámításunk után 170 körül járunk. Pertinax császár meggyilkolását követően 193-ban Carnuntumban a XIV. legio császárrá kiáltotta ki a tartományi helytartót, Septimius Severust és láss csodát, a város colonia rangra emelkedett. A Borostyánút menti város ekkor élte fénykorát, kb. 50 ezer lakossal.
260-ban Regalianus császárrá kiáltotta ki magát , majd négy császár osztozott a birodalmon, melynek felosztása is Carnuntumban történt meg. Később a barbár támadások miatt a város hanyatlásnak indult, majd a 4. század végén a lakosok elköltöztek. A bejárat mellett kicsinyített maketten láthatjuk az egykori város minden részletét, s látszik mekkora területet foglalt el a Duna partján.
Most pedig a kis történelmi kitérő után térjünk vissza látogatásunk színhelyére, ahol filmvetítéssel folytatódott a program. Három hatalmas kivetítőn egyszerre nézhető az egykori élet minden fontos momentuma, a zene pedig olyan felemelő, diadalmas, hogy teljesen hatása alá kerültem, és szájtátva néztem végig kétszer is a rövidfilmet.
Ez az interaktív kiállítás egyszerre hat minden érzékszervünkre, egyszerre láthatjuk a hadjáratokat, az építés folyamatát, és művészetét, valamint az étkezések örömeit, gyönyöreit. Fülhallgatón meg is hallgathatunk információkat, de csak németül és angolul, illetve szlovákul. Magyarul sajnos nincs kiírva sehol semmi.
A fantasztikus filmvetítés után kisétáltunk a területre, és megcsodáltuk a villákat, melyekben minden az eredetihez hasonlóan van felépítve. Annyira eredeti, hogy a tál zöldségek, almák mind valódiak voltak. El is csentünk egy-két almát, annyira csábító volt.
Bejártuk a konyhát, hatalmas kemencét, óriási serpenyőket és finomságokat láttunk, érezhető, hogy az evés kúltúrája már akkor is magas szinten volt. Ismerték a zöldségeket, káposztát, répát, fokhagymát, gyümölcsöket és mindenféle fűszert használtak. Csodás edényeik voltak, melyek még ma is megállnák a helyüket az ételkészítésben. Nem véletlenül hívják a cserép sütőtálat római tálnak.
A konyha mellett igazi latrinát is láttunk, először azt hittem szauna, merthogy egymás mellett van több ülőke, és dézsák is voltak. Aztán rájöttem, hogy itt más dolgok folytak….:-)
Csodás helyiségek, lakószobák, dolgozó és pihenő helyek következtek, no persze furcsán kicsi méretekkel. Szűkek voltak a fotelok, rövidek az ágyak. Nem voltak méretes népek.
Még igazi római ruhába öltözött igazi hölgy is feküdt az ágyon, hogy jobban szemléltesse a hajdani pompás életet.
Mindenütt fantasztikus színek és minták a falakon, szép, és természetesen fotóra kívánkozó.
Jellemző az erős színek alkalmazása, ami engem az indiai kúltúrára, főleg a Krisna völgyre emlékeztetett, illetve Pompei-re, amit volt szerencsém élőben látni. Azt hiszem azóta nem volt ilyen nagy élményem kulturális téren. A rómaiak életében igen nagy szerepe volt a hadviselésnek, katonaságnak, magyarul a “szerzésnek”. A szerzés örömét lám már az első században is élvezték a népek.
Megadták a módját a tárgyalásoknak, azt hiszem van mit tanulnunk tőlük. Alkalmanként korhű ruhákban és korhű felszerelésekkel az arénákban gladiátori harcokat is láthatunk, ahol korhű zeneszerszámokkal szolgáltatják a zenét. Biztosan látványos program az is.
