Kínai tészta a magam módján

Kínai étterembe sosem merészkedtem. Számomra kicsit moslék kinézetűek az ételek, de a zöldséges kínai tésztát egekig dícsérték ismerőseim, ezért egyszer megkóstoltam. Ízlett. Aztán megkreáltam a magam módján, és azóta is készítem könnyű esti vacsoraként, kis vörösbor kíséretében.
Barna durum spagettit vásárolok. Kétszemélyes vacsorához elég egy fél csomagot megfőzni lobogó sós vízben. (ma már nem divat a tésztát szétfőzni, inkább picit lve “al dente”, azaz roppanós, nem túlfözött legyen.)Kell egy kisebb vöröskáposzta fele, egy nagyobb fej lilahagyma, és egy nagyobb sárgarépa. Ezeket divatos szóval élve zsülienre, azaz vékony csíkokra vágom. Vas serpenyőt, más néven vok-ot használok. Olívát öntök az aljára, felforrósítom, és a hagymát, majd hamarosan a többi zöldséget is rádobom. Néhány perc átforgatás után az alábbi fűszerekkel szórom meg: só, frissen őrölt bors, őrölt kömény, egy kis darab erőspaprika széttépkedve, currry, india vokfűszer, és thai fűszerkeverék. Ez utóbbi kettőből csak módjával, mert túl erős távol keleti íze lesz. (spárban vásároltam őket) Kb. tíz perc alatt forgatva, rázogatva sütöm, az a lényeg hogy “ress” azaz ropogós maradjon a zöldség. Igyekezzünk eltalálni, mert ha túl kemény az sem jó, és ha lottyadt lesz, az sem. 🙂
Ezután már csak belekeverem a tésztát, meglocsolom olívával, és kész.
A kellemes csípős ízhez jól harmonizál egy testesebb vörösbor. Én bikavért ittam hozzá.