A Hétforrás titkai Kőszegen

Kőszeg neve, mint egy kis ékszerdoboz, sokszor felmerül a kirándulótippeken, és méltán, hisz csodás kis város, melyet beleng a múlt hangulata, és az Alpok-alja friss levegője. A hetvenes évekig tényleg csak a friss levegő kerülhetett át a határ menti kis városba, hiszen a szocializmus útját állta a várostól nem messze húzódó kerítés, más néven “Vasfüggöny”.

Amikor általános iskolás voltam a hetvenes évek elején, egy iskolai kirándulás alkalmával jártam először Kőszegen, és izgalmas élmény volt, hogy a város főterén felszálltak buszunkra a csinos “kiskatonák“, és felkísértek minket a Szabó hegyen keresztül a Hétforrásig. Ennyi maradt emlékként, hiszen akkor még nem volt szabadon látogatható.

Körülvették a forrást a határ őrzésére szolgáló laktanyák. Egyik közvetlenül mellette van, erről lentebb következik a fotós emlékezés egy egykori “kiskatonával” aki itt szolgált.

A másik határőrbázis laktanya a “Keresztkúti” a Hét forrástól pár kilométerre Ausztria irányába, most szálláshelyként funkcionál, bent az erdőben, csodás helyen. http://www.keresztkut.hu/

A harmadik ismert laktanya a Hörmann forrás közelében volt, sajnos – ahogy a Hét forrás menti is – mára az enyészetté vált.

No de kezdjük sétánkat a város főterétől, a történelmi belvárosból a Jézus Szíve templomtól.

A főtér minden háza történelemszagú, szinten minden épületen tábla jelzi, hogy ki és mikor használta, mikor épült, tele van a város a múlt jelenlétével.

Sok szép házikó fel van újítva, néhány még felújításra, gazdára vár, de a történelmi magban sétálni felér egy időutazással.

Ha a Szabó hegy felé gyalogolunk, elhagyjuk a temetőt, majd a Szénsavas forrást, ahol a kalcium- hidrogén karbonátos, magas keménységű, magas szénsavtartalmú forrásvíz 342 méter mélyről tör fel. Mehetünk még az “Okmányos“-ig autóval is, akkor kihagyunk egy jókora de szép látványos emelkedőt.

Ha az okmányos parkolót elhagyjuk, (autóval eddig lehet jönni, illetve tovább Velem felé) melynek neve nyilvánvalóan azért okmányos, mert itt ellenőrizték az erre járók okmányait, szép kis erdei úton sétálhatunk tovább a Hétforrás felé. A kék jelzés természetes, hiszen a kéktúra egyik pecsételőhelye a Hétforrás. Persze sokféle túrajelzéssel találkozunk, némelyik Ausztriába vezet át, némelyik a Szálasi bunker felé, vagy az Óház kilátóhoz, vagy tovább a Vörös kereszt mentén túl a Stájer házakhoz, és az Írott-kő kilátóhoz. Akármerre indulunk, sok a látnivaló, és mindegyiknek története van.

Ilyen határkövekkel is találkozunk természetesen, hiszen tényleg az egykori tiltott határsávban járunk.

Egy lejtőt követően aztán máris odaérkezünk az egykori laktanyához, mely sajnos romokban áll. Borzasztóan kár érte, hiszen az erdő mélyén vad romantikus környezetben lévő épületeknek szebb sorsa is lehetett volna. Itt valaha élet volt, méghozzá komoly és lüktető. Férjem, aki 1988-ban volt 18 éves, akkor vonult be katonának, és a Kőszegi Hétforrás mentén lévő itteni laktanyában töltött másfél évet határőrként. Ez volt a legizgalmasabb időszak, hiszen a rendszerváltás előtt járunk, még jutalom eltávozás jár egy-két NDK-s szökevény elfogásáért. Elvtársként vonultak, Úrként szereltek le. És bontották a kerítést, a vasfüggönyt. Az élet fenekestül felfordult, s a rendszerváltás szele főleg itt a határmentén fújdogált erősebben.

A laktanya mellett tiszti lakások álltak, disznóólak, garázsok, melléképületek szolgálták ki a személyzetet, és a katonákat. A Hétforrást napi szinten tisztították, a környezet csodásan rendben volt tartva. Napi teendők közé tartozott még a kerítés körbejárása, a szolgálati helyeken folyamatosan figyelték a határt, és ha bármi érintette a kerítést, határzárral közeledtek az egységek. Éjjel és nappal egyaránt vigyáztak, nehogy valaki nyugatra szökhessen. Nyugatról senki nem akart átjönni, milyen érdekes. 🙂

A Hétforrásnál szép kis turista pihenő van kialakítva, padokkal, asztalokkal, tűzrakó helyekkel, és természetesen a kéktúra pecsételő helyével.

A Hétforrást hét vezérünkről nevezték el, Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm nevét kívülről fújom. A forrásból kiömlő vizek gyűjtőhelye a Gyöngyös-patak. Régen, már a XVI. században is jegyezték, Várkuta néven, és az egykori fölötte nem sokkal található Óháznak adta a vizet. A Millenium alkalmából 1896-ban készült el a jelenlegi foglalata a hét vezérünk táblájával.

Vize hűvös, kb 10-11 fokos, friss, bármelyikből iszunk, felfrissülünk. A Kőszegi hegységben több forrás is található, pl. a Hörmann forrás, az Árpád forrás, a Borha forrás, Büdös kút, Ciklámen és Cseke forrás, vagy az Elektromos és az Enikő forrás, de híres még a Gyertyán kút, a Jávor kút, Mohás kút, hogy csak az általam ismerteket, bejártakat említsem. Ebből is látszik, fontos terület sok sok friss forrásvízzel.

Aki szeretné az összes forrást megismerni, a környékét betúrázni, a Kőszegi Gesztenyekék Egyesület honlapján található ismertetővel “Vizek nyomában forrástúra ” néven jelvényt is szerezhet akár.

http://gesztenyekek.hu/?page_id=178

Természetesen már ezt is végigjártam rég, és még sok más jelvényszerző túrát, mozgalmat. Így lehet igazán megismerni a Kőszegi hegységet, mely nálam a Bakony mellett a legkedveltebb, legizgalmasabb, rejtélyesebb, és legszebb hegység. Itt nemcsak napokat, heteket lehet túrázni, nagyon sok a természeti látnivaló.

Ha már ittunk a vízből, kiránduljunk tovább nagyon szép bükkösben sétálhatunk, és igazi gomba és gesztenye lelőhelyeken járunk, ha ősszel vezet erre az utunk.

A városba visszatérve még néhány öreg templomot nézzünk meg, kiránduljunk fel a Kálvária templomhoz, vagy a Szulejmán kilátóhoz.

Nézzük meg a múzeumokat, kóstoljuk meg a helyi gasztronómiai kínálatot, és a helyi borokat. A Kőszeg-Soproni borvidéken járunk, ki ne hagyjuk az általam legkedveltebb Jagodics borokat se. http://www.jagodicspince.hu/

Jurisics híres várát is nézzük meg, hiszen  1532-ben nem engedte védett várába a törököket. Kb ötven-ötvenötezer török próbált kb ezer emberrel szemben várat elfoglalni. No de elment az eszük? Hát nem tudták, hogy a híres diplomáciai érzékkel, jófajta paraszti ésszel megáldott Jurisics Miklóssal állnak szemben. A törökök tehát megfutamodtak, ennek emlékére mai napig harangoznak 11 órakor.

Aki kőszegen jár, mindenképpen szánjon időt túrázásra, és feltétlenül keresse fel a Hétforrást, ami szerintem az ország egyik legszebb kirándulóhelye.

Kövess a közösségi oldalakon is!

Jakab Erzsébet

Kedves Olvasó!

Örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy blogomra látogattál. Ha tetszik amit olvasol, szeretettel várlak máskor is. Légy rendszeres olvasóm. Köszönöm!

Friss bejegyzések

Ide írhatsz nekem!

Ha írni szeretnél, akkor megteheted, ezen az e-mail címen:

bakancsesfakanal(kukac)gmail.com

Itt is megtalálsz!

Élet a kéken

A Turistamagazinban írtak rólam, kétszer is. Íme a cikkek, kattints rá év olvasd el:

Bronzjelvény

Egy átlagos háziasszony