Pénteken kora délután érkeztünk Őriszentpéterre, hogy egy kellemes őszi hétvége vegye kezdetét. A szálláshely elfoglalása után mindjárt a hasunkra gondoltunk, és a pár km-re lévő Bajánsenyére mentünk jó kis őrségi ebédet enni. A Berek csárda jó választás volt, a finom zsíros lila hagymás kenyérkockákat pálinkával hozták előétel gyanánt. Mindjárt jókedvünk kerekedett, és az ételek sem okoztak csalódást.
Az ételek közül először a hajdinás vargányalevest kóstoltuk meg, finom volt, és laktató. Ezután ki ki amit szeretett, volt halászlé, csirkemell, de én a dödöllére szavaztam. Nem kirándulás az Őrségbe az, ahol az emberfia kihagyja a dödöllét. Finom volt, jól megpirított hagymával, bőséges házi tejföllel, és a leves után bőven elég.
Az árak szolidak, a kiszolgálás barátságos, ám a mi tempónkhoz lassú. De szabadság alatt nem siettünk, így kényelmesen kiélveztük a napsütést, majd sétáltunk a tó parton.
Ebéd után visszamentünk a szálláshelyünkre, ami megérdemel még néhány képet, és néhány szót. Vendéglátónk Erika, nagyon takaros apartmanokat tart fenn, a falutól néhány km-re lévő Keserűszer 1-ben. Az Őrség híres a szerekről, különálló kis portákról, ez egészen közel volt az Árpád kori templomhoz. Jó szívvel ajánlom, szíveslátásban volt részünk, az árak barátságosak, a vendéglátó úgyszintén. Nem sajnálta a pálinkáját, kínált minket minden adódó alkalommal, mi pedig nem akartuk megbántani, hát el is fogadtuk.:-)
A portáról sok kép készült, csodás volt a kilátás a szemközti hegyre, tetszik hogy nincs kerítés, hogy a fű zöld és vastag, szinte harapni lehet. Imádtam a reggeli és délutáni harmatot, gyermekkorom nyaralásait juttatja eszembe a Zalai nagyszülőknél. A virágok virítanak, locsolni alig kell, és hatalmas a kert, a terület, sok kis paddal, kiülővel, kemencével, összeülésre való asztalokkal.
Az Őrség számomra legszebb része a sok kaszáló, a szerek, porták, hogy nincs kerítés, szabadon nő a fű és virág. És olyan növények, amik felénk nincsenek. Az emberek barátságosak, nyugodtak, a városi embernek jólesik lelassulni és egyszerűen hallgatni a csendet. A házikó új apartmanjaival szemben a régi ház van, ahol az idős szülők élnek, határolja még a pajta, hátul pedig ameddig a szem ellát, fű és rét. Van macska, láttam mókust, teljes a falusi idill.
A szomszédok csendesek, ugyanis egy régi temető van a szomszédságban, melyen keresztül egy ösvény vezet az Árpád kori templomhoz. Hangulatos, romantikus, el is indultunk sétálni.
A templom Árpád kori, a XIV. században épült, ajtóbejáratán románkori minta. Az 1550-es években erődítménnyé építették át, ennek nyomai a földsáncok, vizesárok még most is látható.
A templom stílszerűen Templomszeren áll, ez már a falu vége, ha Szalafő felé indulunk. Ezután következik a Keserűszer, ahol a mi szállásunk volt található, a Galambdúc vendégház. A szállásról itt találtok meg minden információt. Jó szívvel ajánlom. 
http://www.orsegivendeghaz.hu/
