Szombaton a Mecsekbe utaztam a Mecseki láthatatlanok nyomában. A túra Zobákpusztáról a Vargánya tanyáról indult, – már a neve is jól hangzik – ahonnan 2×50, vagy 56, 28, 14,5 illetve 7 km-es túrát lehetett tenni, kinek-kinek képessége, és kedve szerint. A hosszabb ill. legrövidebb túrákra korabeli katonai járművekkel vitték a kezdőponthoz a túrázókat, klassz hangulata volt a régi Csepel teherautóknak, és dzsipeknek. Én a 14,5 km-es távot választottam, 595 m szinttel, sajnos így csak lábbuszon utaztam.
A ragyogó napsütésben már 8 óra után elrajtoltam, és élveztem az őszi erdő színeit.
Kellemes ösvényen, időnként meredeken emelkedve érkeztem Püspökszentlászlóra, ahol az első ellenőrző pontunk volt. A kis zsákfalu kirándulók paradicsoma, tele kellemes vendégházzal.
A szép helyről részletesebben is írok majd, egyenlőre a csokinak és a kedves túratársaknak örültem. Sokat elidőztem itt, a püspöki rezidencia templomát kinyitották számunkra, és az arborétumba is be lehetett menni.
A temetőben idős apácák nyugszanak, mellette Szent László emlékművet találunk a hegyoldalban.
A varázslatosan szép falucskát elhagyva ismét hegynek baktattam, majd gyönyörű fennsíkon folytattam a gyaloglást.
Nemsokára a Cigány hegyi kilátóhoz érkeztem, ahol a második ellenőrző pont volt, és nápolyit kaptunk. A Cigány hegy 524 m magas hegyén 2007-ben megújult kilátó fogadja a turistákat.
A kilátóból remek kilátás nyílt a környező hegyekre, dombokra, a Zengőre, és az őszi erdőkre.
Ennél szebb időt el sem lehetett volna képzelni a túrához.
A jelzések mindenütt jók voltak, nem lehetett eltévedni. Picit hosszabb menet következett, völgyekben, patakok mentén jártam, majd visszaérkeztem Zobákpusztára, egy nagyon szép és jól szervezett túra végén.
A szervezők kitettek magukért, a célban zsíros kenyér, tea várt, szép emléklapot és kitűzőt kaptunk, mely a Mecsek kaput ábrázolja.
A túra célja megismertetni a Mecseki láthatatlanok munkásságát, bejárni az általuk bejárt helyeket, és mai szívvel szeretni hazánkat és a természetet.
A Mecseki láthatatlanok talán kevesen tudják, hogy fegyveres szabadságharcos csoport volt, az 56-os forradalom leverése után még hetekig ellenálltak a Mecsek erdeiben rejtőzve.
Komlói börtönből szabadult rabok, egyetemisták, többségük túrázó, természetet szerető, kiváló helyismerettel rendelkező fiatal volt. Ezért a hatalmas túlerővel szemben is sokáig ki tudtak tartani.
Irtózatos harcok folytak, és a megtorlás is borzasztó volt. A tankágyúk tűzcsapása után véres emberi maradványok tarkították a Mecsek erdeit. A boncteremben megcsonkított hullák feküdtek.
A legnagyobb csoport Vágotpusztán rejtőzött, 600-800 ellenállóról beszélünk.
A hideg idő beálltával többen lebetegedtek, a somogyi erdőkbe és Jugoszláviába menekültek, vagy hazamentek, többjüket pedig letartóztatták. Vezetőjüket halálra ítélték, a többiek hosszú börtönbüntetést kaptak.
Helytállásuk a hazáért példaértékű!
Ez a túra az ő emlékükért van rendezve, hogy ne felejtsük el a szabadság hű katonáit.
