Hétvégén Tanúhegyek túrán jártam, nagyon szeretem a Balaton környékét, és az összes Tanúhegyet. Voltam már hosszú 42 és 55 km-es körtúrán is, most sérülés miatt csak rövid túrákra tudok menni. Ezért választottam a 16,5 km-es távot, ami két és fél tanúhegyre megy fel, s 533 m volt a szintje. A túra teljesítménytúra, 800 Ft volt a nevezés (kiírások itt: http://www.teljesitményturazoktarsasaga.hu/) a végén oklevél és kitűző is jár, ha szintidőn belül teljesítünk. (5 óra, ami bőven elég) Badacsonytomajból indultunk, s a 10 órás rajtnál már nem volt hideg sem. Kellemes túrázó idő volt, enyhén ködös, párás levegővel. A faluból kiérve szőlők között vezetett felfelé az út az Örsi hegyre.
A meredek kaptató megizzasztott bennünket, de a látvány mindenért kárpótolt. A fákon ugyanis hófehér zúzmara díszlett, nem győztem fotózni. Az első téli képeket mindig örömmel várom, íme az Örsi hegy.
A hegytetőn volt egy feltételes ellenőrző pont, ahol matricát ragasztottunk az itinerünkre. Innen a gerincen vezetett tovább az út a következő pontig.
A jelzések jók voltak, sokáig a kéken mentünk, majd a zöldre tértünk át, igaz közben picit elkeveredtünk, pontosan úgy, mint tavaly. A kis feltételes pont meg a ragasztás után megtaláltuk a helyes utat felfele. A kacskaringós ösvény picit emelkedett, de csodás látványt nyújtottak a zúzmarás bokrok, hófehér fák. A plusz fokok miatt folyamatosan olvadt le a fákról a dér, így hamarosan vizes fejjel túrázgattam.
A sok kanyar után végre kiértünk a Tóti hegy aljába, és örömünkre ismét egy szatyor füge fogadott bennünket. Felette a jó étvágyat felirat, ettől jó kedvünk lett, és pár szemet el is fogyasztottunk nyomban. Nem tudom hol vették a rendezők ezt a fügét, de sokkal sokkal jobb, mint amit karikába összecsomagolva a boltban lehet kapni. 🙂
A képen Kriszti örül a fügének. 🙂 Fügefogyasztás után kiértünk a Tóti tövébe, a nap egy pirinyót kisütött, de ködfelhő borította a tájat, és érdekes fények alakultak ki.
Nem is nagyon látszott a hegytető, de nem is baj, így is tudtam mi vár ránk. Hamarosan megkezdtük a menetelést a Tóti hegy tetejére. Nagyon meredek libasoros ösvény visz fel, ami csúszott is, és nem is tudtam eldönteni merre rosszabb, felfele, vagy lefele. Azért lihegve ugyan, de feljutottunk gond nélkül. A panoráma nem volt az igazi, napsütésben sokkal szebb, de így is nagyon tetszett. A csúcson szokásos módon Pinkert Laci székelt, mint pontőr, picit behúzódva a szél elől a sátrába.
A kép felső része már a semmibe vész…
Előkerült a forró tea, aztán megkezdtük a leereszkedést, nem ment gond nélkül, de leértünk. Találkoztunk hosszú távon gyalogló, vagy inkább futó társainkkal, (Maci és Tamás személyében) aztán még kétszer a másik hegyen is.
Elhaladtunk a pincék mellett, ki az országútra, ahonnan befordulva az erdőbe a Gulácsra vitt az út.
Itt is folyamatosan esett a fejünkre az olvadó zúzmara, de hideg igazából nem volt. Sőt hegynek picit meg is izzadtunk, főleg a folytonos figyeléstől, mert a köves csúszós ösvényen nem volt könnyű egymást kerülgetni.
Itt elég jól lehet látni a hegyeket, amikre felmásztunk. Jó kis túra volt, a végén zsíros és lekváros kenyerek, nápolyik és forró tea várt bennünket. A kitűző szép, a rendezés remek, a túrára jövőre is eljövök.
És egy idilli kép a célban:
Maci már kipihenten, Feri épp lazít, Zsuzsa pedig Panni édes kis Grétáját dajkálja az iskola gyerekrajzai alatt.
