Tegnap a szürke idő ellenére mivel nem kell dolgoznom kirándulni mentünk. A Karácsony kísérőjeként úgy éreztem templomba, vagy legalábbis valami meghitt helyre vágyom, ezért Pannonhalmára esett a választás. Nincs túl messze, időjárástól független program, és benne van a Karácsonyi áhítat is egy kicsit.
Már többször jártam itt, de az utóbbi pár évben nem, és azóta megújult, megszépült, és a decemberi Magyar Konyha c. újságban egy jó kis cikket is olvastam róla, amivel Pannonhalma “megkívántatta” magát.
Így mivel későn indultunk, első állomásunk nem is maga az Apátság volt, hanem a Viator étterem, amiről nagyon jókat olvastunk. Ennek egy külön bejegyzést szánok, ma csak annyit erről, hogy megebédeltünk, aztán megvettük a jegyeket a vadiúj fogadóépületben.
A belépőjegy 1800 Ft/fő, ami tartalmaz egy negyedórás filmvetítést, és kb. 55 perces idegenvezetést. Mivel vezetés óránként indul, ezért addig megnéztük az ajándékbolt kínálatát, ami helyi borokból és helyben főzött szappanokból, levendulaolajakból, és más hasonló termékekből áll. Szép és kívánatos dolgok, de karácsony után nem akartunk semmit vásárolni. Kivéve egy-két finom bort, ami viszont nem a mi pénztárcánkhoz illő árban kínálkozott. Ezután elsétáltunk a Milleniumi emlékműhöz, és megnéztük a kis Kápolnát is.
A Boldogasszony Kápolnáig kb. 700 méteres sétautat kell megtenni, nagyon kellemes, és mivel dombtetőn vagyunk, egyben panorámás is. A honfoglalás ezredik évfordulóján 7 emlékművet emeltek az országban, egyik a Pannonhalmi. A Kápolnáról annyit tudhatunk meg, hogy télen nincs nyitva, a 18. században épült, és a Kápolna alatti kriptában mindmáig a szerzetesek temetkeznek.
Visszasétáltunk a fogadóépülethez, közben bámészkodva néztük az arborétum bejáratát, ami ingyen és mindig látogatható, most ezt kihagytuk, de szebb időben biztosan megnézzük. Védett botanikai értékek mellett egy levendulás is található itt, ebből készítik a szerzetesek a levendulatermékeket. A kolostorkertben gyógynövénykert is van, azt sajnos nem láttuk.
A filmvetítés következett, nagyon érdekes volt, és mindent megtudhattunk Pannonhalmáról. 996-ben Géza fejedelem telepítette ide a szerzeteseket, akiket aztán István király megerősített a jogaikban. Az itt élő szerzetesek Szent Benedek Reguláját követik, erről is szólt az a bizonyos újságcikk. Visszaidézni annyit tudok Várszegi Asztrik szavaiból, hogy mindenben legfontosabb a “Mértéket” ill. mértéktartást követni. Hogy kinek hol a mérték, az egyéni, ezt illik mindenkinek magának tudnia. És még egy fontos mondata volt: nem Karácsonytól Újévig hízunk a finom ételektől, hanem Újévtől Karácsonyig. 🙂
A pannonhalmi bencés közösség ma közel ötven tagot számlál, és saját munkájukkal próbálják megteremteni megélhetésüket. Fő munkaterületük a középiskolai oktatás, Bencés Gimnáziumuk nagyon híres, és nagyon jó alap az élethez. Megtudhattuk azt is, hogy ezen kívül még a Győrben van Bencés Középiskola.
Az apátság későromán-koragótikus bazilikája építészeti remekmű, ezt veszi körül a monostor épülete. A turisták számára látogatható még a Mátyás király korabeli kerengő és a klasszicista könyvtár is. Az épületek különböző korok üzenetét őrzik, az itt látható tárgyi emlékeknek és gazdag kulturális örökségnek az adja sajátos szépségét, hogy egy élő szerzetesközösség mindmáig eredeti rendeltetésüknek megfelelően használja őket.
Mivel a templomot éppen felújítják, ezért hátulról ezen a barokkos kis utcácskán jutottunk be, amit még sosem láttam, de nagyon tetszett. Fantasztikus építészeti összhang, szobrok, átjáró, középkori kápolnamaradvány együttese.
A belső épületeket megkerülve jutottunk előre a toronyhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a környező falvakra, hegyekre. A pávás ajtó alatt belépve pedig a kerengőbe érkeztünk, ahol benézhettünk a Kápolnába, és áthaladva az éppen felújítás alatt álló templomon megnéztük az altemplomot is. Belül már nem tudtam fotózni, így a Könyvtár csodáját meg kell néznie annak, aki látni akarja. De biztos hogy megérni, a hangulata, az illata, az egész gyönyörű szép!
Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a háborúban a Vöröskereszt oltalma alatt állt, ezért maradt meg ilyen szépen az apátság. Megéri eljönni ide kirándulni, egy egész napot jól el lehet tölteni, a kapcsolódó létesítményekben tett látogatással, körben sétával, romantikus lépcsőkön legyalogolva a faluba. Az étterem és borászat pedig egy külön bejegyzést is megér, azokat holnap fogom bemutatni. A tegnapi kiránduláshoz egy érdekesség, hogy a mai Fejér megyei Hírlapban is éppen Pannonhalmáról jelent meg cikk, úgy látszik az újságíróknak is ez jutott eszükbe. Így aztán megerősítettek abban, hogy Pannonhalmát mindenkinek látnia kell.
