Kicsit elszaladt az idő, már beleléptünk az új évbe, és még nem volt alkalmam megírni a szilveszteri túrákat. Két túrán voltam aznap a barátaimmal, ragyogó verőfényes napsütésben. A BTHE rendezésében Fel a Csobáncra elnevezésű túrán, valamint Nyevrikel Zsolti által szervezett vártúra sorozat utolsó, kupaátadó túráján, mely a Fel a Hegyesdre névre hallgatott. A két tanúhegy közel volt egymáshoz, az idő nem is lehetett volna szebb, ezért mindkét túrát örömmel jártuk végig. Nem először jártam a tanúhegyeken, és gondolom nem is utoljára, hiszen az ország egyik legszebb környéke.
Fel a Csobáncra.
Túránk Gyulakesziről indult, ott hagytuk az autót a falu közepén, és elindultunk meghódítani a Csobáncot.
A rövid egyenes szakasz alatt készült pár fotó, aztán ahogy feljebb emelkedtünk, már elértük a szőlőket is.
Mögöttünk már látszik a Csobánc, melynek tetején várromot találunk. A felfele vezető út eleje kb. másfél km lapos, aztán másfél ami folyamatosan emelkedik. De ez a maximum, az összes táv oda-vissza nincs több 5-6 km-nél. Felfele mondjuk lihegtem, de megéri felmenni, az ösvény kitaposott turistaút, a fenti panoráma pedig páratlanul szép. Az összes tanúhegyet és a Balatont látni felülről, a szőlőkkel, kis présházakkal együtt.
Ez a kép nem a Balatont mutatja, hiszen körpanorámát láthatunk, és az összes környező falut megcsodálhatjuk felülről. A szervezés remek volt, felérvén meleg teát és forralt bort kínáltak a szervezők, a szép formájú kitűző mellé. Nagyon jó hangulatú túra volt, egy könnyű, szemet gyönyörködtető táv, csodás kilátással.
Csobánc várának romjai ezen a képen tipikus ír romokra hasonlít, persze sokkal több maradvány van, és a történet is megható. A A vár elleni legnagyobb ostrom 1707. február 25-én ért véget. A várat császári tábornagy próbálta elfoglalni, sikertelenül, ezer főből álló serege ellenére.A várat körülbelül 30 főnyi helyőrség, 30 főnyi bemenekült nemes, illetve asszonyok és gyermekek védték, Szász Márton kuruc vice hadnagy vezetésével. Az ellenséges, osztrákokból, szerbekből, labanc-magyar ostromlókból álló sereg majdnem 400 főt vesztett el a csata során, köztük 52 tisztet. A hősies tett emlékére táblát találhatunk a vár hátsó oldalán.
A Csobánc meghódítása után elindultunk autóval a közeli Hegyesd község felé, ahol a hegy alatt parkoltunk, és a Hegyesdi vár meghódítására indultunk el a tanösvényen. Más jellegű volt a túra mint az előző, itt erdőben gyalogoltunk felfele, rövidebb, ám meredekebb, lépcsőkkel tarkított úton.
Felérve kicsit mászni kellett a csúcsra, ezidáig én sem voltam fent, mert mindig akkor jártam itt, amikor jeges, csúszós volt. Most örömmel vettem be a várat, bár itt kicsik a rom maradványok, viszont innen is fantasztikus a kilátás. Ez a túra szerintem max. 2 km volt, és a szintet itt láthatjátok.
Miután körbe fotózta mindegyikünk a tájat, és egymást, a hegy másik oldalán leereszkedtünk, és a szervezőktől átvettük a csokinkat, és kitűzőnket. Megkaptam a vágyott kupát is a 9 vártúrán való részvételért. Nagyon jó kis sorozat volt, köszönet a szervezőknek, és a mai időjárás felelősnek.
