Bár az időjósok viharos szelet jósoltak szombatra, mi vettük a bátorságot és nem hittünk nekik, szombaton reggel útnak indultunk Kőszegre az évkezdő tekergő túrára. A Jurisics várbéli indulást fél 9-től lehetett megtenni, mi 10 órakor rajtoltunk el. A rendezők meglepetésére kétszáz körüli induló volt – ebből is látszik egyre népszerűbbek a teljesítménytúrák – ez okozott is némi problémát. A várat elhagyva a Csónakázó tó felé indultunk a kék jelzésen, egészen a Koronaőrző bunkerig.
Itt őrizték a szent koronát egy ideig, bár a pince maga le van rácsozva, bemenni nem lehet. Jó volt újra a Kőszegi utcákon járni, még ha csak rövid ideig is, de legnagyobb örömünkre napsütésben, ugyanis az időjárás megemberelte magát, és verőfényes ontotta a napsugarakat. Igaz, meleg nem volt, de tél lévén ez természetes.
A bunker után nem a Kálvária felé kellett felmenni, hanem el mellette, az Andalgó sétányon, ahol vadiúj tanösvényt csináltak. Szeretem az ilyen tanösvényeket, ahol a környékről sok ismeret ki van táblázva, elsőként a Kőszegi vallási szokásokat például. Igaz, tüzetesen nem olvasgattunk, csak nagyjából, de így is érdekesek. Az első táblát a Csónakázó tó fölött a kis kápolnánál találtuk. A tó és környéke remek kirándulóhely, bár oda is kellene egy kis uniós támogatás.
Az ösvény végig a Gyöngyös patak fölött haladt, egészen az utolsó tábláig, ahol jelzetlen úton kanyarodtunk felfele. Igaz, a szervezők folyamatosan kitáblázták az utat, esélyt sem adva az eltévedésre. Itt meredek emelkedő kezdődött, ami egészen a Pintér tetőig folytatódott. Mielőtt az 507 m magas tetőre érkeztünk volna, már találkoztunk a pontőrökkel, akik kicsit lejjebb költöztek a tetőn süvöltő nagy szél miatt. Csoki sajnos nem jutott a sok induló miatt, de természetesen a célban megkaptuk pótlólag.
A tetőn favágók dolgoztak, és végre fehér környezetben gyalogolhattunk, itt maradt egy kis hó a hét közbeni havazásból. Felértünk a Szabó-hegy – Hétforrás aszfaltútra, keresztezve felmásztunk a partoldalon, és máris az Ördögtányérnál voltunk. Ez egy helyes szikla, aminek közepén mélyedés van, mint egy tányér. Most befagyott víz volt benne.
A következő pont fele megint picit emelkednünk kellett, a kék háromszög jelzés vezetett az Óház kilátó felé. De előtte még megcsodálhattuk a Fatalin bükköket, mely két óriási bükkfa.
Az Óház felé mászva kedves ismerősökkel is találkoztam, Szombathelyi túrázzókal. Egyszer a Győrújbaráti túrán mentünk együtt, és természetes az öröm, ha ismét látjuk egymást. Ez a jó a túrázásban, hogy sok ismerőst, barátot szerez az ember. Nos, közeledvén az Óházhoz picit meg kellett küzdeni a csúszós részekkel, de felértünk. Második ellenőrzőpont, pecsét, majd meleg tea várt minket, és nagy szél.
Megettük a szendvicsünket, éppen dél volt, aztán menekülve a szélből lefele indultunk, keresztül az erdei tornapályán. Még egy ellenőrzőpont következett, itt is uniós pályázat nyomait fedeztük fel, megújult tűzrakóhely, esőbeálló, padok és asztalok voltak. Öröm a turisták számára.
Tovább ereszkedtünk lefele a Szabó-hegy üdülői között, néhol előbukkant már a város látképe is.
Lefele könnyebb és gyorsabb volt a menet, hamarosan elértük a Szénsavas kutat, majd hószállingózásban a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontot is. Itt virtuális ellenőrző pontként egy feladatot kellett megoldani az egyik ismertető tábláról.
Itt található a Kék túra tanösvény, melyben sok mindent megtudhatunk az Országos Kékről, keletkezéséről, folytatásáról, stb. A Látogatóközponttól az alpannónia turista út jele vezetett tovább minket, számomra még ismeretlen úton a Királyvölgybe, majd onnan fel a Szultán tetőre.
A tetőről szép panoráma nyílt a városra, és nemsokára elértük a célt is, ami a Kálvária templomnál volt. Sajnálatos módon még sosem volt nyitva, és nincs is információm erről, pedig jó lenne belülről is megnézni egyszer.
A templom és környéke nagyon hangulatos, most új tűzrakóhelyet, padokat asztalokat találtunk itt, no és persze a pontőröket, akik közölték velünk a célban, hogy elfogyott a kitűző, és az oklevél, de majd postán megkapjuk. A kaja is elfogyott, bár ha lett volna időnk várni, készült újabb adag sült kolbász is.
A túra végén még legyalogoltunk a Kálváriáról, végig a városon, majd felmarkoltuk autónkat, és Rocco pizzériájában fejeztük be a kellemes napot.
A túra jó volt, a szervezők lelkesek, az útvonal kijelölése hibátlan, az itinerként kapott színes térképvázlat hátulján pontos leírással teljesen klassz volt. Az ellátás (csoki, tea, és elvileg kolbászka) is megfelelő, legközelebb biztosan több emberre készülnek fel. Én jobban szeretem mondjuk ha a rajt és cél egy helyen van, de itt nem volt nagy távolság.
