Hirtelen kitört a tavasz és alig vártam a hétvégét, hogy kirándulhassak. Vasárnapi úti célként a Balaton-felvidéket jelöltem meg, (ismét) hiszen számtalan látnivalóval vonzza a turistákat, és főként engem.
Mivel szerettem volna a Káptalantóti Liliomkert piacon vásárolni, így arra a környékre terveztem be látnivalókat. Egy részüket én már láttam, és meg akartam mutatni a velem utazó ifjaknak is. Nos, nekik is tetszett…
Elsőként Veszprém-Tapolca-Káptalantóti útvonalon leautóztunk a piacra, ahol finom házi dolgokat vásároltam. Házi szörpöt, kemencében sült házikenyeret egy kedves bácsitól, már bejáratott helyről füstölt sonkát, és isteni finom töpörtyű krémet. (Annyira habos, és könnyű de nem jöttem rá mitől) Vettem még kolbászt, kecskesajtot, és sajtkrémet, meg őrségi tökmagolajat. A vásárlást egy kemencében sült friss langallóval zártuk.
Ezután elindultunk a falu határában lévő Sabar hegyi templomromot megkeresni, ami a temető mellett befordulva, majd a téesz major mellett balra induló kék rom jelzésen, kb. 6-800 méterre található egy kis dombon. Egyszer már kerestük, de nyár volt, és annyira körbevette a zöld növényzet, most észleltem, hogy elmentünk mellette. Most kissé kitakarították a környezetét, még padot, asztalt is találunk mellette.
A Sabar hegyi templomrom XIII. századi román-gótikus stílusú rom, az egykori Felső-tóti település temploma volt. Állapota eléggé elhanyagolt, de a szép kilátás miatt mégis érdemes ide felgyalogolni.
Következő állomásunk, eredeti úti célunk a Mindszentkállán található Kopasz hegy volt. Mindszentkállán a kocsma mellett balra befordulva találjuk a takaros kis templomot, mely mellett szintén balra kell elindulnunk, egy kis táblán található “Hegy” felirat irányába. Itt leparkoltuk autónkat, és gyalog indultunk a hegy meghódítására. Az első állomás pár száz méter után a Kisfaludi templom romja ami a régen két faluból álló település északi részének, Kisfaludnak volt a temploma. XIII. századi román stílusú rom, mely a falu feletti dombon található, a Kopasz hegy alatt. Innen indul a gyalogos meredek ösvény felfele.
Miután az első szintre felértünk és megcsodáljuk a kilátást, tovább haladunk, immár erdőben, és feltűnik a bazalt sziklákból készített 277 db lépcső, melyet aztán még 24 db falépcső egészít ki a hegytetőig. Így ha jól számoltam összesen 301 lépcsőfokon jutunk fel. Igazán izzasztó, és egészséges hegymenetnek leszünk részesei, míg a tetőre érünk. A tető egykor bazalttufa bánya volt, de a növényzet ennek nyomait ma már elfedi.
A Kopasz hegy 330 méter magassága nem kíván kilátót, így is fantasztikus körpanoráma tárul elénk. Két helyen is tábla jelzi az előttünk látható tanúhegyeket, így láthatjuk a Csobáncot, Gulácsot, Tóti hegyet, a Szigligeti várromot, és még sok már környékbeli kisebb-nagyobb hegyet, melyet be tudunk azonosítani a táblák alapján. Kész földrajzóra a látnivalók sora. Igaz, a szél letépi a fejünket, de megérte följönni.
Szerintem az egyik legjobb hely a környéken, és azt gondolom, kevesen jártak itt. Nem kell megijedni a lépcsőktől, bár a térdet kissé megviseli, lefele pedig picit csúszósak is a mohás kövek, mégis szép lassan meg tudjuk csinálni a túrát, lehet kapaszkodni a lépcső fölé hajló fákba, és a gyönyörű kilátás miatt mindenképpen megéri! És persze dolgozik a szív, a tüdő, tágulnak az erek, friss oxigén jut a vérbe, izzadunk, ami felér egy méregtelenítéssel, szóval tisztára egészségtúrán érezhetjük magunkat.
A hegy meghódítása után szerettünk volna a Kékkúti nyílt ásványvíz forrásból inni egy jót, de fagyveszély miatt jelenleg el van zárva.
Így a 71-es főúton, a Balaton északi partján folytattuk utunkat, és Örvényesen tettünk egy kitérőt.
Ez a kis 170 lelket számláló falucska már az avarok és rómaiak idején is lakott volt. A Tihanyi Bencések virágzó gazdasága, a XI. századtól malmairól ismert, de a híres Örvényesi Felülcsapós Vízimalom jelenleg zárva van. Műemlékei közül áthaladtunk a Kétnyílású Kőhídon, melyen középen szép kis Nepomuki szobor áll, és a barokk templom melletti Forráskútból töltöttük meg üvegünket friss vízzel. A templom mellett szépen kialakított emlékhely van, az első és második világháború hőseinek emlékére.
Nagyon bájos falu, és ha betérünk a főútról – ami eddig még én sem tettem meg – nem bánjuk meg, szép dolgokat láthatunk. A falu temetője mellett a Malom fölötti dombon templomrom is található, így érdemes akár több időt is eltölteni itt. A falu honlapján olvastam, hogy az Örvényesi strand, ingyenes.
Utolsó állomásunk a tavaszias időben Tihany volt, ahol az Óvár és a Barátlakások megnézése volt a programunk. Örvényes felől érkezve a Tihany táblánál hagytuk az autót, és gyalog vágtunk neki a birkalegelőn át a kb. 4 km-es túrának. Az Óvárhoz frissen festett zöld kereszt jelzésen érkeztünk, megcsodáltuk immár sokadszor a panorámát, és nagyon tetszett, hogy a Tihanyi félsziget miatt, most öt helyen is láttuk a Balatont a hegyek mögött. Láttuk a Belső tavat, a Külső tavat, és a nagy Balatont elöl, ahogy körbeöleli a félszigetet. Kis erdőn keresztül lejtőnek, elég sáros úton közelítettük meg az Óvár keleti oldalában 20 m magas bazalttufa falába vájt Barátlakásokat, mely Közép Európa egyetlen fennmaradt remete telepe.
I. András királyunk által Tihanyba telepített bazilita szerzetesek építményei. Az Apátságot alapító király hitvese, Anasztázia, kijevi nagyhercegnő ukrán földről hozta ide a görögkeleti szerzeteseket.
Az 1952. évi sziklaomlás betemetett néhány lakást, ma még 3 látható, és szerintem fantasztikus látvány.
Az ösvényen egyébként az erdőben jól jelzett ösvényen lehet lejutni tovább a Ciprián forrásig, majd onnan le a Balatonhoz.
A gyalogtúra befejezése futásba torkollt, jött az eső, épphogy megúsztuk.
A napot Balatonfüreden a Bergman cukrászdában egy isteni házi krémessel koronáztam meg.
