A tavaszias napsütés természetesen kicsalogatja egy kis sétára, kirándulásra az embert, de az egyéb teendők miatt néha csak kevesebb idő jut erre. Így most szombaton délután egy Székesfehérvárhoz közeli faluba, Lovasberénybe látogattunk el, hogy megnézzem és megörökítsem a látnivalóit.
Az egykor szebb napokat látott kastély, ma Csipkerózsika álmát alussza, és várja, hogy valaki valamikor valamiből felújítsa, megszépítse a hatalmas klasszicista kastélyt.
Eredetileg a Czirákyak udvarháza állt itt, de 1730-ban a család úgy döntött, ideköltöznek, és megépítették a gyönyörű kastélyt. 1763-67 között épült, Rieder Jakab tervei alapján. A kastély bejáratánál római oszlopok, fölöttük családi címerek, Cziráky Antal, és felesége Illésházy Júlia családi címerei. Alattuk a dombormű mitológiai jelenteket ábrázol.
A jelenleg is látogatható kastélyba 200 Ft-ért léphettünk be, de csak elképzelni tudjuk valamikori szépségét, melyeket fotókon mutatnak be a látogatók számára. A főépületbe belépve jobbra a grófné, balra a gróf lakosztályai voltak, a grófi szárnyban volt a könyvtár, és a családi levéltár. Az oldalszárnyakban a vendégek részére voltak lakosztályok kialakítva, illetve a másik szárnyban a cselédség kapott helyet. Hátul még megvannak a hatalmas melléképületek is, melyek az egykori istállók és gazdasági épületek voltak.
Csodára ne számítsunk, inkább a képzelőerőnkben bízzunk ha látogatásra adjuk a fejünket, mert bizony összeszorul az ember szíve, a kopár falak láttán. Viszont a szép fotók nézése során képzeletünk szárnyalni kezd, és máris hintón utazunk gyönyörű ruhákban, és inasok sora vár minket….
Fotókat, családfát, a család történetét láthatjuk, szó esik az egykori gyönyörű díszkertről, angolparkról is, melynek ma már csak nyomai is alig láthatók. A kastély körül természetes forrásból táplált tavat építtetett Cziráky gróf, és nemes növényritkaságokat ültetett. A parkot szobrok, kőhidak, sétányok tarkították.
Tettünk egy sétát a parkban, piknikező lányokat, és lovasokat is láttunk, mintha csak a múltból léptek volna elő.
A kastély mellett közvetlenül hófehér barokk kápolna áll, melyet a földesúr építtetett 1770 körül. Falain restaurált rokokó seccót láthatunk, ottjártunkkor nyitva állt, hétvégén bárki látogathatja.
Továbbsétálva a kastély parkjában, két háborús temetőt is találunk, egyikben 19 magyar és 1 német katona nyugszik, a másikban pedig 581 orosz katona alussza örök álmát. A 3. ukrán front ideérkezésekor hatalmas csaták voltak itt, sok Lovasberényi katona lelte halálát a II. világháborúban. A kastély akkor hadikórházként szolgált.
A séta után még egy látványosságot megnéztünk, a Lovasberényi Műemlék Izraelita temetőt.
A Rákóczi szabadságharc után letelepedett menekülő kereskedőknek a földesúr szabad vallásgyakorlatot biztosított, így hamarosan 34 zsidó család élt a faluban. 1765-től mezőváros lett, és a zsidó kereskedők üzleteiben gyapjút, nyersbőrt, szőrmét, gyertyát, dohányt árultak. A földesúr telket biztosított egy zsinagóga építéséhez, és egy izraelita temetőhöz. A temetőbe 1 forintért temettek izraelita szertartás szerint, és a környék zsidósága is ide temetkezett.
Sajnos a világháborúban 20 család a holocaust áldozatává vált, 1949-ben a zsinagógát is lebontották, mára már nincs is zsidó lakosság Lovasberényben.
A sírkövek alapján a temetőben 1300-1400 halott nyugszik.
A falu érdekessége a tűztorony, melynek építése az 1878-as kályhatűz történetéhez fűződik. 1 óra leforgása alatt 26 ház égett le, ami után Cziráky Béla gróf megalakította a tűzoltóságot, és 1907-ben megépíttette az őrtornyot. Ma már ilyen jelentősége nincs, pusztán műemléki látványosság, melyet a Múzeumok éjszakáján szoktak kinyitni a nagyközönség előtt.
Ezzel Lovasberényi sétánk véget ért, de említést teszek még a falusi viszonylatban monumentális katolikus templomról, melyet most nem néztünk meg, de érdemes.
