Még sosem jártam, de már nagyon vágytam Erdélybe. Sok sok szépet hallottam a gyönyörű helyekről, országunkból kitépett földünkről, mely örökké fájó seb a magyar embernek. Egyszer-csak, mint mindennek, az Erdélyi utazásnak is eljött az ideje.
Szálláshelyünk a Zeteváraljai Balázs Panzióban volt, csak ajánlani tudom mindenkinek. A szíveslátás, vendégszeretet igazi példája, a gyomornak mennyei öröm, lelkünknek balzsam és gyógyír a kedvesség, figyelmesség, ami náluk természetes, emberi és állandó.
http://www.balazspanzio.ro/
A szállás kényelmes, modern, mindennel ellátott. Van panzió, teljesen felszerelt szobákkal, van külön házikó három szobával, két fürdővel, nappalival, szaunával, és étterem, ahol a fönséges reggeliket, vacsorákat szolgálják fel. Az áfonyapálinka mindennapos élmény, a vargánya, a töltelékes káposzta, az ordasajt, pisztráng, kürtős kalács, mind mind gasztronómiai élmény. A házigazdánk Matild, és kedves kolleginája Csilla lesték minden gondolatunkat.
Esténként meleg parajdi sós dézsában áztattuk magunkat, hallgattuk a szálláshely melletti patak zubogását, és élveztük a földi lét örömeit.
Első nap mindjárt súlyosabb autós kirándulásra indultunk, Zeteváraljáról nagyjából csillagtúraszerűen lehet sok fontos látnivalót megközelíteni. A cél Szováta és a Medve tó volt. Igyekeztünk még időben odaérni, mert a tavat délután 1 és 3 óra között el kell hagyni, pihentetik, hogy megőrizze természetes ásványait, állagát, és értékét. Kissé felhős idő volt, de megfelelő egy jó strandoláshoz. A víz kellemesen langyos, és nagyon sós. Ki kellett próbálnom az élményt, hogy nem süllyedek el. A bőröm mint a babáé, szép lett és finom. A természeti környezet gyönyörű, de a strandlétesítmények kb. a 60-as évekbeli szinten vannak. A wc-k, mosdók, öltözők hangulata őskori, higiéniájuk sok kívánnivalót hagynak, de a Medve tavat mégis meg kell nézni, ki kell próbálni gyógyító vizét. Belépő: 20 lej.
A strandot elhagyva az újabb szállodák mellett szép régi elhagyatott nyaralókat láttunk. Kár értük, egykor gyönyörűek lehettek.
Utunk innen visszafele Parajdon át vezetett, nem hagyhattuk ki a híres sóbányát. Nekem kicsit csalódást okozott. Parkolót nehezen találtunk, természetesen fizetni kell, általában 5 lej, ami nem sok. A belépőjegy 20 lej, és ahol megváltjuk, máris felszállhatunk a buszra, ami bevisz bennünket a sóbánya gyomrába.
Onnan meredek lépcsőn kell lemenni a föld mélyébe. A falazat a mennyezet természetesen só, és mindenütt csak só. Hatalmas terembe érünk, ahol családok játszanak, pihennek, beteg gyerekekkel töltik el itt az időt, hogy gyógyuljanak a sós levegőtől. Mászófal, játszótér, pin-pong asztalok sőt egész kalandpark van itt, hogy a gyerekek ne unatkozzanak, amíg itt kell lenniük.
Kávézó, büfé, pelenkázó, minden van, a wc tűrhető, az árak szolidak.
Van egy imahely, kápolna is, és természetesen képes leírás, múzeum gyanánt a sóbányászatról.
Visszatérve a lépcsőkön ismét busszal jutunk ki, nyári szezonban sűrűn járnak. A bejáratnál elkapott bennünket a vásárlási láz, sószappant, fürdősót, és étkezési sót is vásároltunk, no és persze az igazi kürtős kalácsot is meg kellett kóstolni.
Nagyon finom, 10 lej a nagy adag, és nem fogjuk megbánni.
Parajdról Korondon át vezetett az út vissza Zeteváraljára, hát egy kis nézelődésre megálltunk a híres fazekas városban. Szebbnél szebb kerámiák között válogathattunk. Legszebbnek a bazársor Zeteváralja felé eső végén, Józsa Jánosnál kaphatóak. Olcsóbbak, és mívesebbek, remekművek, ott érdemes vásárolni.
Az első napi élményeket este némi medve sör és áfonya pálinka társaságában dolgoztuk fel
