A Varság környékének bejárására nem elég egy nap. Kettő sem, három sem. Betelni sem lehet szépségével, érintetlenségével, a természet és az emberek összhangjával. Így esett, hogy egy egész napot túrázásra szántunk, hogy éreztük a szabadság ízét, a völgyek ölelését, az erdő csendjét. Baksa Józsi vezetésével elhagytuk mindjárt emelkedve Székelyvarságot. Gyönyörű fák, moha, páfrány, buja növényzet jellemezte az erdőt, ahogy nekiindultunk a túrának.
Az útvonal a Szencsed teljesítménytúra mentén haladt, ligetes rétek, sok sok fenyő, szebbnél szebb virágok között. A nap melegen sütött, jobban szerettük a fák ölelését.
Ember nem sűrűn járta területen voltunk, vezetőnk néha füttyögetett, hogy ne találkozzunk szembe egy medvével.
Ez persze izgalmas felhangot adott a túrának. Hátra-hátra néztem, és nem szívesen maradtam le, de semmi pénzért nem mondtam volna le a túra szépségeiről.
Elsőként egy forrásnál időztünk hosszabban, Józsi padlizsánkrémet hozott nekünk, házi kenyérrel természetesen. Ellenállhatatlan volt.
Az igazi erdélyi padlizsánkrémhez a padlizsánokat parázson sütjük meg szabad tűzön. Lehúzzuk a héját, fakéssel összevágjuk, majd sózzuk, finomra vágott hagymát teszünk hozzá, és általunk kevert majonézet.
(Olajat csorgatunk a tojás sárgájára, mustárt adunk hozzá, és habosítjuk sokáig.)
Útközben csak úgy nőttek a gombák minden felé, néhány vargányát én is szedtem, másnap a reggeli rántottánk alapja lett.
A sok esőtől, a reggeli harmattól itt mindig zöldell minden. A fák óriásira nőnek, patakok csobognak, amin bizony sokszor át kellett kelni. Egy rutinos túrázónak ez nem nagyon okoz gondot, főleg így, hogy meleg volt, s ha véletlenül vizes lett a cipő, akkor sem számított.
A sok patakátkelésnek meg van a hangulata, ettől egy túra még élménydúsabb lesz. Második pihenőnket egy mesebeli tájon tartottuk, pont mint emlékeinkben él a mesekönyvben szereplő táj, hegyoldal, zöld rét, virágok, fenyők, alul pedig a patak. A levegő olyan friss oxigéndús, szinte harapni lehet. Az ember szeme gyönyörködve szívja magába az élményeket, a tüdeje megtelik friss levegővel, a lelkünk pedig elsimul. Itt az erdő közepén nincsenek velünk a gondok.
Rétek, mezők, erdők váltakozása után egyszer csak kibukkant előttünk Szencsed. Pár ház a semmi közepén, vagyis a kerek erdő mélyén. Nyugalom, csend, béke. Szencsed nagyon tetszett.
Az egyik kis házban lakó idős úrtól elkértük a templom kulcsát, mert templom is van ám. Egy régi házhoz építettek tornyot, mindent fazsindellyel, és ide jár ki a plébános istentiszteletet tartani.
A nagy rét után mély erdő, megint patakok következtek, igazi vadregényes táj. Sokáig gyalogoltunk, élvezve a természet szépségeit. A túra kb. 24 km volt, fáradtan, de élményekkel telve érkeztünk vissza a faluba.
Természetesen a jól megérdemelt hideg sör sem maradhatott el a túra végeztével. A helyiek barátságosan köszönnek, még a boltban is pálinkával kínálják az embert. Csak úgy, mert jót beszélgettünk.
Nekem nagyon tetszett. Jó nap volt.
