Már írnám a hazai történéseket, de még van elmaradásom Erdéllyel kapcsolatban is. Így gyorsan összefoglalom mi mindent láttunk még Erdélyben, hogy aki arrafelé készül, ízelítőt kapjon, s könnyebben döntsön a sok látnivaló közül mit érdemes megnézni.
A Gyilkos tó, mint afféle kötelező látnivaló nekünk is megvolt. Nekem csalódást okozott. Bár a természeti környezet szép, a tó környéke elhanyagolt, szemetes, nincs kiépített parkoló, járda, lépcső, semmi.
Árusok a szokásosak, vehetünk szőrmét, korondi kerámiákat, áfonyás termékeket, erdélyi ruhákat, parajdi sótermékeket, fából készült kézműves dolgokat. Szerintem Korondon Józsa János üzletét érdemes keresni, minőségi terméke van, az üzletsor legvégén. A sótermékekből a szappant nagyon ajánlom, de a fürdősók is finomak. Meg kell kóstolni a mich-et, (speciális darált hús roston sütve) és a faszénen sült eredeti kürtős kalácsot mindenképpen.
A Gyilkos tóhoz nagyon közel van a Békás-szoros, az viszont annak ellenére, hogy nincs kiépítve semmi, és tele van szeméttel a környék, mégis fantasztikusan látványos. Hihetetlen természeti jelenség, végig kell menni rajta feltétlenül.
Több helyen találunk lehetőséget autó parkolásra, nem kell feladni, a végén biztosan lesz. Az árusok ezt a környéket is meglepték, de ez sem ront a természeti szépségből.
Székelyudvarhelyről szerpentines út vezet Szovátán át a szoroshoz, elég lassú a közlekedés rajta, de fantasztikus kilátás van mindenütt.
Székelyudvarhely egyébként egy helyes kis város, érdemes szétnézni, benne. A várból csak egy darab fal maradt, nem túl látványos, az emlékezés parkja picike, de a főtér tele van virággal, és a főtéri templom is megér egy kis időt. Ottjártunkkor éppen énekkarok próbáltak benne, így itt is zenés templomnézésben volt részünk.
Érdemes kipróbálni a Friscepan francia pékséget, ill. más néven Alexandra cukrászdát. isteni fagyijuk, kiváló és fantasztikus sütijeik vannak. Udvarhelyről Zetelaka felé kimenet találjuk meg, a főúton ki van táblázva, ha Zetelaka felé megyünk, jobb oldalon keressük. Mivel mi szülinapot is ünnepeltünk, itt rendeltünk tortát. Náluk kilóra mérik, így mi egy másfél kilós tortát kértünk, Alexandra tortát. Isteni volt, négyszög alakú, csokis, nagyon friss fincsi.
Székelyudvarhelytől Szováta felé a város szélén találjuk Szejkefürdőt, ami megint a kötelező látnivalók egyike. Orbán Balázs sírja zarándokhely, bár bevallom őszintén, én nem ismerem műveit. De az oda vezető út, mindenképpen fontos látnivaló, mert székelykapuk sora alatt haladunk el. Mindegyik egy kis remekmű a maga nemében. Érdekesek a feliratok, nekem ezek többet jelentettek, mint maga a síremlék.
Zetelaka felé menet ill. Csíkszereda irányában találjuk Homoródfürdőt, ahova még kiruccantunk. Híres nyaralóhely, síelni is lehet, és finom borvízforrásai vannak. Megtölthetjük üvegeinket enyhén szénsavas, vasas vízzel. Én nem nagyon szerettem, de a hely nagyon tetszett.
Nagyjából ennyire futotta a 9 nap alatt, melyből 1-1 nap az utazás. A közlekedés eléggé fárasztó, sok a kamion, nehéz előzgetni, és a helyiek elég merészen bevállalósak.
Ha már egyszer Erdélybe érünk, ott már nincs gond, de addig……
Erdélyből ami számomra leginkább élmény, az emberek kedvessége, szívélyessége, mosolya. A zöld rétek, virágok, gombák, csörgedező patakok látványa.
Sokkal inkább túrázni, kirándulni érdemes, mint a látnivalókat hajkurászni.
És még egy fontos megjegyzés: sehol nem volt szúnyog!
Az alsó képeken:
Balázs Matild töltelékes káposztája (isteni)
Táj Homoródfürdő mellett
Székelykapu és részlete Küküllőkeménfalván.
S nem esett még szó a Székelyderzsi erődtemplomról, ahová igazi eredeti köves úton jutottunk be, mivel nem akartunk kerülni. Persze van rendes aszfaltos út is amin megközelíthető, de így volt teljes a kirándulás. Igaz, az autó kicsit megszenvedte, de megérte.
Az erődtemplomot kis belépődíj befizetése után vezetéssel tudtuk megnézni. A kedves hölgy végig vezetett minket, s elmondta, maga az erőd jelleg azért kellett, hogy a török elől védekezni tudjon a nép. A védekezés ideje alatt bevitték a szalonnájukat, búzájukat, lisztjüket, és ez azóta is így van. Minden kedden nyitva van a padlás, s akinek ott lóg a szalonnája, akkor vághat belőle. Olyan illat volt abban a helyiségben, már sajnáltuk, hogy nem jelentkeztünk be előre, akkor lehetett volna kóstolót is kérni.
Hasonlóképpen hatalmas ládáik is itt vannak elhelyezve a lakóknak, szép régi feliratokkal. Ebben tárolták a gabonájukat, s még a mai napig használják.
A templombelső is nagyon szép, meghitt, igazán érdemes megnézni, s érdekessége még, hogy unitárius templom. Errefelé ez a vallás maradt meg.
A világörökség része!
Ottjártunkkor találkoztunk a bejáratnál két biciklis sráccal, akik biciklivel, Magyarországon keresztül Csehországból érkeztek. Hát mit mondjak…… minden elismerésem a fiatal kalandoroké.
