Még Erdélyben vettem igazi kukoricadarát, amit Székelyvarságon a Júliánál zsákból árultak. Nem zacskózott, nem mű, nem E betűs. Igazi fincsi kukoricaliszt. Júlia elmondta azt is, hogyan kell elkészíteni, no persze csinyálófa kell hozzá, ami nekem nincs. De a magam módján elkészítve, immár sokadszor szerintem ehető, sőt finom, és nagyon gyorsan kész. Köretnek is, magában is fogyasztható, több változatban. Ahogy én készítem:
Két marék kukoricadarát forrásban lévő vízbe teszek. Megsózom, és hagyom kicsit hogy a forró víz körbevegye. Fakanállal folyamatosan kavargatom, hogy ne legyen csomós. Kb. 7-8 perc, és kész.
Beszívja magába a vizet, állaga olyan lesz, mint a tejbegrízé. Ki hogy szereti, én kicsit sűrűbbre főzöm.
Amikor kész, egy serpenyőben hagymát pirítok – ha van zsír, akkor abban – ha nincs, akkor olajban. Nem vágom túl apróra, inkább szeletkékre, és kissé pirosra sütöm.
Ebbe forgatom bele fakanállal a kész puliszkát. Isteni eledel.
Kiváló körete sülteknek, főként májnak, de én salátával is eszem. Lehet variálni a kész puliszkát, tejföllel is finom, juhtúrót is tehetünk rá, vagy pirított szalonnakockát.
Jó étvágyat, érdemes kipróbálni, olcsó egyszerű és finom étel.
Kukoricadarát egyébként bármelyik boltban kapunk, keressük a natúr változatát.
