A csemetém nagyon szereti a palacsintát, így a palacsintasütés heti teendő. Ha az ember lánya jól megtanulja, akkor már gyerekjáték, félórás munka, és nagyon gyorsan elkészül. Igaz, nem árt azért gyakorolni, mert nekem évekig leragadt, és nem tudtam az okát.
A palacsinta tészta nálam így készül:
2 db tojás, 1 dl tej, 2 dl víz. Összevegyítem turmixgéppel. Ehhez öntöm a lisztet, amennyit úgy vesz fel, hogy még folyós legyen, kb. 30-40 dkg-ot. Pici só, és egy evőkanálnyi olaj kerül bele még. Állni hagyom 10 percig, s ha sűrűsödik, még egy kis vízzel hígítom.
Sosem ragad le, nem kell bele szóda, cukor meg főleg nem, és tej sem kell ennél több. Ez így tökéletes lesz.
A sütéshez mindössze legelőször teszek egy pici olajat a teflon palacsinta sütőmbe, de minden egyes merítés előtt picit megforrósítom.
A palacsintákat most Dolce Vita ötletei alapján nem a legvékonyabbra sütöttem, hanem normális közepes vastagságúra.
Töltelékként azon kívül hogy kötelező nutellásat készítenem, még házi meggylekvárt használtam, és felét pedig az alábbi nagyon finom túrósra készítettem el.
Miután fele tésztamennyiséget kisütöttem, a maradék tésztába apróra vágott friss snidlinget kevertem.
Egy csomag túrót összetörtem, abba is kevertem snidlinget, egy pici sót, és pirított szalonnakockákat. (Két szeletet pirítottam meg, sima kenyérszalonnából). Kevertem hozzá egy picit a kisült szalonna zsírból, és még két evőkanál tejfölt is. Ezzel töltöttem meg a palacsintákat. Tetejére snidlinges-sós tejfölt öntöttem, szószként.
Isteni lett, érdemes kipróbálni!
A palacsintákat – mindet, az édeseket és a sósakat is – most olyan módon hajtogattam, ahogy a Börzsönyi házigazdától láttam:
Kiterített palacsintára rákenjük a tölteléket, két oldalt picit behajtjuk.
Ezután tekerjük fel, s így mintegy tekercs, úgy fog kinézni. Nagyon gusztusos, és szerintem teljes ételnek néz ki, nem desszertnek, mint a vékonyan simán tekert palacsintánk.
Más töltelék, ha a túróba vaníliás cukrot teszünk, és pár szem epret összedarabolunk hozzá. Ez is Isteni.
Jó étvágyat!
