Egy hirtelen ötlettől vezérelve hétvégi kirándulás keretében kiruccantam Szlovéniába, Grad várát megnézni. Az egykori magyar vár környékén éppen bicikliverseny volt, a vár szolgált rajt és célhelyül, így kellemes zene, és nyüzsgés fogadott.
Bizony minden elismerésem a bringásoknak, mert hegyre föl-völgybe le, ez jellemzi a környék kiváló aszfaltos útjait.
Autópályán egészen a határig lemehetünk, aztán Muraszombat irányába, majd onnan még bő 20 km után erdős szerpentines úton érkezünk Gradba. A környéket máris imádni fogjuk, ahogy írtam az utak kiválóak, jól kitáblázottak, és a dimbes-dombos környék gyönyörű. Ápolt házak, utcák, sok-sok virág a falvakban, szőlők, rétek, nagyon szép a határ menti Szlovénia.
A szív fájdul meg, hogy egykor a mi országunk volt, ma pedig már vendégként gyönyörködhetünk benne.
Grad, magyarul Felsőlendva területét III. Béla adományozta a szentgotthárdi monostornak, s már 1208-ban említik. A várhoz tartozik egy templom is, melyet a cseh király katonái elpusztítottak. Amikor Amadé Miklós megnyerte Hodos melletti csatáját, megszerezte a birtok uradalmát is.
A család kihalása után a Széchyek tulajdonává vált, akikkel I. Lajos király elcserélte Éleskő (nemrég írtam róla a Felvidéki váraknál) és Miskolc uradalmáért. Tartozott hozzá 73 falu is, nem volt kicsi birtok. A várat tulajdonosai szépen bővítették, de a 17. században többször is elfoglalták, majd a török fosztotta ki. Később kuruc kézre került, majd a Batthyányi, a Szapáry és később a Széchenyi családé lett, akik az első világháborúig voltak tulajdonosai. A két háború között Hartner Géza gyáriparos a tulajdonos, majd a Vörös Hadsereg használja. A háború után államosították, később gazdátlanul romlott az állapota. Felújítása 1995 óta tart.
Jelenleg felújítás alatt áll, nagy része már elkészült, kiállítások helyszínéül szolgál, (pl. takácsok, és bognárok munkájának bemutatása) de van benne borkóstolásra alkalmas pince, esküvői helyszínként szolgáló nagyterem, és szebbnél szebb lakosztályok is lettek kialakítva. Még sok munka van hátra, de a fejlődés látszik, és jó érzés a szép fehérre meszelt folyosókon sétálni.
365 szobájával Szlovénia legnagyobb vára, és érdekessége, hogy nem látjuk messziről, nem hegycsúcson áll, hanem egy domb tetején erdővel körülvéve, s a parkolóból lejtőnek lehet megközelíteni. Körülötte 4 km-es tematikus tanösvény is ki lett alakítva, mely kápolnákat, más látnivalókat is érint.A várat őspark veszi körül hatalmas fákkal, de védett ciklámen is nyílik bőven.
A vár nem véletlenül épült oda-ahova, hiszen a Szent György törésvonalak itt sugároznak erős, jótékony energiát a földből. A vár központi udvarán táblák is vannak kihelyezve, melyik ponton melyik betegség kezelésére hatnak jótékonyan. Nos, egyik indokom ez volt, hogy éppen ide kirándultam.
A vár egész területén négy nyelvű információs táblák vannak kihelyezve (a szlovén mellett németül, angolul és magyarul is olvashatunk mindent) a 3 EUR belépő megváltásakor pedig magyar nyelvű leírást is kapunk.
Grad egészen közel van a hármas határhoz, így azt sem hagyhattuk ki, hiszen már kétszer jártam ott, egyszer a szlovén oldalról, egyszer pedig a “Vendvidék” túra keretében magyar oldalról közelítettem meg.
Most az osztrák oldalról is meghódítottam, a 387 m magasan elhelyezkedő hangulatos hármas-határkövet.
A hármas-határ, (szlovénul. “Tromeja”, németül pedig: “Dreilandereck”) nagyon jól ki van táblázva, kedvelt kirándulóhely. A határkőnél kiépített étkezőhelyek, padok, asztalok és információs táblák találhatóak.
Magyarországról Felsőszölnökről közelíthetjük meg turistaúton. Most Ausztriából Tauka községből hódítottuk meg. Érdemes ezeket a kis határ menti szlovén és osztrák falucskákat is felkeresni, mert szépek, gondozottak, s minden másodikban falunapot tartanak, zenével, sörrel, hangulattal.
Azt azért meg kívánom jegyezni, a három címer közül a magyar a legszebb. 🙂
