A november eleji hármas ünnepen váratlanul megváltozott a tervezett programom, és túrázás helyett rengeteg időm maradt, amit igyekeztem tartalmasan kitölteni. Elsején mindenki a temetőt járja, így én is temetkezési helyet kerestem kirándulási célpontként. Így esett a választás a 83-as úton megközelíthető sváb falucskára, Gannára, és környékére.
Az időjárás kegyes volt, szépen sütött a nap, és a Székesfehérvár-Veszprém-majd onnan 8-as úton megközelítendő célponthoz az egyik legszebb autóúton jutottunk el. Városlődnél Pápa irányába kell fordulni, és ahogy fordulunk, a fejünk is fordul, minden irányba. Nagyon szép kilátás van körben, völgyek, hegyek, legelők, az egyik kedvenc utam. Izgalmas is, mert Farkasgyepű után szerpentinen haladunk, amit éppen most aszfaltoztak frissen.
Elhagyva Bakonyjákó, majd Járiföld tábláját, megálltunk, hogy megnézzük az út mentén kitáblázott kolostor romjait.
A néhány perces sétával megközelíthető emlékhelyen kereszt áll, körben padokkal. Látványos romok nincsenek már, de a dombon így is kivehető az egykori kolostor helye. A dombon emléktáblát is találunk, íme:
A Templomsűrű kolostor maradványaival szemben Járiföld kúriáját láthatjuk, sajnos az interneten sem a kolostorról sem a kúriáról nem találtam méltányolható információt. Azért látványnak mindkettő érdekes.
Innen hamarosan Gannára érkeztünk. A kis faluban sok takaros szálláshely található, és a szép és neves templom, mely az Eszterházy család temetkezési helye is egyben.
Ebben a csöppnyi, hajdan szorgos svábok által felépített falucskában van a nagyméltóságú fraknói és galánthai Esterházy grófi család sírtemploma és kriptája. Ötvenkettő Esterházy álmodik itt, a nehéz levegőjű, dohos, történelemmel terhes örökkévalóságban, ahová mindig beszűrődik egy kis fény, bizonyságául annak, hogy valahol az élet és halál határának titokzatos ösvényén járunk. Mi nem jutottunk be, sajnálatos módon nem volt idehaza a gondnok, vagyis inkább a temetőjárás miatt nem ért rá. De itt volt Esterházy Bálint. Előbb Párizsban volt nagykövet, majd Szentpétervárra, a cári fővárosba helyezték. S ott, a vad és mégis mélabús keleten a szép magyar gróf beleszeret Kocsubej Ilona nagyhercegnőbe. Már az esküvő napja is ki volt tűzve, amikor a testőrség parancsnoka, egy fiatal gárdatiszt, aki szintén a nagyhercegnőbe volt szerelmes, amerikai párbajra hívta Esterházyt. Furcsa párbaj az: egy fehér és egy fekete golyót rejtenek el, aki a feketét húzza, köteles záros határidőn belül önkezével véget vetni életének.
A szép magyar gróf a fekete golyót húzta. Temetésén megjelent Gannán Kocsubej Ilona is, gyönyörű, fekete ajú teremtés. Három órát imádkozott egyedül kedvese sírjánál – majd galambőszen jött fel a föld alól. Kicsit odébb nyugszik Esterházy Pál, a kétméteres huszárfőhadnagy. Mondják róla, sűrűn megfordult Angliában, s kártyapartnerei között lordok is voltak szép számmal. Egyszer az egyik lord játék közben a földre ejtett egy pennyt, azt kereste négykézláb az asztal alatt. A mi huszárfőhadnagyunk nagy hirtelen meggyújtott egy százfontos bankót, hogy a lord annak fényénél megtalálja végre a fillért. Így is halt meg a szép magyar óriás: a első világháborúban az oroszok ellen harcolt valahol a Kárpátokban. Rettenetes termete kimagaslott a lövészárokból. – Gróf úr, húzza le magát! – kérlelték katonái, de ő így felelt:
– Egy Esterházy senki előtt sem hajt fejet! A következő pillanatban egy muszka golyó fúrta át koponyáját. Így került Gannára, valami furcsa csiklandósságot csalni a vándorok lelkébe. És itt van még Esterházy Móric külön kriptája, ajtaján látható a szárnyas oroszlán, amelyet a Thökölyektől vettek át a grófok. Ebben a külön kriptában nyugszik a fiatal Menyhárt is. Ő tervezte a Kossuth hidat, amiért magas kitüntetést kapott – Gerő Ernőt majd megütötte a guta, hogy egy gróffal kell paroláznia. Aztán elvitte Menyhártot a paralízis – egy évvel a Sabincseppek feltalálása előtt…”
(Forrás: Bayer Zsolt: 1100 év Európa közepén c. könyvel)
Rajtunk kívül más turisták is voltak, sajnáltuk, hogy nem tudtuk megnézni a mauzóleumot, de majd legközelebb…
Gannától egy ugrás csak Döbrönte, ami várromjáról, és színvonalas Hasik hoteljéről híres.
A vár kis dombját megmászva csodás panoráma tárul elénk, romantikus romok, és íme a rövid történet is hozzá:
Himfy Benedek emeltette a kővárat 1367-ben a döbröntei uradalmának területén. A XV. század elejére a nemesi család politikai befolyása lehanyatlott, így a környékbeli földesurak egyre nagyobb területeket ragadtak el tőlük.Mivel birtokaik bevétele erősen lecsökkent, maga a Himfy família is a rablólovagok szintjére süllyedt. Leghírhedtebb rablásuk során a családtagok fegyveres szolgáikkal megrohanták és kirabolták a Pannonhalmi apátságot is, jelentős értékű kegytárgytól fosztva meg a szerzeteseket. Ezt már Mátyás király sem tűrhette, a család birtokait elkoboztatta és eladományozta.
Rövidesen visszakerült a garázda Himfyek tulajdonába, akik most a családon belül perelték egymást. A törökkel vívott belháborús időszakban urai igyekeztek megerődíteni, ekkoriban emelték a hatalmas, vastag falú rondellát. Llovas katonákat fogadtak fel a kicsiny helyőrség létszámának növelésére, de továbbra sem számították a jelentősebb véghelyek közé. Hamarosan egy török portyázó csapat jelentette a vár pusztulását, 1560 körül. Később a gazdátlan romok köveit a környékbeli lakosság elhordta. Döbrönte várromjának falait részben restaurálták, de még sok részletét a föld mélye rejti.
Várakba mindig jó fölmászni, élvezni a szép kilátást, s részesei lenni a történelemnek. Élményekben gazdag nap volt amit megfejeltem egy jó kávéval a Hasik hotelban.
